Miért vagyok még mindig egyedül?

Papíron minden rendben velem, vajon mit csinálok rosszul?

Kedves E. Jean! Hadd kezdjem azzal, hogy nincsenek hatalmas igényeim. De nagyon rossz érzéssel tölt el, hogy lassan már azt hiszem, sosem találok magam mellé férfit, akivel boldog lehetek. Mostanában szexuális jellegű viszonyokról tudok csak beszámolni. Pedig nem arról van szó, hogy hercegnősködnék. Sőt, nem vagyok neurotikus pióca sem, aki rávetíti a vágyait az első szembejövő férfira. Mit csináljak?

Az utolsó kapcsolatom két éve ért véget, és a szívem összetört. De emelt fővel viseltem a csapást és nem foglalkozom a múlttal. Nem akarok önteltnek tűnni, de szerintem igaz, hogy kedves vagyok, nagylelkű, nem nagyzoló és jószívű. A munkámban nagyon jól teljesítek és csinosnak mondanak, szóval nem értem. Ha megismerkedem valakivel, elhív vacsorázni – aztán semmi. Eltűnnek, mint szürke szamár a ködben (nem szoktam velük azonnal lefeküdni. Ez nem a szokásos „miért nem hív, mikor olyan közel kerültünk egymáshoz” szituáció. De egyre kevesebb akad ezekből a randikból is. Az utóbbi hét hónapban csak egy volt! – Hová tűntek a férfiak?