Tizenéves volt még, amikor először tudatosult benne az, hogy mennyi érték van körülötte, és hogy milyen sokat veszítünk el ezekből nap mint nap. Ekkoriban történt, hogy a barátnőivel Palócföld egyik kicsi zsákfalujában elhatározták, létrehoznak egy falumúzeumot. Ettől kezdve egész nyáron ennek a megvalósításán dolgoztak, minden házba becsöngettek, mindenkivel beszéltek, gyűjtötték, amit lehetett. Kaptak fateknőket, súlyos vasalókat, felajánlásokat, hogy ha a múzeum megalakul, vihetnek szép, nyikorgó szekrényeket is. Csupán kamaszok álma volt ez akkor, a végtelennek tűnő nyárnak pedig hamarosan vége is lett. Úgy érezte, az ő kezében a fényképezőgép az eszköz ennek az eltűnő világnak a megörökítésére. Így indult útjára dokumentarista szemléletű fotósorozata Görbeország címmel.  
Ma már egyre szélesebb körben keresi elsősorban Palócföldön és a Vajdaságban vagy éppen Székelyföldön azokat az embereket, eseményeket, ahol a múlt nem egy poros szekrényt vagy egy molycsípte szoknyát jelent, hanem ahol a hagyomány valódi, élő, lüktető – ezt a jelenlétet minél inkább szeretné megőrizni a fényképek és a történetek gyűjtése által. Munkáit nemcsak online, hanem kiállítások, könyvek formájában is szereti bemutatni a közönségnek. Hiszi, hogy Görbeország a mi közös történetünk, és mindenki képes kapcsolódni a hagyományok és az idősek történetei által egy olyan világhoz, ahová jó tartozni, és ahonnan sokat tanulhatunk. 
 
Weboldal
Instagram