Cipészek, akiket imádunk 1.

Sorozatunkban bemutatjuk azokat a tervezőket, akik álmaink cipő-kívánságlistáját szerkesztik.

---

Kezdjük is mindjárt itt balra, az első teremben, ahol vendégünk Nicholas Kirkwood. A mindössze 32 éves brit tervező karrierje kezdetén jókor volt jó helyen, amikor 1999-ben, egy sítúrán találkozott Philip Treacy-vel. A kalaptervező gyorsan felismerte az akkor 18 éves fiú tehetségét, és munkát ajánlott neki. Azokban az években Kirkwood rájött, hogy a cipődivatban nem történt meg az a forradalom, amit a kalapoknál Treacy, a ruháknál pedig Alexander McQueen vitt véghez. Ezért 2001-ben úgy döntött, pártfogásba veszi a lábbeliket, és besorolja magát a nagy nevek közé. A következő négy évben tökéletesre csiszolta – a ma már szinte építészeti műremekeket teremtő – stílusát, különvált Treacy-től, és 2005-ben a nyilvánosság elé lépett első tavaszi-nyári kollekciójával.

A divatsajtó azonnal felkapta a fejét az innovatív anyaghasználatra és úttörő tervezésre. Az amerikai Vogue kiadója, a Condé Nast, Footwear News Vivan Infantino, az Év felfedezettje díjjal jutalmazta 2006-ban, megnyitva ezzel a divatmennyország kapuit a fiatal brit előtt. Innentől kezdve állandó belépőt kapott a nemzetközi Vogue magazinok oldalaira, és világhírű divatházak (többek között John Rocha, Rodarte, Ghost, Erdem és a Pollini) kérték fel soron következő kollekciójukhoz cipőtervezőnek.

Kirkwood diadalmenete azóta is tart, újabb és újabb munkáit szinte folyamatos díjeső kíséri.

Miután bejártuk a terem minden kis zugát, és végignéztük a brit cipőtervező remekműveit, tartsunk egy kis szünetet. De ne menjünk messzire, mert hamarosan átmegyünk a kiállítás következő termébe.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!