A Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett festőművész számára a rajzolás mindig is egyfajta biztonságos menedékként szolgált. Ma már úgy tekint a festészetre, mint egy eszközre ahhoz, hogy feldolgozza, megértse, elemezze a körülötte lévő világot. Egyúttal egyfajta valláshoz hasonlítható kontempláló aktus is, ami révén olyan kevéssé megkerülhető témákkal találja szembe magát, mint maga a halál.  
Egy rítusokban szűkölködő és szinte teljesen szekularizálódott modern társadalomban érdekesnek találja a kérdést, hogy hogyan tudjuk keretezni az életünket, milyen iránymutatást találhatunk, melyek az elénk sodort megkerülhetetlen krízisekben segíteni tudnak.   
Az antropocén korát és annak erkölcsi és evolúciós vizsgálatát furcsa mód szorosan összekapcsolhatónak érzi az előbbi kérdéssel. Egy tökéletesen emberközpontú világ könnyen keltheti a halhatatlanság illúzióját, miközben könyörtelen közelségbe kerültünk a végességgel.  
Festészeti eszközként gyakran használja e témák feldolgozására zsidó-keresztény kultúrkörünk ikonográfiai örökségét, melyet a jelen kor kérdéseivel újrakontextualizálva érdekes fúziónak tart.  
 
Instagram