A 2020-as Dubaji Világkiállítás egy eldugott sarkában varázslatos dolgok történnek. Egy finom, ékszerdoboz-szerű építményben járunk, ami kivilágítva leginkább egy sivatagi lámpáshoz hasonlít. Ez a Cartier-vel közösen megálmodott pavilon az első ilyen jellegű létesítmény, ami világkiállításon bukkant fel, és egyetlen dolognak van szentelve: a nőknek.
A női pavilon jelenléte meglehetősen szokatlan egy olyan kiállításon, ahol a 191 pavilon mindegyike egy-egy országnak ad otthont. A Nők pavilonja tehát egyértelműen jelzi a világ számára, hogy a nők helyzetével bizony foglalkozni kell.
Ami a nők helyzetét illeti, a Cartier már évek óta dolgozik a színfalak mögött. A Cartier Women's Initiative már tizenöt éve működik töretlenül, és ez idő alatt több százezer fonttal támogatta a női vállalkozókat, a Cartier Philanthropy pedig a világ kevésbé fejlett régióinak nagyrészt női közösségeit segíti. A Cartier vezérigazgatója, Cyrille Vigneron 2016-os érkezése óta több országban, például az Egyesült Államokban vagy Japánban is nőket ültetett a vezető pozíciókba.
A pavilon tehát nemcsak a Cartier, hanem maga Vigneron számára is szerelemprojekt. Nem meglepő tehát, hogy közel négy évet töltöttek azzal, hogy megtervezzék és felépítsék a pavilont. Az épületet Laura Gonzalez belsőépítész és El Seed graffitiművész közösen hívta életre. Gonzalez tervezte a bonyolult, mashrabiya ihlette rácsszerkezetet, aminek alapjául egy női vintage Cartier-karkötő szolgált, míg El Seed alkotása az épület falát borítja. A pavilonba lépve egy 20 perces dokumentumfilm fogad, ami az Oscar-díjra jelölt rendező, Nadine Labaki munkája, és ami fiatal női aktivistákat mutat be világszerte (és egy fiút, aki rengeteget tesz Libériáért). A francia színésznő, Melanie Laurent pedig egy olyan VR-installációt készített, amivel egy pillanat alatt más nők életében találjuk magunkat.
A legmeghatóbb mégis a falakon sorakozó, nagyrészt ismeretlen nők történeteit bemutató kiállítás. Ezek olyan nők történetei, akik nagyszerű dolgokat tesznek, gyakran annak ellenére, hogy rendkívül kevés lehetőség áll rendelkezésükre. Tudtad például, hogy az első egyetemet egy tunéziai muszlim nő, Fatima al-Fihri alapította? Vagy hogy Indiában egy fiatal nő azzal segíti a lányok oktatási rendszerben való jelenlétét, hogy banánlevelekből egészségügyi betéteket készít? Az egyszerű történeteknek hatalmas erejük van, hiszen ők azok a nők, akikről nem szólnak a hírek, mégis a saját közösségükben, a saját eszközeikkel rengeteget tesznek a változásért.
A pavilon hat hónapig áll majd, és ez idő alatt nemcsak látogatók ezreit fogadja majd, hanem a befolyásosabb emberek és a nőjogi mozgalmak vezető személyiségei is megfordulnak majd itt egy-egy kihívást jelentő, de rendkívül fontos beszélgetésre.
Ha a pavilont elhagyva visszanézünk, egy fakockákból álló falat láthatunk. Sokan elsétálnak mellette, de vannak, akik észreveszik, hogy egy üzenetet rejt magában: ha a nők virágoznak, az emberiség is virágzik. Legyen ez üzenet és emlékeztető a következő hat hónap során, ne csak a kiállítás látogatói, de mindannyiunk számára.
Forrás: Elle
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!