Egyetlen jól megválasztott fal képes megváltoztatni egy egész helyiség hangulatát. De mi történik, ha már sem egy új falszín, sem egy látványos tapéta nem tűnik elég izgalmasnak? Drew és Jonathan Scott szerint érdemes egy harmadik irányban gondolkodni – olyasmiben, ami nemcsak látványt, hanem valódi térbeliséget is ad az enteriőrnek.
A fal sokáig elsősorban háttér volt. Kiválasztottuk a megfelelő festékszínt, esetleg tapétával hangsúlyoztunk egy felületet, majd elé kerültek a bútorok és a műtárgyak. Most azonban egyre nagyobb szerepet kap maga a felület is: a sima fal mellett megjelennek a strukturált, tapintható anyagok, amik szinte építészeti elemként alakítják a teret.
Drew és Jonathan Scott, a Property Brothers sztárjai éppen ezért arra biztatnak, hogy nézzünk túl a festék és a tapéta megszokott kettősén. Az általuk javasolt alternatíva a fa falburkolat, ami szerintük egyszerre képes melegséget, textúrát és karaktert vinni egy helyiségbe.

A fa a lakberendezés egyik legrégebbi alapanyaga, ezért félrevezető lenne vadonatúj trendként beszélni róla. Klasszikus enteriőrökben évszázadok óta jelen van, a 20. század modernista otthonaiban pedig szintén meghatározó szerepet kapott.
A változás inkább abban látszik, hogyan kerül most a falakra.
A nehéz, egész helyiséget beborító faburkolatok helyett sokkal könnyedebb, részleges megoldások jelennek meg: egyetlen kiemelt falszakasz, függőlegesen futó bordázott felület, egy fülke vagy az ágy mögötti terület is elegendő lehet.
Drew Scott szerint a fa éppen azért klasszikus, mert természetes anyagként képes alkalmazkodni a különböző enteriőrökhöz. Modern környezetben melegebbé teheti a teret, hagyományosabb berendezésben pedig természetesen kapcsolódhat a már meglévő bútorokhoz.
A lényeg tehát nem feltétlenül az, hogy több fa kerüljön az otthonokba, hanem hogy tudatosabban használjuk.

A tapéta színt és mintát ad, a strukturált faburkolat azonban egy harmadik dimenziót is behoz.
Egy bordázott vagy lamellás felület valódi mélységgel rendelkezik: a kiemelkedő és visszahúzódó részeken másképp törik meg a fény, ezért a fal megjelenése a napszaktól és a megvilágítástól függően is változhat.
Ez különösen jól működhet egy alapvetően visszafogott enteriőrben. Nem feltétlenül kell újabb színekkel megtölteni a helyiséget ahhoz, hogy érdekesebb legyen: egy természetes anyag erezete és struktúrája önmagában is elegendő kontrasztot teremthet.
Jonathan Scott szerint ez azért is válik egyre fontosabbá, mert a hosszú ideig domináló szürkék és krémes neutrálisok után sokan ismét melegebb, személyesebb otthonokra vágynak.
A neutrális színpaletta ettől még nem tűnik el. Egyszerűen már nem csak árnyalatokkal, hanem különböző felületekkel is rétegezzük.

A faburkolat egyik legnagyobb veszélye éppen az, hogy túl sok kerül belőle egy helyiségbe.
Egy karakteres, bordázott felületből általában már kis mennyiség is elegendő. Ha minden falra ugyanaz kerül, könnyen elveszítheti azt a hatást, ami miatt eredetileg választottuk.
A Scott fivérek ezért több olyan megoldást is említenek, aminél a fa inkább térkijelölő eszközként működik.
Egy nappali egyik sarkában például a fotel mögötti eltérő felület önmagában képes vizuálisan kijelölni egy olvasóhelyet. Nyitott alaprajzú lakásban hasonló módon különíthetjük el az étkezőt vagy a dolgozósarkot anélkül, hogy falat építenénk.
Lambériaszerűen csak a fal alsó részére is kerülhet fa, egy keskeny fülkében pedig akár néhány négyzetméternyi burkolat is elég ahhoz, hogy az addig jelentéktelen részletből fókuszpont legyen.
Kisebb lakásokban különösen érdemes ebben gondolkodni: egy hangsúlyos részlet gyakran hatásosabb, mint egy egész helyiséget meghatározó burkolat.

Jonathan Scott egyik legjobban használható ötlete a hálószobához kapcsolódik. A fa falburkolat az ágy mögött úgy működhet, mint egy nagyméretű, épített fejtámla.
Ehhez nem feltétlenül érdemes pontosan az ágy szélességéhez igazítani. Ha a burkolt rész valamivel szélesebb, vagy akár faltól falig fut, vizuálisan összefoghatja az egész hálórészt.
Ennek gyakorlati előnye is van: ha maga a fal elég karakteres, kevesebb további dekorációra van szükség. Nem kell feltétlenül képgaléria, polcrendszer vagy sok apró tárgy az ágy fölé ahhoz, hogy befejezettnek tűnjön a helyiség.
Ugyanez a gondolat működhet egy kanapé mögött vagy az étkezőben is: a fa nem egyszerűen díszítőelem, hanem keretet adhat egy funkciónak.

Nem minden fal tökéletesen sík. Oszlopok, lekerekített falszakaszok, fülkék és más építészeti részletek gyakran éppen azért okoznak fejtörést, mert a hagyományos burkolatok nehezebben alkalmazhatók rajtuk.
A Scott fivérek olyan flexibilis fa falpanelekről is beszélnek, amik íves felületeken is használhatók.
Ez érdekes szemléletváltást jelent: ahelyett, hogy megpróbálnánk eltüntetni vagy semlegesíteni egy szokatlan építészeti részletet, éppen az eltérő anyaggal emelhetjük ki.
Egy oszlop, íves fal vagy fülke így problémás adottság helyett az enteriőr tudatosan megtervezett részének tűnhet.
A falpanelek között ma már vannak kifejezetten akusztikai célra tervezett típusok is. Ezeknél a látható faelemek mögött olyan rétegrend található, ami bizonyos mértékben segíthet csökkenteni a hang visszaverődését.
Ez különösen nagy, egybenyitott nappali-étkezőkben, magas belmagasságú helyiségekben vagy otthoni dolgozósarkok környezetében lehet érdekes.
Fontos azonban különbséget tenni: nem minden lamellás vagy fa falpanel akusztikus panel. Attól, hogy két termék hasonlóan néz ki, még egészen más lehet a szerkezetük és a teljesítményük. Ha a hangelnyelés is cél, kifejezetten erre minősített vagy dokumentált tulajdonságú terméket érdemes választani.

A faburkolat ma már nagyon sokféle terméket jelenthet. Lehet tömörfa, valódi furnérral borított panel, faalapú hordozóra készült dekorfelület vagy akusztikus rétegrenddel kombinált lamellás rendszer.
Kép alapján ezek olykor meglepően hasonlók, anyaghasználatban, árban, javíthatóságban és tartósságban azonban jelentős lehet közöttük a különbség.
Ezért választáskor nemcsak a színt és a lamellák formáját érdemes megnézni. Fontos kérdés az is, miből készült a hordozóanyag, valódi fa vagy dekorfelület adja-e a látható réteget, hogyan rögzíthető, illetve sérülés esetén javítható vagy cserélhető-e.
A természetes fa és valódi furnér ráadásul idővel változhat: a fény hatására módosulhat az árnyalata, és az erezet sem lesz minden panelen tökéletesen egyforma. Ez azonban nem feltétlenül hiba – éppen ez adhatja a természetes anyag karakterét.
A függőleges, keskeny lamellák az elmúlt évek egyik legkönnyebben felismerhető enteriőrmegoldásává váltak. Éppen ezért, ha időtálló eredményt szeretnénk, nem feltétlenül érdemes a legkarakteresebb változatból az egész helyiséget beborítani.
A visszafogottabb megoldás sokszor hosszabb életű.
Egy fülke. Egy szélesebb falsáv. Az ágy mögötti felület. Egy beépített bútor hátfala. Vagy akár csak a fal alsó harmada.
A faárnyalat kiválasztása ugyancsak sokat számít. Nem szükséges pontosan megegyeznie a padló vagy a bútorok színével; a túlságosan összehangolt fa felületek könnyen mesterséges hatást kelthetnek. Sokszor természetesebb eredményt ad, ha az árnyalatok rokonok, de nem teljesen azonosak.
És talán ez Drew és Jonathan Scott gondolatának legérdekesebb része is. Nem arról van szó, hogy a festéket vagy a tapétát mostantól le kellene cserélnünk faburkolatra. Sokkal inkább arról, hogy a falainkra többé nem feltétlenül kell puszta háttérként gondolnunk.
Lehetnek színesek. Lehetnek mintásak. De lehetnek tapinthatók, rétegzettek és valódi anyagból építkezők is.
A fa pedig éppen azért térhet vissza újra és újra, mert miközben a felhasználás módja változik, maga az anyag nem egyetlen lakberendezési korszakhoz tartozik.
Via
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!