Quantcast

#SayHerName

Minden elvett élet számít – a színes bőrű nőké is

© JASON ARMOND/GETTY IMAGES

Breonna Taylor halála után egy évvel még mindig harcolnunk kell egy olyan világért, ahol a színes bőrű nők is merhetnek álmodni.

Márciusban volt egy éve, hogy Breonna Taylort lelőtték a rendőrök. De miben is mérhetünk egy évet? Egy éve, hogy Breonna édesanyja, Tamika Palmer kétségbeesetten harcol legalább a felelősségre vonhatóság látszatáért. Egy éve, hogy a párja, Kenneth Walker úgy gyászol, hogy közben a saját életéért küzd egy megtorló rendszerben, amely azonnal megvádolta a figyelmeztető lövésért, melyet önvédelemből sütött el. Egy éve, hogy a színes bőrű nők megélték az állam által elkövetett erőszak egy újabb példáját.

Sokatokhoz hasonlóan én is a cisznemű, színes bőrű férfiak – Trayvon Martin, Eric Garner és Michael Brown – halála kapcsán találkoztam először a Black Lives Matter mozgalommal. Bárhova megyek, találok olyan embereket, akik meg tudnak nevezni három vagy akár öt olyan fiút vagy férfit, akit a rendőrség ölt meg: George Floyd, Freddie Gray, Sean Bell, Tamir Rice, Amadou Diallo, és még sorolhatnánk. És ez fontos, hiszen minden elvett élet számít. De mi a helyzet azokkal a színes bőrű nőkkel, akik szintén a rendőrség áldozatai lettek? Meg tudnál nevezni ötöt Google nélkül? Vagy megállnál Sandra Bland és Atatiana Jefferson után? És mi lesz Charleena Lylesszal? Korryn Gainesszel? Rekia Boyddal? Mya Hall-lal?

Amióta nemcsak részt veszek ezeken az eseményeken, hanem szervezem is őket, egyre figyelmesebb lettem arra, hogyan tagadom meg a színes bőrű női mivoltomat azzal, hogy nem fordítok ugyanekkora energiát azokra a színes bőrű nőkre, akik az elzárással és fogvatartással járó erőszak áldozatai lettek. Kimberlé Crenshaw (az African American Policy Forum vezetője) egy, a Micnek adott interjújában így nyilatkozott: „A színes bőrű nők temetései nem az aktivizmus színhelyei, és az édesanyjukat sem hívják meg a Fehér Házba a probléma megoldásának szimbólumaként. Az, hogy őket figyelmen kívül hagyják, azt az üzenetet közvetíti, hogy ezek az életek nem számítanak.”

Breonna Taylor halála volt ez első olyan eset, hogy az ország tömegesen megmozdult egy színes bőrű nő halála miatt. Breonna családtagjai, akiket a Black Lives Matter Louisville és az Until Freedom szervezet is támogatott, addig mentek, míg végül mindenki megjegyezte a nevét – köszönhetően a #SayHerName hashtagnek, amit az African American Policy Forum terjesztett el. Úgy tűnik tehát, legtöbbször a forrásszegény helyi szervezeteken és a családtagokon múlik, hogy a neveket és a hozzájuk kapcsolódó kampányokat életben tartsák.

Breonnáért kiálltunk. Nemcsak azért, mert a munkája nélkülözhetetlen volt a vírushelyzet alatt, vagy azért, mert azonosulni tudtunk a tweetekkel, amiket hátrahagyott, hanem mert az államnak nem volt joga megölni, az ő életének is számítania kellett volna. A színes bőrű nőknek nemcsak akkor kellene a szervezkedés központjában állni, amikor választást kell nyerni, hanem akkor is, amikor fizikailag veszélyben vannak. A rendőrségi brutalitás vagy a börtönproblémák is feminista ügyek, és úgy is kellene kezelnünk őket – főleg, ha a 21. század nem színes bőrű feministái többet akarnak elérni, mint elődeik.

Itt az ideje, hogy átgondoljuk magunkban, hogyan viszonyulunk a genderen alapuló és a faji eredetű erőszak kereszteződéséhez, amely a színes bőrű nők ellen irányul. Vegyük számba kapcsolatainkat a munkahelyen, baráti körben és más közösségekben, és vállaljunk felelősséget, hogy legalább a saját köreinben csökkenjenek az őket ért hátrányok. Kövessük és támogassuk az African American Policy Forumot vagy a Justice for Black Girls szervezetet, hogy segítsük a munkájukat, és hogy képben legyünk, milyen támogatást nyújtanak a színes bőrű lányoknak és nőknek. Ne sajnálkozzunk azon, hogy „senki sem beszél erről”, mert sokan igen, legfeljebb nem teszünk eleget azért, hogy részesei lehessünk a munkának. Itt az ideje változtatni ezen.

Végül ne feledjük, rendszerszintű erőszakról beszélünk, tehát az egyéni felelősségre vonás, bármennyire kielégítő, nem hozza vissza Breonnát. De megtörhetjük az erőszakspirált, ha felépítjük a biztonságos jövő egy olyan vízióját, amely Breonna Taylor halálát nem a rasszista és haszonleső rendszer járulékos veszteségeként értékeli majd. Ahogy az Essence újságírói, Mariame Kaba és Andrea Ritchie írták: „Breonnának több elégtétel jár, mint amit a rendszer, amely végzett vele, adni tud.” Olyan világban akarunk élni, ahol a színes bőrű nőknek is lehetnek álmaik – szó szerint és átvitt értelemben is. De rengeteg dolgunk van még, mire idáig eljutunk.

Forrás: ELLE