Amikor kamrát tervezünk, szinte automatikusan a polcokkal kezdünk: mennyi fér el belőlük, milyen mélyek legyenek, hová kerüljenek a befőttek, a liszt vagy a ritkábban használt konyhai gépek. Pedig van valami, amit a legtökéletesebb polcrendszerrel sem lehet pótolni.
Ha ez hiányzik, a kamrában könnyebben megrekedhet a meleg és a nedvesség, megjelenhet a dohos szag, és az sem mindegy, milyen körülmények között tároljuk benne az élelmiszereket.
Egy jól megtervezett kamra első látásra egyszerű helyiségnek tűnik. Polcok a falakon, jól zárható tárolók, esetleg néhány fiók vagy kihúzható kosár, és már kész is. Pedig éppen azért, mert általában kicsi és zárt a tér, van egy tulajdonsága, amit meglepően könnyű figyelmen kívül hagyni: a megfelelő szellőzés és légcsere.
A kamra ugyanis alapvetően élelmiszertároló hely: ha nincs megfelelő légmozgás, felhalmozódhat benne a nedvesség, emelkedhet a hőmérséklet, kellemetlen szagok jelenhetnek meg, a kedvezőtlen környezet pedig penészedéshez és az élelmiszerek gyorsabb minőségromlásához is hozzájárulhat.
Ez pedig olyan probléma, amit egy újabb polc már nem fog megoldani.

A magyar otthonokban egészen eltérő tereket nevezünk kamrának. Egy régebbi családi házban lehet a konyha mellett, külső falnál kialakított külön helyiség saját ablakkal vagy szellőzővel. Egy újabb lakásban gyakori az apró, ablaktalan belső kamra, míg kisebb konyhákban sokszor egy magas kamraszekrény veszi át a külön helyiség szerepét.
Éppen ezért nincs minden kamrára alkalmazható egyetlen szellőztetési recept. A lényeg nem az, hogy feltétlenül legyen egy látványos rács az ajtón, hanem az, hogy a kamra adottságaihoz képest megfelelő legyen a légcsere, és ne alakuljon ki benne tartósan meleg, nedves, levegőtlen mikroklíma.
Élelmiszertárolásra használt kamránál előnyös lehet a külső fal melletti elhelyezés, mert ez megkönnyítheti a szellőzés kialakítását. A jó légáramlás a teret hűvösebben és szárazabban tarthatja, ráadásul mindezt lényegesen egyszerűbb már a tervezés során megoldani, mint utólag átalakítani a kész kamrát.
A jó hír az, hogy a légcsere biztosítása nem feltétlenül jelent bonyolult gépészeti rendszert.
A friss szakértői összeállítás falba épített szellőzőnyílást vagy az ajtón kialakított nyílásokat említ egyszerű megoldásként. Ilyen lehet például a lamellás ajtó vagy megfelelően elhelyezett szellőzőrács.
Ez designszempontból sem mellékes. Egy gyönyörű, teljesen zárt ajtó tökéletesen belesimulhat a konyhabútorba, de ha mögötte egy apró, ablaktalan helyiség található, már a tervezéskor fel kell tenni a kérdést: hogyan fog itt cserélődni a levegő?
Meglévő kamránál viszont nem érdemes azonnal ajtót cserélni vagy szellőzőrácsot vágni a falba. Előbb azt kell megvizsgálni, van-e egyáltalán probléma, hogyan működik jelenleg a légcsere, illetve nincs-e a nedvesség mögött más ok.

A legegyértelműbb figyelmeztetés természetesen a penész, de ennél jóval korábban is észrevehetünk jeleket.
Érdemes felfigyelni a rendszeresen visszatérő dohos vagy állott szagot, a szokatlanul párás levegőt, illetve azt, ha a papír- és kartoncsomagolások nyirkossá, puhává válnak. Az élelmiszerek szokatlanul gyors minőségromlása és a penész megjelenése is a problémára utaló jel.
Ha érzésre nehéz eldönteni, mi történik a zárt térben, egy egyszerű digitális páratartalom-mérő, vagyis higrométer is segíthet. Néhány napos mérésből már sokkal többet tudhatunk arról, hogy a kamra tartósan párás-e, vagy csak időszakosan változnak benne a körülmények. A szakértők szintén javasolják a páratartalom mérését, mielőtt valaki komolyabb beavatkozásba kezdene.
A mérést azért is érdemes előnyben részesíteni a találgatással szemben, mert egy kamra problémájának nem feltétlenül a rossz szellőzés az egyetlen oka.
Ha a kamrában rendszeresen nedvesedik a fal vagy penész jelenik meg, nem szabad automatikusan abból kiindulni, hogy pusztán több levegőre van szükség.
Szivárgás, épületszerkezeti nedvesedés vagy más műszaki probléma is állhat a háttérben. Ilyenkor a tünet helyett az okot kell megtalálni. Egy szellőzőnyílás vagy páramentesítő önmagában nem fogja megszüntetni például a falba jutó nedvesség forrását.
Először azt kell kideríteni, honnan érkezik a nedvesség, és csak ezután lehet megfelelő megoldást választani.
Ez különösen fontos régebbi lakások és házak kamráinál, ahol a helyiség adottságai egészen mások lehetnek, mint egy újonnan kialakított tárolótér esetében. Tartós nedvesedés vagy penészesedés esetén ezért már érdemes szakemberrel megkeresni a kiváltó okot.

Van a kamratervezésnek egy érdekes ellentmondása: általában minél több tárolóhelyet szeretnénk létrehozni, pedig a maximális kapacitás nem feltétlenül jelenti a legjobban működő kamrát.
Gyakori tervezési hiba, amikor a tárolóhely mennyisége fontosabbá válik annak használhatóságánál. A túl mély polcokon a hátsó sorok eltűnnek, a hozzávalók feledésbe merülnek, a túl sok nehezen hozzáférhető szekrény pedig inkább akadályozza, mint segíti a használatot. A szakértők ezért azt javasolják, hogy a polcok mélységét és magasságát ahhoz igazítsuk, amit valóban rajtuk szeretnénk tárolni.
A légáramlás miatt is érdemes kerülni, hogy egy eleve nedvességre hajlamos kamrában minden centimétert teljesen lezárjunk tárolókkal. Nem pusztán az számít tehát, hány polc fér a falra, hanem az is, hogyan működik együtt a tárolás magával a helyiséggel.
És van még egy praktikus érv a levegősebb rendszer mellett: amit látunk, azt nagyobb eséllyel használjuk is. A kamra hátuljában elfelejtett lisztből, tésztából vagy konzervekből könnyen lesz felesleges élelmiszer-pazarlás.
Új építésnél vagy nagyobb konyhafelújításnál a kamra helyét sem érdemes kizárólag az alapján meghatározni, hol maradt még egy kis szabad terület.
Élelmiszertárolásnál általában előnyös a közvetlen napsütéstől és jelentős hőforrásoktól védett, hűvösebb hely. Ha pedig külön kamrahelyiség készül, már a tervezési fázisban érdemes végiggondolni, hogyan lesz biztosítható a légcsere. A szakértő éppen azért tartja ideálisnak a külső falhoz kapcsolódó elhelyezést, mert ott könnyebben megoldható a szellőzés.
Ez különösen érdekes a mai konyhákban, ahol egyre népszerűbbek a szinte láthatatlan, bútorfront mögé rejtett kamrák. Vizuálisan gyönyörű megoldás lehet, ha a kamra ajtaja belesimul a teljes szekrénysorba – de a láthatatlanság nem jelentheti azt, hogy a helyiséget légmentesen bezárjuk.
A jó design itt éppen attól jó, hogy a praktikus részletek észrevétlenül működnek.

Egy kisebb lakásban természetesen nem mindenki tud külön helyiséget fenntartani az élelmiszereknek. Sok esetben egy magas kamraszekrény vagy kihúzható élelmiszertároló sokkal ésszerűbb megoldás.
Itt viszont nem lehet automatikusan ugyanazokat a szabályokat alkalmazni, mint egy külön kamrahelyiségnél. Egy száraz élelmiszerek tárolására használt hagyományos kamraszekrény önmagában nem azért rossz, mert nincs szellőzőrács az ajtaján.
Fontosabb, hogy ne kerüljön indokolatlanul meleg helyre, maradjon száraz, legyen rendszeresen tisztítható és ellenőrizhető, valamint ne zsúfoljuk annyira tele, hogy hónapokra eltűnjenek benne az élelmiszerek.
Ha azonban egy zárt szekrényben visszatérően dohos szagot, nedvességet vagy penészt tapasztalunk, azt már nem érdemes egyszerű rendszerezési problémának tekinteni. Ilyenkor ugyanaz az első kérdés, mint egy külön kamránál: honnan jön a nedvesség?
Egy új kamránál természetes, hogy már az első vázlatokon polcokat rajzolunk. Milyen mélyek legyenek? Hová kerüljenek a befőttek? Elfér-e rajtuk a nagyobb konyhai gép? Kell-e fiók, kosár vagy munkapult?
A sorrendet azonban érdemes megfordítani.
Először azt kell eldönteni, hogyan fog működni maga a helyiség: milyen lesz a hőmérséklete, érheti-e túl sok meleg, kialakulhat-e benne nedvesség, és mindenekelőtt hogyan biztosítható a megfelelő légcsere. Csak ezután érdemes elkezdeni maximalizálni a tárolókapacitást.
Egy rossz helyre szerelt polcot később viszonylag könnyű áthelyezni. Egy teljesen zárt, rendszeresen túlmelegedő vagy nedvességre hajlamos kamrát már sokkal nehezebb kijavítani.
A polcok tehát azt döntik el, mennyi minden fér el a kamrában. A megfelelő légcsere viszont azt, hogy maga a tér alkalmas-e arra, amire használni szeretnénk. Ezért érdemes vele kezdeni a tervezést – és csak utána megszámolni, hány polc fér még a falra.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!