Lady Gaga: "Éhező művész voltam New Yorkban"

Előlépni a tükör mögül

„Úgy érzem magam, mintha még mindig magzat lennék” – mondja Lady Gaga. Széles övvel ellátott, fekete Alaïa ruhájában, tűsarkú cipőjében, extrahosszú szempilláival, sötét szemöldökével és az arcát finom hullámokban keretező platinaszőke hajával a megjelenése makulátlanul elegáns. Úgy néz ki (kétségkívül szándékosan), mint egy ötvenes évekbeli olasz filmsztár, mint Monica Vitti egy rég elveszett Antonioni-moziban, vagy egy picike, szőke Sophia Loren. A kijelentése annyit tesz, hogy úgy érzi, mintha még csak most indulna el a művészi pályán, hogy még csak most valósította meg egy töredék részét annak, amit el akar érni. Nehéz ezt megértenem, ha végiggondolom, milyen tíz év áll mögötte.

Tíz évvel ezelőtt a The Fame című albuma kiadásával Lady Gaga egyetlen szempillantás alatt változott küzdelmes időket élő burleszkelőadóból és New York-i klubfigurából globális popjelenséggé. Azóta többek között megjelentetett öt stúdióalbumot, egy filmzenealbumot és 18 kislemezt, fellépett a Super Bowlon és nyert hat Grammy-, illetve egy Oscar-díjat. Ezenkívül divatdíjakat is kapott, együttműködött számos híres művésszel és duettet énekelt Tony Bennett-tel. Két évvel ezelőtt, miközben éppen a saját életéről szóló dokumentumfilmet (Gaga: Five Foot Two) forgatta a Netflix számára, megkapta első főszerepét egy nagy hollywoodi filmben. Bradley Cooper oldalán ő játssza a Csillag születikben Janet Gaynor/Judy Garland/Barbra Streisand egykori szerepét. Mindez csak azt bizonyítja, hogy ha létezik olyan ember, akinek a párhuzamos univerzumában a lécet olyan elképzelhetetlenül magasra helyezik, hogy ahhoz képest Lady Gaga művészi szempontból koraszülöttnek tűnik, akkor az maga Lady Gaga.

A Csillag születik bemutatóját néhány nappal a találkozásunk után tartották a velencei filmfesztiválon. A rendezvényen Lady Gaga is ott volt, talpig Valentinóban, pink structollakkal ékesítve. A vetítést menet közben megzavarta egy szerencsés kimenetelű villámcsapás, a film azonban forgott tovább, hogy a „vége” felirat után nyolcperces álló taps üdvözölje, később pedig jórészt lelkes kritikák. 2016-ban, amikor átvette a Golden Globe-ot Ryan Murphy sorozatában, az Amerikai Horror Story: Hotelben nyújtott alakításáért, Lady Gaga elárulta, mielőtt énekes akart volna lenni, színésznőnek készült, de végül a zene lett az első az életében. Most, hogy a színésznői álmai is valóra váltak, nem tudni, mire képes még. Mondjuk meghódítani a Marsot. Megalkotni a repülő autót. Bevezetni az általános betegbiztosítást.

Lady Gagát nem lehet nem észrevenni. Úgy ül a helyén, mint egy földet érésre készülő olimpiai tornász. Miközben a konyhájában beszélgetünk, földöntúli, majd 25 ezer négyzetméteres, mediterrán stílusú birtokán, amelynek része egy nyolc ló számára helyet adó istálló, egy díjlovagló pálya, egy bowlingcsarnok, egy tengervizes medence és a Csendes-óceánra nyíló kilátás, úgy érzem, mintha átmenetileg én is átléptem volna ebbe a másik dimenzióba. A lány kedvesnek tűnik, de a benne élő művész olyan, mint egy gép. Mint ember barátságos, de óvatos, szenvedélyes, de rendkívüli módon uralkodik magán. A háza otthonos és tele van emberekkel: az asszisztensei és a menedzsere mellett ott az édesanyja, Cynthia, aki New Yorkból ugrott át meglátogatni a lányát. („Hasonlítunk, nem?” – kérdezi Lady Gaga, miután bemutat minket egymásnak. Tényleg hasonlítanak.)

A ház hagyományosabb, mint hinnénk, jobban illik az eredeti nevét viselő nőhöz, Stefani Germanottához, mint a popelőadóhoz, aki egyszer húsból készült ruhában jelent meg az MTV Video Music Awards átadóján. A francia vidéki stílusú kanapékat patchworktakarók borítják, a kandalló egyik oldalán egy óriási tévé áll, a másikon a Csillag születik Judy Garlandot ábrázoló plakátja lóg. Ez utóbbit Gaga a barátjától, Christian Carinótól kapta ajándékba. Mindez kissé zavarba ejtő. Olyan, mintha egy Nancy Meyers-filmben lennénk, vagy a Star Trek egyik epizódjában.

(...)

Lady Gaga tehetséges énekes, dalszerző és színésznő, ami azonban sztárrá tette őt, az a hírnévre való képessége. Ezt fáradhatatlanul követte, nyomozta, elemezte, és nevéül választotta egy albumának, egy lemezének és egy parfümjének. És ez az a pont, ahol Gaga és az általa játszott Ally a leginkább különböznek: mihelyt Gaga elhatározta, hogy előadóművésszé válik, semmi nem állíthatta meg. A pályafutása elején megértette, hogy Stefani Germanotta, a klasszikus iskolázottságú katolikus diáklány ugyan elég tehetséges ahhoz, hogy sikeres legyen, de csak Lady Gaga képes betörni a nemzetközi porondra.

(...)

A Csillag születiknek ez a legutóbbi változata a negyedik feldolgozása a hírnév hatásáról és a társfüggőségről szóló melodrámának. A Cooper által játszott Jackson Maine hanyatló alkoholista rocksztár, aki beleszeret egy klubban megismert énekesnő-dalszerzőbe. Lady Gaga és Bradley Cooper először a Saturday Night Live felvételén találkoztak évekkel ezelőtt, de igazán csak akkor kerültek kapcsolatba, amikor az énekesnő 2016-ban fellépett a Sean Parker által szervezett jótékonysági műsorban. Lady Gagát az ügynöksége figyelmeztette rá, hogy a színész ott lesz az eseményen, hogy tervezi megrendezni a Csillag születiket, és hogy női főszereplőt keres. Gaga azonnal tudta, hogy magának akarja a szerepet. A La vie en rose-t énekelte, azt a dalt, amit a filmben Jackson először hall Ally előadásában, és aminek hatására beleszeret a lányba. „Teljesen lenyűgözött – mesélte Cooper arról az estéről. – Felhívtam az ügynökét, és megkérdeztem, találkozhatnék-e vele. Másnapra igent mondott, én meg elautóztam a házához.”

Gaga szerint azonnal egymásra találtak. „Mielőtt észrevehettem volna, már olasz tésztát főztem neki, megebédeltettem, és közben beszélgettünk és nevetgéltünk. Aztán azt akarta, hogy együtt énekeljünk. Kinyomtattam a dal kottáját, amit kért, odavittem a zongorához, de közben szörnyen izgultam. Aztán elkezdtem játszani a dalt, énekelni kezdtünk, és ahogy meghallottam Bradley hangját, abbahagytam a zongorázást, és azt mondtam: Bradley, de hát te tudsz énekelni! Hihetetlen volt!” – meséli.

(...)

Gimnázium után Gaga beiratkozott egy művészeti iskolába, de egy évvel később abbahagyta. „Éhező művész lettem New York egyik szegénynegyedében” – mondja. Három helyen is dolgozott, az egyiken go-go táncosként. Felhívogatta a klubokat, azt színlelve, hogy ő a saját menedzsere. Fellépésről fellépésre hurcolta magával a zongoráját. Az egyik bárban váratlanul fehérneműre vetkőzött, hogy magára vonja a zsinatoló pasik figyelmét. Ez jelentette a fordulópontot: megértette, hogy képes magára irányítani az emberek figyelmét.

A Csillag születik örökzöld példabeszéd a hírnév áráról. Lady Gaga művész, mélyen átérzi a dolgokat. Olyan traumák emlékével küszködik, mint az édesapja testvérének halála 19 éves korában, iskolai terrorizálás, szexuális zaklatás, és egy csípősérülés és egy műtét, aminek nyomán krónikus fájdalom maradt vissza. A róla szóló dokumentumfilm egyik legmeghatóbb jelenetében a Super Bowlon való fellépésére készül, de közben szomorkodik. „Annyira örülök ennek a lehetőségnek, mégsem tudom elfelejteni, hogy amikor eladtam 10 millió lemezt, akkor véget ért a szerelmünk Matt-tel. Amikor eladtam 30 millió darabot, Carllal. Csináltam egy filmet, és elveszítettem Taylort, a vőlegényemet is. Mintha ez egy ciklikus folyamat lenne. Háromszor tört össze a szívem ilyen módon.”

(...)