Varanasi, ahol megállt az idő

A meglepetések városa

A színes száriba öltözött fiatal nő mosolyogva kínál hellyel, pedig ő sem ül túl kényelmesen, a zsúfolt pályaudvaron már minden szóba jöhető ülőhely foglalt. Éjjel tizenegy óra van, de az agrai állomáson mintha csak nappal lenne, akkora a tömeg. Van, aki utazni szeretne, és olyan is van, aki végre aludni. Százak térnek itt nyugovóra minden éjjel. Az állomás előtti parkolóban egymás mellett, szép sorban, nők és férfiak fekszenek, az előcsarnokban is vigyázva kell közlekednünk, nehogy rálépjünk a földön fekvőkre. India minden nagyvárosában hasonló kép fogadja a látogatót. Tömegek érkeznek vidékről a városokba, hogy szerencsét próbáljanak, szállásra azonban nincs pénzük, így jobb híján maradnak a pályaudvarok.

Reggel a varanasi állomásról kilépve a már jól ismert városi őrület fogad bennünket, és egy újabb száguldozó riksás, aki mögött próbáljuk túlélni az utat a szállodáig. A látottak alapján semmi jóra nem számítunk, de a Gangesz partjára érve mintha átlépnénk egy másik dimenzióba, s a 21. századból egyenesen a középkorba csöppennénk.

A hajnali csónakázás kötelező program Varanasiban, a vízről nézve, a felkelő Nap fényében ébredező város még misztikusabb és időtlenebb látványt nyújt. A vízben rituális fürdőzők merülnek alá, a parton a halottak égetése éjszaka sem szünetel. A hinduk szemében a Gangesz testesíti meg Gangát, a megtisztulás istennőjét. Bár erősen szennyezett, a hinduk mégis azt tartják róla, hogy a Föld legszentebb vize, amelynek akár egyetlen cseppje is képes a hívő zarándokok lelkét földi bűneiktől megtisztítani, akik így haláluk után megszabadulnak az örökös újjászületés gyötrelmétől.

Első éjszakánk után hatalmas puffanásokra riadunk fel a szállodában. Kint még alig hajnalodik. Később kiderül, semmi rendkívüli nem történt, csak a szokásos nagymosás kezdődött meg a Gangesz partján. A parti lépcsők, a betonjárdák, de még a homokos part is óriási szárítóként funkcionál ilyenkor, kimosott ruhák, lepedők, terítők, nadrágok száradnak mindenfelé a reggeli napfényben. Ezt látva megértjük a szobánk ajtaján látható „Not Ganga-wash”, feliratot, mellyel a szálloda mosodai szolgáltatását próbálják reklámozni, és hangsúlyozni, hogy ők nem a Gangesz vizében mosatnak.

Dél körül a folyó partján alábbhagy a nyüzsgés, egy csoport férfi az árnyékba húzódva múlatja az időt, előttük az utcákon kóborló ezernyi állat egyike, egy kecske nyalogatja újszülött gidáját. A folyóban bivalyok fürdőznek, a hatalmas állatok között egy kisfiú elszántan üldözi az égen tekergő papírsárkányát, a Gangesz pedig, ahogy az idők kezdete óta mindig, méltóságteljesen hömpölyög tovább.