Sharon Tate-et 50 éve gyilkolták meg, Tarantino filmjében Margot Robbie alakítja őt

Tarantino új filmje ennek állít szomorú emléket

50 évvel ezelőtt történt: Sharon Tate-et nyolc hónapos terhesen Charles Manson szektájának három férfi tagja lemészárolta. A tragédia egy korszak végét is jelentette.

Quentin Tarantino pedig éppen 25 éve nyerte el az Arany Pálma díjat Cannes-ban a Ponyvaregényért.

Idén mindkét évforduló jelentőségét kiemeli, hogy a cannes-i filmfesztiválon kedden, május 21-én bemutatkozik Tarantino új műve, a Once upon a Time… in Hollywood (Volt egyszer egy… Hollywood – Magyarországra valószínűleg novemberben jön), a film, amely Sharon Tate halálának idején játszódik.

A film nem a mészárlásról, és nem az őrületről szól, sőt, nem is a hírességekről, vagy Sharon Tate-ről. Inkább minderről egy kicsit egyszerre. Igazából Rick Dalton (Leonardo DiCaprio) és Cliff Booth (Brad Pitt) története, egy színészé és egy dublőré, akik karrierre és hírnévre vágynak, megtörve a régi hollywoodi arisztokrácia hatalmát.

Sharon Tate 1943. január 24-én született Dallasban. Az édesapja ezredes volt az amerikai hadseregben, az édesanyja pedig háztartásbeli. Hat hónapos volt, mikor elkezdték megállítani emberek az utcán őket azzal, milyen gyönyörű kislány, és az anyuka eldöntötte, hogy szépségversenyekre fogja vinni. Sharon sorban nyeri a versenyeket. És mikor a család Olaszországba költözik az apa kiküldetése miatt 1960-ban, a vicenzai amerikai középiskolában Sharon egy csapásra híres lesz: megjelenik a Stars and Stripes magazin címlapján, egy rakétán lovagolva, bikiniben és cowboy kalapban. „Még soha nem láttunk ilyen szép lányt” – emlékszik vissza egy osztálytársa. Sharon emellett magabiztos, barátságos és életvidám is. De talán túlságosan is naiv: egyik este a támaszpontról az egyik katonával ment el randizni, aki megerőszakolja, de Sharon hallgat erről az apja előtt. Mivel az édesanyja továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy kiaknázzák a lány különleges szépségét, Sharont felkérik egy munkára az Adventures of a Young Man című film olaszországi forgatásán. Úgy tűnik, ez jó megélhetési forrás lesz.

Miután visszatért Californiába, Sharon Tate Los Angeles-be költözött, hogy szerencsét próbáljon. Továbbra is elképesztően szép, emellett hajlandó is rengeteget dolgozni. Egy cigaretta reklám forgatásán elájult, mert már alig kapott levegőt. Mégis, csak kisebb szerepeket kap, főképp fekete parókában. Közben Philippe Fouqet, egy francia színész menyasszonya lesz. 1964-ben megismerkedik Ja Sebringgel, egy sztárfodrásszal, aki egyébként rendszeres LSD használó. Ő kíséri el Londonba, ahol Az ördög szeme című filmben szerepel, végre szőkén. És Londonban ismerkedik meg Roman Polanski kultrendezővel. „Akkoriban” – mondta Polanski – „Csak szórakozni akartam”. Ehelyett a hollywoodi történetek kliséje lettek: a nagy rendező és a befutni készülő múzsa. Együtt forgatták a Vámpírok bálját, majd a Ne verj hullámokat és a Valley of the Dollst. 1976-ben a Playboy megírta, hogy ez lesz Sharon Tate éve. De ez nem történt meg. A rossz időzítés és egyéb szerencsétlen körülmények végül Tate sikertelenségéhez vezettek.

1968-ban összeházasodnak, és egy olyan házban élnek Los Angelesben, amely mindenki számára nyitva áll, aki drogozni vagy bulizni akart. „Teljesen megrontottam őt” – viccelődött dicsekedve Polanski. 1969 kezdetén Sharon rájön, hogy terhes, de fél, hogy a férje abortuszra küldené, ezért csak egy barátjának beszél a dologról. Márciusban Londonba megy, ahol Vittorio Gassmannal forgatják a 12+1 című filmet, és bejelenti terhességét Polanskinak: először nehezen fogadja a hírt a rendező, aztán elkezd a gyereknevelésről szóló könyveket vásárolni.

Augusztus 9-én a nyolc hónapos terhes Sharon Tate Jay Sebringgel beszélget otthonában. Ez az utolsó este, mielőtt Roman visszatérne Európából. A nappaliban a kanapén egy barát, Wojciech Fryowski fekszik, míg a barátnője, Abigail Folger épp olvas az egyik szobában. A kertben egy bizonyos Steven Parent, aki épp a karbantartótól búcsúzik, indul haza. Három fekete ruhás ember mászik át a kerítésen. Pontos utasítást kaptak Charles Mansontól: megölni mindenkit, akit a birtokon találnak.

A gyilkosok megöltek öt ártatlan embert –és a '60-as évek minden álmát.

Tarantino filmje mélyebb rétegeiben erről a veszteségről szól, hiszen az erőszak ilyen megnyilvánulása után többé nem lehetett a szeretet győzelméről beszélni – ahogy Hollywood aranykoráról sem.