A JOMO nem lustaság: pszichológusok szerint ezért tesz jót a mentális egészségnek

A kimaradás öröme nem az érdektelenségről vagy az antiszociális viselkedésről szól, hanem egy tudatosabb életmódról. Két pszichológus segítségével jártuk körbe, miért erősítheti az önértékelést, és hogyan segíthet kiszállni a folyamatos megfelelési kényszerből.

Miközben a közösségi média azt sugallja, hogy a sikeres élet tele van programokkal, utazásokkal és folyamatos jelenléttel, egyre többen döntenek úgy, hogy tudatosan kiszállnak ebből a körforgásból. Lemondanak egy bulit, kihagynak egy hétvégi programot, vagy egyszerűen kikapcsolják a telefonjukat – és mindezt nem azért, mert nincs kedvük az emberekhez, hanem mert éppen erre van szükségük. A pszichológiában ezt a jelenséget JOMO-nak (Joy of Missing Out), vagyis a kimaradás örömének nevezik.

A JOMO nem a FOMO ellentéte – sokkal több annál

A JOMO-t elsőre könnyű összekeverni a lustasággal vagy a társas helyzetek kerülésével, de valójában egészen másról szól. A JOMO azt jelenti, hogy nem a lemaradástól való félelem irányítja a döntéseinket, hanem a saját igényeink. Egyre több kutatás és pszichológus szerint pedig ez a szemlélet nemcsak az önismeretet és az önértékelést erősítheti, hanem a mentális jóllétünkhöz is hozzájárulhat.

A legtöbben már ismerik a FOMO (Fear of Missing Out) fogalmát, vagyis azt a szorongást, hogy lemaradunk valami fontosról. Ez az érzés gyakran arra ösztönöz bennünket, hogy akkor is elfogadjunk egy meghívást, amikor valójában inkább pihennénk, vagy újra és újra megnyissuk a közösségi médiát, nehogy elszalasszunk egy eseményt. A JOMO ezzel szemben nem azt jelenti, hogy örülünk annak, ha kimaradunk mindenből. Sokkal inkább annak felismerése, hogy nem lehetünk mindenhol egyszerre, és ez teljesen rendben van. A hangsúly a tudatos választáson van: azon, hogy a döntéseinket nem a külső elvárások, hanem a saját szükségleteink irányítják.

A kutatások szerint a JOMO összefügghet a nagyobb élettel való elégedettséggel, a tudatos jelenléttel és az önazonosabb működéssel. Ugyanakkor az eredmények arra is rámutatnak, hogy ez nem jelenti automatikusan a szorongás teljes hiányát. A JOMO sokkal inkább egy szemlélet, mint egy állandó személyiségvonás.

Nem minden kimaradás egészséges

Kívülről nézve ugyanúgy festhet, ha valaki lemond egy programot, a háttérben azonban teljesen más okok húzódhatnak meg. Sagáth Zita pszichológus szerint az egészséges JOMO és a társas helyzetek elkerülése között alapvető különbség van.

Az egészséges JOMO tágítja a választási szabadságunkat, az elkerülés viszont fokozatosan szűkíti azt. Érdemes különbséget tenni aközött, amikor a JOMO valóban tudatos, önazonos választás, és aközött, amikor valójában a félelmeink irányítják a döntéseinket.

A szakember szerint egészen más helyzet, ha valaki azért marad otthon egy péntek esti program helyett, mert kimerült és pihenésre van szüksége, mint amikor a döntés mögött a visszautasítástól, a megítéléstől vagy az ismeretlentől való félelem áll. Ha ugyanis rendszeresen a biztonságot választjuk a kíváncsiság helyett, könnyen beszűkülhet az életünk. Kevesebb új tapasztalatot szerzünk, ritkábban ismerkedünk, és hosszú távon éppen azoktól az élményektől fosztjuk meg magunkat, amelyek segíthetnének fejlődni.

A nemet mondás lényege

A JOMO egyik legfontosabb pszichológiai üzenete, hogy megtanít különbséget tenni a saját vágyaink és a külső elvárások között. Anda Csilla pszichológus úgy véli, hogy a valódi különbség nem abban rejlik, hogy valaki elmegy-e egy programra vagy sem, hanem abban, hogy mi motiválja a döntését.

A különbség a belső motivációban van, és a nemet mondás utáni érzésekben. Aki tudatosan dönt egy helyzet kihagyása mellett, valószínűsíthetően van rá egy jó oka, és ez az ok számára prioritást élvez.

A pszichológus azt is hozzáteszi, hogy ha valaki kizárólag azért mond igent egy programra, mert fél attól, hogy kimarad valamiből vagy mások rossz véleményt alkotnak róla, akkor valójában nem a saját igényei szerint él. A JOMO ezzel szemben annak a képessége, hogy a döntéseinket egyre kevésbé a külső összehasonlítás, és egyre inkább a saját szükségleteink vezérlik.

Ez nem önzés, hanem egészséges önismeret. Annak felismerése, hogy az időnk és az energiánk véges, ezért nem kell minden lehetőségre igent mondanunk. „Az életkorral és az önismeret fejlődésével sokaknál természetes módon átrendeződnek a prioritások. Már nem az vezérli a döntéseiket, hogy mindenhol jelen legyenek, hanem hogy ott legyenek jelen, ahol valóban szeretnének. Ilyenkor a JOMO már nem a kimaradásról szól, hanem arról, hogy tudatosan választjuk meg, mi érdemli meg az időnket és a figyelmünket” – emeli ki Sagáth Zita.

Miért érezzük úgy, hogy mindenki másnak jobb?

A JOMO és a FOMO kapcsán szinte lehetetlen megkerülni a közösségi média szerepét. Ma már nemcsak tudjuk, hogy a barátaink hol járnak vagy mit csinálnak, hanem szinte valós időben követhetjük minden fontos pillanatukat. Könnyű ilyenkor azt érezni, hogy mások élete izgalmasabb, tartalmasabb vagy sikeresebb a sajátunknál.

A közösségi média alapvetően megváltoztatta azt, hogyan éljük meg a kimaradást. Ugyanakkor önmagában nem okoz FOMO-t vagy JOMO-t. Inkább felerősíti azt, ahogyan önmagunkhoz viszonyulunk

– teszi hozzá Sagáth Zita pszichológus.

Anda Csilla is úgy látja, hogy a kulcs a tudatosság.

Ha a közösségi média használata tudatossá válik, az nem az online világból való teljes kimaradást jelenti, hanem a szűrést. Aki stabilabb önértékeléssel rendelkezik, kevésbé hasonlítja magát másokhoz, és könnyebben dönti el, hogy számára mi fontos igazán.

Vagyis nem a telefonunkat kell feltétlenül félretenni, hanem azt megtanulni, hogy ne mások gondosan megszerkesztett pillanatai alapján mérjük a saját életünket.

Boldogság és szorongás kéz a kézben

Érdekes módon a JOMO-val kapcsolatos kutatások arra is rámutattak, hogy azok, akik magasabb JOMO-szinttel rendelkeznek, egyszerre számolhatnak be nagyobb élettel való elégedettségről és bizonyos fokú szorongásról. Elsőre ez ellentmondásnak tűnik, valójában azonban nagyon is emberi, hiszen minden döntés egyben lemondás is. Ha egy esti program helyett az otthoni pihenést választjuk, természetes, hogy egy pillanatra felmerül bennünk a kérdés: vajon miről maradtam le? A különbség az, hogy a JOMO szemléletében ez a gondolat nem veszi át az irányítást. Ahogy Sagáth Zita fogalmaz: „A »Mi lett volna, ha?« érzése ettől még időnként megjelenhet, de már nem veszi át az irányítást.”

A JOMO nem arról szól, hogy kevesebbet éljünk, hanem hogy tudatosabban

A jó hír, hogy a JOMO fejleszthető. Nem egyik napról a másikra, hanem apró döntéseken keresztül. Sagáth Zita szerint érdemes egy fontos kérdést feltenni magunknak minden meghívás előtt:

Mire van most igazán szükségem?

A fókuszt így a lemaradástól való félelem helyett a saját igényeinkre helyezhetjük át.

Anda Csilla azt javasolja, figyeljük meg, milyen érzésekkel vesszük kézbe a telefonunkat, és milyen érzésekkel tesszük le. Ha pedig egy program előtt bizonytalanná válunk, tegyük fel magunknak a kérdést: ezt valóban én szeretném, vagy csak attól félek, hogy kimaradok valamiből?

A JOMO végső soron nem a lustaságról, a visszahúzódásról vagy az érdektelenségről szól, hanem a szabadságról. Arról, hogy nem a naptárunk zsúfoltsága vagy az Instagram-történeteink száma határozza meg az életünk értékét, hanem az, hogy képesek vagyunk-e olyan döntéseket hozni, amelyek valóban rólunk szólnak. Mert néha a legjobb dolog, ami történhet velünk, éppen az, hogy örömmel maradunk ki valamiből.