Miért nem tudjuk megunni még 20 év után sem Az ördög Pradát visel filmeket?

2006 óta megkerülhetetlen popkulturális alkotássá vált Az ördög Pradát visel, és az idén megjelent második résszel együtt már bőven túlmutatnak a divatról szóló filmek megszokott témáin: mesélnek karrierről, ambícióról, valamint a sikerhez vezető út kihívásairól is. De vajon miért nem tudjuk megunni az ikonikus sorokat és szereplőket, és miért tudnak újra és újra megnevettetni vagy éppen megríkatni bennünket? 

Az első film egyszerre vígjáték, karakterdráma és egy korszak lenyomata. Nem véletlen, hogy bemutatása után két évtizeddel később is rendszeresen előkerül, hiszen a film mindig tartogat valami újdonságot, legyen szó a karakterek fejlődéséről vagy a kivételes színészi játékról. A töretlen sikernek köszönhetően 2026-ban mozikba került a film folytatása, Az ördög Pradát visel 2. A bemutatót követően nyilvánvalóvá vált, hogy a jól megformált karakterek, valamint az általuk bemutatott, csillogással és kihívásokkal teli világ két évtizeddel később is magával ragadja a közönséget. Az első nagysikerű film után július 29-étől a második rész is elérhető a Disney+-on Meryl Streep, Anne Hathaway, Emily Blunt és Stanley Tucci főszereplésével.

Örökérvényű jelenetek, amelyeket a szereplők tettek emlékezetessé

A filmek számos emlékezetes pillanatot tartogatnak, amelyekben mindig felfedezhetünk egy újabb, mögöttes réteget – ehhez pedig nagyban hozzájárul a szereplők kifinomult alakítása. Az egyik legismertebb ezek közül, amikor Miranda (Meryl Streep) a „cerulean”, azaz égszínkék pulóver történetén keresztül magyarázza el cinikusan, de korántsem komolytalanul Andynek (Anne Hathaway) a divatipar működését, bemutatva, hogy egy hétköznapinak tűnő, akár a „fast fashion” boltok és turkálók leárazásain is elérhető pulóver mögött milyen összetett divatipari folyamatok, tudatos tervezés és milliárdos üzleti döntések állnak. A sokat idézett monológ ugyan alig egy-két perc, mégis megvilágító erejű a globális divatiparra nézve. 

A divat az önazonosság eszköze

A filmekben az egyik legvonzóbb a két világhírű stylist, Patricia Field és Molly Rogers tervezte változatos és látványos kosztümök, amelyek több millió dollár értékben öltöztették a szereplőket. A filmek amellett, hogy a mai napig inspirációt adnak a ruhatár kiválasztásához, kiemelik, hogy a divat többet jelent a puszta öltözködésnél. Andy Sachs átalakulását a ruhatára is végigköveti: ikonikus outfitjei tükrözik a karakter fejlődését és a divatvilágba történő fokozatos beilleszkedését, egyben egy személyes dilemmát is felmutatnak. Miközben megtanulja értékelni a divat kreativitását, ráébred, hogy a legnagyobb siker is csak akkor ér valamit, ha közben hű tud maradni önmagához. A 2000-es évek divatja ráadásul az elmúlt években reneszánszát éli, a Y2K trendnek köszönhetően pedig Az ördög Pradát visel stílusvilága ismét reflektorfénybe került. A film ikonikus szettjei, a csizmák, kabátok, túlméretezett táskák és elegáns kosztümök ma is inspirációként szolgálnak a divatrajongóknak.

Aki a szabályokat diktálja: Miranda Priestly

A filmek egyik legismertebb és egyben központi alakja a Meryl Streep által megformált Miranda Priestly. A karaktert sokan kapcsolatba hozták Anna Wintour személyével, aki 1988-tól 2025-ig vezette főszerkesztőként az amerikai Vogue-ot. A hasonlóságokat azonban a készítők sosem erősítették meg teljes egészében, Mirandát fiktív figuraként tartották számon. Ugyanakkor azt sokan tudják, hogy az első film egy könyv alapján készült, amelyben a szerző személyes szerkesztőségi tapasztalatait is megragadta. Meryl Streep a hangos és látványosan szigorú főnök megformálása helyett egy visszafogott, hűvös és kimért karakter mellett döntött, akinek fellépését az ikonikus halk beszédstílus tette igazán átütővé. A háromszoros Oscar-díjas színésznő állítólag nemcsak a kamera előtt játszott, hanem az első film forgatásának teljes időtartama alatt tartotta magát Miranda Priestly karakteréhez.

Sokan ölnének az állásért

Mindannyiunknak vannak történetei nehéz személyiségű főnökökről és húzós munkahelyi szituációkról. A Runway magazin, amelynek szerkesztősége a film központi helyszíneként szolgál, valójában fiktív kiadvány, bár története a divatipar valóságából építkezik. Az ördög Pradát visel filmek nemcsak a divat világában váltak hivatkozási ponttá, hanem a vállalati kultúráról szóló beszélgetésekben is gyakran előkerülnek. A filmek érzékletesen mutatják be egy nagy presztízsű szervezet belső működését: a hierarchiát, a teljesítménykényszert, a vezetői elvárásokat és azt, hogyan formálhatja egy munkahelyi közeg az ott dolgozók személyiségét és karrierútját. Miranda Priestly nem egyszerűen divatmagazint árul: exkluzivitást és egyben egy elérhetetlen álmot, amelyhez mind a vásárlók, mind pedig a munkatársak tartozni szeretnének. A második rész ezzel szemben erősebben mutat rá arra, hogy a klasszikus magazinvilág fénykora leáldozóban van: a kiadványok helyét egyre inkább a digitális felületek és az influencerek tartalmai veszik át, alapjaiban átformálva a sajtóról alkotott elképzeléseinket.