Teljesen nyitott, mégis intim – rejtett ajtók védik a privát zónákat ebben a panorámás budapesti penthouse-ban 

Egy nagyvonalúan nyitott otthonban a szabadság könnyen az intimitás rovására mehet – hacsak az alaprajz nem képes alkalmazkodni ahhoz, éppen mire van szüksége a lakójának. Ennél a Duna fölé magasodó budapesti penthouse-nál a MYD2 tervezői úgy szervezték újra a tereket, hogy a lakás egyrészt szinte egyetlen összefüggő egészként működhessen, másrészt visszaadhassa a privát szféra nyugalmát. És ehhez nem kellett hagyományos ajtókkal feldarabolniuk a teret. 

A  MYD2 tervezési szemléletében minden enteriőr a megrendelőből indul ki: a személyiségéből, az életmódjából, sőt, azokból az ellentétekből, amik igazán egyedivé teszik. Ennél a Dunára néző penthouse-nál különösen erős kettősség adta a tervezés alapját. A tulajdonos határozottan férfias, ugyanakkor játékos és könnyed karakter, aki ösztönösen tudja élvezni az életet, miközben rendkívül fegyelmezett, koncentrált személyiség, aki sokat dolgozik. A kérdés ezért kezdettől az volt, hogyan férhet meg ez a két oldal ugyanabban az otthonban úgy, hogy egyik se nyomja el a másikat.
A válasz nem pusztán a bútorokkal vagy az anyagválasztással született meg. A penthouse alaprajzát teljesen újraszervezték: a hagyományosan egymástól elválasztott helyiségek helyett egy nagyvonalú központi tér jött létre, aminek határai a tulajdonos aktuális igényeihez igazíthatók. Az otthon így egyszerre lehet reprezentatív és nyitott, máskor pedig zártabb és intimebb – anélkül, hogy ehhez állandóan különálló helyiségekre kellene szabdalni a teret.

A rejtett ajtók nemcsak eltűnnek, hanem át is alakítják a teret

A megoldás kulcsát a privát zónákat a közösségi terektől elválasztó rejtett ajtók adják. Nyitott állapotban a lakás egyetlen folyamatos, szinte loftszerű térként működhet, bezárva őket viszont ismét elkülönülnek a privát helyiségek. Vagyis itt nem egyszerűen arról van szó, hogy az ajtók vizuálisan belesimulnak a falakba: a tér használatát teszik rugalmasabbá.
Ez a megoldás kisebb otthonokban is érdekes lehet. A rejtett vagy a fal síkjába simuló ajtó akkor igazán jó tervezői eszköz, ha nem öncélú látványelem, hanem segít csökkenteni a vizuális zajt, miközben egy háló, gardrób, dolgozórész vagy más privát funkció szükség esetén leválasztható. A penthouse-ban ugyanez nagyobb léptékben történik: a nyitottság nem jelenti automatikusan az intimitás feladását.

A Duna látványa még a fürdőszobában sem tűnik el

A térszervezés másik meghatározó adottságát maga a helyszín adta. A Duna közelsége és a magasból feltáruló városi panoráma olyan erős része a lakásnak, hogy a tervezők nem kizárólag a nappali privilégiumaként kezelték. A döntések során végig fontos szempont volt, hogy a külső látvánnyal a lehető legtöbb pontból megmaradjon a kapcsolat.
A lakás teljes hosszán végigfutó üvegfelületek összekötik a belső tereket a terasszal és a panorámával, a vizuális kapcsolat pedig a fürdőszobákban is folytatódik. A megfelelően sötétíthető és takarható üvegfalakon keresztül még a zuhanyból is feltárul a Duna felé nyíló  kilátás. A panoráma így nem egyszerűen látvány az ablakon túl: a napszaktól, az időjárástól és a fényektől függően állandóan változó eleme az enteriőrnek.

Dió, márvány és magasfény adja a férfias keretet

Miközben az üvegfelületek kifelé nyitják az otthont, odabent mélyebb, elegáns tónusok határozzák meg a hangulatot. A diófurnér melegsége, a sötét magasfényű frontok és a márvány komolysága stabil, határozottan férfias alapot teremtenek. A visszafogott színvilág mellett elsősorban az anyagok karaktere és egymáshoz való viszonya építi fel a tereket.
Sötétedés után mindez egy másik arcát mutatja: a mély tónusok és a fényes felületek egy elegáns bár hangulatát idézik. A MYD2 azonban tudatosan ellenpontokat helyezett ebbe a feszesebb világba, hogy az enteriőr ne váljon túlságosan komollyá. Ezek a részletek nem véletlenszerű színfoltok, hanem ugyanannak a személyiségnek a könnyedebb oldalát hozzák be a térbe.

Egy sárga fotel felborítja a komolyságot

A nappali legszembetűnőbb ellenpontja a Roche Bobois élénksárga Bubble fotele. A mély tónusú környezetben már a színe is azonnal magához vonzza a figyelmet, puha, szoborszerű formája pedig tovább oldja a körülötte lévő feszesebb építészeti keretet. Éppen az a szerepe, hogy ne simuljon bele tökéletesen az enteriőrbe.
Más eszközzel, de hasonló könnyedséget hoz a térbe a Bomma Pebbles függeszték. Az egymásra fűzött, szabálytalan üvegtestek organikus formavilága kontrasztba kerül a sötétebb, rendezettebb felületekkel. A nappali ettől nem veszít az eleganciájából, viszont elkerüli azt a túlzott kiszámíthatóságot, ami könnyen kialakulhatna, ha minden részlet ugyanazt a komoly formanyelvet követné.

Estére szinte privát bárrá változik a nappali

Az esti bárhangulatnak ráadásul van egy konkrét megfelelője is a lakásban. A nappali és a konyha találkozásánál külön bár kapott helyet, aminek beépített eleganciáját ismét egy váratlan gesztus lazítja: egy stilizált nőalakot kirajzoló neoninstalláció.
A neon különösen sötétedés után alakítja át a tér hangulatát, amikor a nappali intimebb, könnyedebb karaktert kap. Ez a részlet jól mutatja, hogy a játékosság itt nem önálló dekorációs rétegként került rá egy már elkészült enteriőrre. Ugyanúgy része a koncepciónak, mint a diófurnér, a márvány vagy a sötét frontok – csak a tulajdonos másik oldaláról mesél.

A hálószobában a toile de Jouy találkozik a pop-arttal

A hálószobában a játék már nem elsősorban erős színekkel, hanem kulturális utalásokkal folytatódik. Az ágy mögötti teljes falat a toile de Jouy klasszikus tájképi mintavilágát idéző tapéta borítja, ami önmagában akár egészen tradicionális irányba is vihetné a helyiséget. A kompozíció azonban itt is kap egy tudatos csvert. A klasszikus háttér elé egy barokk motívumokkal játszó pop-art portré került. Történeti és kortárs, komoly szépség és finom irónia találkozik egymással, és éppen a közöttük létrejövő feszültség ad karaktert a hálószobának. Ugyanaz a tervezői eszköz jelenik meg tehát más formában, amit a nappaliban a sárga fotel, a bárnál pedig a neon képvisel.

Nem egyetlen stílus tartja össze

A penthouse ereje végül nem önmagában a panorámában, a nemes anyagokban vagy a karakteres design bútorokban rejlik. Sokkal inkább abban, hogy a különböző rétegek ugyanarról a személyiségről szólnak. A fegyelmezett  alaprajz mellé rugalmasság, a sötét és elegáns anyagok mellé élénk szín, a klasszikus utalások mellé kortárs irónia került.
Talán a rejtett ajtók foglalják össze a legjobban ezt a gondolkodásmódot. Nem kell választani a nagyvonalúan nyitott tér és az intimitás között: ugyanaz az otthon képes mindkettőt megadni. A MYD2 enteriőrjét éppen azok az ellentétek formálják egésszé, amik a benne élő ember személyiségét is meghatározzák. Ettől válik a látványos budapesti penthouse reprezentatív tér helyett valóban személyes otthonná.