Miért rajongunk annyira a karácsonyi filmekért?

Az ünnepi szezon elmaradhatatlan részei a karácsonyi filmek. A tévécsatornákon és a streamingplatformokon egyaránt előtérbe kerülnek az ünnepi alkotások, amelyeket évről évre szívesen nézünk újra. De vajon miért szeretjük ennyire őket? Erre kerestük a választ az Elle olvasóival. 

„Még ha az egészségügyi válság és a globális kontextus lelkileg távolabb is tart minket a karácsonytól, szeretnék elmerülni a karácsonyi filmekben, hogy újra kapcsolódjak a varázslathoz és elfelejtsem ezt a sötét időszakot” – mondja Salomé marketing és kommunikációs menedzser. A fiatal nő örül, a karácsonyi filmek már több hete visszatérnek a képernyőkre. „Ez egy rituálé, amit a nővéremmel és az édesanyámmal szoktunk csinálni. Szeretünk karácsonyi filmeket nézni egy forró ital mellett, egy pléd alatt. Az ünnepi időszak összehoz minket, és a karácsonyi filmek nézése közelebb hoz minket egymáshoz.” Olya családi hagyomány ez, amelyben az újságíró Hélène is magára ismer: „Egy nagy, középosztálybeli, vidéki családban nőttem fel, és sokat tévéztünk. A karácsonyi ünnepeket mindig a családommal töltöttem, anélkül, hogy feltétlenül nagy bulikat tartottunk volna a barátaimmal vagy ilyesmi, tényleg magunk között voltunk, nem feltétlenül mentünk síelni. Így aztán a szombat délutánokat gyakran karácsonyi filmek nézésével töltöttük. Ez már hagyománnyá vált.”

 Ahogy az üzletekben is idejekorán megjelennek a karácsonyi dekorációk, úgy az ünnepek előtt hetekkel már több televíziós csatornán is belefuthatunk egy-egy karácsonyi filmbe. Úgy tűnik, hogy ez a nézőknek sincs ellenére, Hélène elmondása szerint például az ünnepi szezonban hetente akár három karácsonyi tévéfilmet is megnéz. „Ez karácsonyi hagyomány kérdése. Attól a pillanattól kezdve, hogy leülök karácsonyi sütiket díszíteni, ami néha órákig is eltart, már bele is vetem magam egy karácsonyi filmbe. Ugyanez a helyzet, amikor ajándékokat csomagolok. Egy egész rituálét építettem fel. A karácsonyi időszakban, azt hiszem, naponta meg kell néznem egyet.”

A Netflix streamingplatformon már november eleje óta napról napra növekszik a karácsonyi filmek virtuális katalógusa, ahol a friss, saját gyártású alkotások mellett néhány nagy klasszikusba is belefuthatunk. „Amint a televízió elkezdi sugározni őket, vagy megérkeznek a streamingplatformokra, az azt jelenti, hogy közeledik a karácsony. Mintha kezdetét venné a bekuckózás, az ajándékvásárlás és a kandallótűz előtti összebújás üzemmódja. Örülünk, hogy feldíszíthetjük a karácsonyfánkat és kinyithatjuk az adventi naptárunkat. A filmeknél jóval többről szól az egész hangulat, ami körülöttünk van, és amit a képernyők is sugallnak” – teszi hozzá Ophélie újságíró.

A siker egyik összetevője: a dekoráció

Az Amerikai Egyesült Államokban forgatott karácsonyi filmekből egy dolog biztosan nem hiányozhat: a varázslatos díszekkel tarkított helyszínek. Ha van ország, ahol páratlan ünnepi hangulat uralkodik decemberben, az bizony az USA, ahol nem ritkán túlzásba is esnek: XXL-es fákkal, extravagáns füzérekkel és fényekkel, impozáns jégpályákkal és karácsonyi dalokkal hangolódnak az ünnepre. Nem csoda, hogy ez a túlzás sok karácsonyi filmet is ihletett, a közönség pedig örömmel merül nyakig a karácsonyi hangulatban. „Ahhoz, hogy egy karácsonyi film sikeres legyen, kell a díszlet. Ettől lesz jó egy film. A szép kis falu, a zene, a jégpálya stb. Ha a díszlet nem jó, a film sem lesz az” – véli Hélène.

„Engem is nagyon lenyűgöz az amerikai társadalom, és bármit is mondanak az ilyen filmek mesterkélt oldaláról, az Egyesült Államokban tényleg így ünnepelnek’ – mondja az ügyvédként dolgozó Camille, aki korábban au pair volt az Atlanti-óceán túloldalán. „Mindenáron feldíszíteni a házat, süteményeket sütni, miközben karácsonyi dalokat hallgatunk, elkészíteni a töltött pulykát ... Ezek olyan dolgok, amelyeket ott éltem meg, és amelyeket szívesen látok viszont a karácsonyi filmekben. Azonnal úrrá lesznek rajtam az emlékek.”

A happy ending, ami újra és újra elcsábít

A karácsonyi történetek javarészt egy kaptafára készülnek, a történetszálak sokszor nagyon hasonlóak. Egy ambícióval teli, nagyvárosi, lehetőleg egyedülálló (vagy legalábbis diszfunkcionális kapcsolatban élő) nő visszatér a szülőfalujába, hogy családjával együtt ünnepeljen. A hóviharban, a sarki kisboltban vagy éppen a régen látott osztálytársak körében aztán rátalál a szerelem, amikor egyáltalán nem számít rá. Kicsit (vagy nem is annyira kicsit) abszurd formula, mégis minden ünnepi szezonban elcsábítja a nézőket.

„A tévéfilmekben mindig ott van az a pillanat, amikor egy forró csoki mellett, egy havas tájat ábrázoló ablak előtt a két szereplő rádöbben az érzéseire, aztán jön a nagy tanulság: hallgass a szívedre… Ezt nagyon viccesnek találom, elég közel áll a pozitív pszichológiára épülő mantrákhoz, miszerint minden lehetőséget meg kell ragadni” – mondja Hélène. Ha a szinopszisok és a cselekmények produkciónként változik, a történet mégis ugyanaz marad, a végkifejlet elkerülhetetlenül boldognak ígérkezik.

Jó példa erre a Netflix Alkalmi randevú (Holidate) című vígjátéka, amelynek bár a sztorija eltér a megszokottól (két megrögzött szingli barát eljátssza a családja előtt, hogy együtt vannak, csak hogy megkíméljék magukat a kellemetlen kérdésektől) hamar beleesik a karácsonyi filmes klisékbe. Könnyed, gátlástalan és igazi feszültség nélküli. „De hát épp ez az! – mondja az újságíró. – Az a karácsonyi film, ami rosszul végződik, nem karácsonyi film. Úgy haladunk előre a történetben, hogy pontosan tudjuk, a vége kielégítő lesz. És ebben rejlik az igazi varázsa” – teszi hozzá Salomé.

Ophélie is hasonlóképp vélekedik: „Már az elején tudom, hogy a történet jól fog végződni, egy-két drámai pillanat vagy rosszul induló történetszál ellenére is. Az ilyen filmek azért készülnek, hogy felvidítsanak minket, ezért jó, ha happy enddel zárulnak.”

Visszatérés a gyermekkorba

Miközben a karácsonyi filmek óhatatlanul újraélesztik a nézők gyermeki lelkét, gyakran a saját emlékeikhez is visszavezetik őket egyszerű helyzeteken keresztül, amelyekkel könnyen azonosulni tudnak. „A hősnő gyakran egyedülálló karácsonykor, ahogy mi is, aztán rátalál a szerelemre, és jó eséllyel ez velünk is megtörténik. Én minden karácsonykor ebben a helyzetben találom magam, már évek óta! – nevet Hélène. – Gyakran beszéljük ki a nővéreimmel az éppen látott filmeket, ahol a hősnő tanár, mint a nővérem vagy író, akárcsak én, így teljesen azonosulni tudunk velük.”

Camille a maga részéről így látja a dolgot: „A karácsonyi filmek azért készülnek, hogy álmodozzunk. Könnyedén nézzük őket, anélkül, hogy feltétlenül gondolkodnunk kellene rajta. Ami azonban paradox, hogy az év vége gyakran a számvetés és a pontos reflexió szinonimája. Számot vetünk az életünkkel, és idén még inkább az egészségügyi válsággal és az ezzel járó változásokkal az életünkben. Amikor a jövőbe tekintünk, és pozitív és örömteli példákat látunk, a végén azt kérdezzük magunktól: Ez velünk is megtörténhet, nem igaz?”

Forrás: Elle