Hűen a gyökerekhez – brazil táskatervező Rió szegénynegyedéből

Madonna, Michelle Obama és Angela Merkel is imádja

A fiatal designer Rió egyik szegénynegyedében nőtt fel. 17 évesen díszlettervező főiskolára iratkozott be, de ütött-kopott régi hátizsákja nem bírta a könyveket. Újat venni nem volt pénze, ezért édesapja hozott neki a munkahelyéről napozóágyakhoz használt vászonból pár leeső darabot, azzal erősítse meg. Egy kis toldás itt, néhány zseb ott, és máris kész volt az első egyedi Gilson Martins hátizsák. Talán ennyiben is maradt volna a történet, ha nem áll hitetlenül a táska előtt egy évfolyamtársa, aki szentül meg volt győződve arról, hogy valami drága portékát lát. Gilson csak azzal tudta meggyőzni, hogy ez saját gyártmány, hogy az iskolatársnak is készített egyet. Innentől kezdve nem volt megállás: egymás után érkeztek a rendelések, és mire Gilson befejezte az egyetemet, már neves brazil divatcégek is ismerték a munkáit. A díszlettervezés így háttérbe szorult és az ifjú művész bő egy évtizeden át különböző márkáknak tervezett táskákat, mindig az ő nevük alatt. Egy dolog azonban állandó volt: kizárólag szokatlan, inkább ipari célokra használt anyagokhoz nyúlt, és táskáit nem divatcikknek, mint inkább művészi alkotásnak tekintette. A barátok biztatása kellett ahhoz, hogy végre saját márkával is előrukkoljon, így születettek meg a mai is ismert munkái, a riói motívumokkal – a Megváltó Krisztus szoborral, a Cukorsüveg-heggyel vagy épp az Ipanema strandot jelképező hullámvonallal – díszített táskái, tárcái. Ezek a termékek nemcsak a város nevezetességeit jelenítik meg, de visszaadják Rió színeit, hangulatát, humorát is.

Engem is szinte beszippantott az üzlet. A termékeket kézbe véve egyből átjön, hogy a szokatlan anyagfelhasználásnak köszönhetően rendkívül tartósak, valamint az átgondolt designnak köszönhetően nemcsak játékosak, de igen praktikusak is. Idegenvezetőm mesélte, hogy se szeri, se száma azoknak a hírességeknek és üzletembereknek, akik első látásra beleszerettek ezekbe a táskákba. Madonna, Michelle Obama és Angela Merker csak néhány név a büszke táskatulajdonosok közül, de idegenvezetőm kalauzolta a városban többek közt a jordániai király édesanyját, Muna al-Hussein hercegnét is, aki szintén lelkes rajongóvá vált. Az üzletet kis időre bezáratta, hogy nyugodtan tudjon válogatni és végül 16 táskát vitt magával haza. Ő is, mint már annyian mások, biztatták a tervezőt, nyisson üzletet külföldön is. De Gilson Martins egyelőre remekül érzi magát Rióban és tökéletesen elégedett a városban működő négy boltjával. Bár megfordult már sok országban, és munkáit többek közt a MoMA ajándékboltjában is fellelhetjük, neki a szülővárosa az alkotás igazi terepe – és ott is a szegénynegyedek.

Ma már számos brazil projekt segíti a favellák lakóit, vannak modelleket, énekeseket, táncosokat felkaroló szervezetek. Gilson Martins azonban az úttörők között volt, amikor kifejezetten a szegények közül toborozta kollégáit. Ráadásul nemcsak saját termékeinek gyártására foglalkoztatja őket, de igyekszik teret adni művészi kiteljesedésüknek is. Minden évben kitalál egy-egy feladatot, projektet, és az azt legügyesebben megoldó dolgozó terméke bekerül a bolt kínálatába. Sőt, nemcsak az áru kerül be, de a név is, ugyanis a kollégái által tervezett táskákra az alkotó neve, arcképe is felkerül.  Legutóbb például a riói motívumok kiszabása után lehullott anyag hasznosítása volt a cél. Jobbnál jobb alkotások születtek, melyek közül a legötletesebbek most a két világhírű strandon, a Copacabana és Ipanema főutcáin található üzletekben kaphatók. Kép és szöveg: Kisgyörgy Éva