A siker nem az egyetlen cél

Ha valaki azt mondja nekem néhány évvel ezekőtt, hogy a tárasági életem abból áll majd, hogy más nőket figyelek, amint a pénzről és a bukásról beszélnek, azt gondoltam volna, elég sivár jövő vár rám. Ehhez képest itt vagyok, egy pohár sörrel a kezemben, az első sorban, és nézem, amint négy nő őszintén beszél a legnehezebb karriermomentumairól a pódiumon – és ez jó érzéssel tölt el engem. A The Power of Quitting (A felmondás ereje) című panelbeszélgetés – amit Naomi Oluleye, a Bumble egyik kommunikációs menedzsere indított Londonban – olyan népszerűnek bizonyult, hogy New Yorkba és Berlinbe is elvitték. Olyan, lázadó szellemiségű nők ünnepe ez, akik maguk alakították a karrierjüket. De az igazi vonzereje abban rejlik, hogy ezeken a találkozókon semmi nem marad kimondatlanul: zsíros állásokból felmondani, rossz anyának, alulfizetettnek lenni, vagy épp nagyon is sokat keresni - ezek a témák mind szóba kerülnek. A nők számára sosem volt könnyű feljutni a csúcsra. De most azt a kérdést tesszük fel magunknak, egyáltalán fel akarunk-e oda jutni. Már kialakulóban van egy új nyelvezet, amely elutasítja azt az elképzelést, hogy csak egyféleképpen lehetünk sikeresek. Sheryl Sandberg vezette be a „mászókakarrier” kifejezést Dobd be magad! című könyvében, amivel a már idejétmúlt ranglétrát helyettesíthetjük. „A létra tetejére csak egyféleképpen lehet feljutni, ám egy mászóka tetejére rengeteg úton-módon felmászhatunk – mondja. – Ezenkívül egy mászóka többeknek kínál szép kilátásokat, nem csak a csúcson lévők számára.” Emma Gannon az angol nyelvben stigmatizáló „per-per” helyett bevezette a „több kötőjeles” kifejezést azon személyek leírására, akik több különböző iparágban is dolgoznak egyszerre (például: tanárnő-barista, fogorvos-ze nész – a szerk.). Arianna Huffngton Kezdd újra! című könyvében írt egy kiáltványt, melyben újradefiniálja a „pénz és hatalom két oszlopa” közé ragadt sikert.