Szeretek szingli lenni

Szeretek szingli lenni és nem érzem magam egyedül

A szívemben szingli vagyok. Jobban kedvelem a saját társaságomat és boldogan csinálok egyedül programokat. Bár most együtt vagyok valakivel, mindig is úgy tekintettem ezekre a romantikus párkapcsolati időszakokra, mint anomáliára. Annyira szeretem az egyedüli életet, hogy miközben több nőt is meginterjúvoltam a szingli témában, arra gondoltam, hogy vajon mire megjelenik ez a cikk még mindig együtt leszek-e a partneremmel.

Tavaly ősszel Emma Watson azt mondta a Vogue magazinnak, hogy nagyon boldog szingliként vagy, ahogy ő nevezte, mint „self-partnered”. Más szavakkal, pozitív, elfogadott egyedülállóság, aki saját magának a partnere. Az ő nyilatkozata sok nőben hasonló gondolatokat ébresztett, jogosan. Egyre többen elutasítják azt a gondolatot, hogy az egyetlen út a boldogsághoz az két ember szerelmén keresztül vezet. Elyakim Kislev szociológus szerint az egyedülálló háztartások száma Európa több városában 50 százalék fölött van, Kanadában a háztartások egy harmada egyedülálló - hasonló tendencia mutatkozik világszerte.

„A szingliség új megközelítése, ahogy új szemmel tekintünk az egyedülálló életformára ez a „self-partnered”. Ez az élet, amit mi akarunk. Nem csak ülünk és várunk valakire” magyarázza Marion Bertrand-Huot szexológus. „Egészen a közelmúltig azt hittük, hogy a mi értékünk abból a képességünkből származott, hogy felkeltettük-e valakinek az érdeklődését. De most úgy tűnik, hogy ettől a nézőponttól elszakadhatunk. Az egyedülállóság új formája a „self-partnered” azt mondja, hogy „Nekem nincs szükségem másra, hogy érvényesítse azt, hogy én ki vagyok, hogy mi a jelentőségem, az értékem, a kívánatosságom” mondja Martin Blais szexológus és szociológus.

„Támogatom a családomat, már nagyon régóta” mondja az 53 éves Michelle Grenier , aki 18 éve él egyedül. „Valóban megfigyelhető a változás az értékrendekben. Sokkal nehezebb kapcsolatban lenni, mint egyedül. Együtt élni valakivel, kompromisszumokkal jár és a mai társadalomban a kompromisszumot rossz szemmel nézik. A társadalom nagyon individualista” állítja Julie Lavigne a montreali Quebec Egyetem művészettörténész és szexológia professzora. Valóban. Malika Demers, akinek egy hosszútávú kapcsolata ért véget egy éve azt mondja: „Többé már nem teszek kompromisszumokat. Senki nem mondja meg, hogy mit csináljak, senki nem vár el tőlem semmit. Ez először történik meg velem, 39 évesen! Fantasztikus! Teljes mértékben kihasználom ezt az új szabadságot és nem látom, miért akarnám, hogy véget érjen!”

Megértem. Ha partnerünk van, az sok követelménnyel jár. A párkapcsolatot fent kell tartani, ami egy olyan feladat, Lavigne szerint, ami gyakran a nőkre hárul. „Amikor 20 éves voltam, szerettem volna egyedül élni, hogy elmeneküljek a háztartás robotolása elől. Most harminc évvel később világos, hogy még mindig távol vagyunk az egyenlőségtől, ami a munkamegosztást illeti” mondja az 50 éves Joëlle Currat, aki egy ideje egyedül él.

Úgy tűnik, hogy a nők számára előny, ha szinglik. Ha egyedül élnek megszabadulnak a tradicionális szerepektől és elvárásoktól. „Ha férfi vagy, házasodj meg. Ha nő vagy, nem szükséges.” Ezek nem az én szavaim – ezek Paul Dolan, a London School of Economics, Political Science professzorának kijelentései. Legutóbbi könyvében azt állítja, tanulmányok alapján, hogy azok a nők, akik egyedülállóak gyerekkel vagy anélkül, tovább élnek és boldogabbak és egészségesebben élnek, mint a férjezett nők, gyerekkel vagy gyerek nélkül.  Ez az állítás gyorsan bejárta az Internetet és számos kutató kritizálta, mert szerintük félreértette a felmérés adatait. De a szerző fenntartja, hogy az üzenet lényege – hogy a házasság általában sokkal előnyösebb a férfiaknak, mint a nőknek – továbbra is érvényes.

Napjainkban az egyedülálló nők elmondják, hogy az életük soha nem volt teljesebb. „Minden hétvégén szórakozom, találkozom a barátaimmal, meglátogatom a családomat, sokat utazom… a naptáram annyira tele van, hogy annyi időm sem volt, hogy elkezdjek randizni” mondja a 27 éves Elizabeth Julien. „Akkor és oda utazom, amikor és ahova csak akarok, néha egyedül, néha a családdal. Színházba és moziba járok, étteremben a barátokkal. A magányosságot, amit a szingli élettel összekapcsolnak, csak nagyon ritkán érzem ” teszi hozzá Jacynthe.

Ennek ellenére, még mindig negatív a felfogás a gyermektelen egyedülálló nőkkel szemben 2020-ban. Mindenkinek ismerős a hagyományos elképzelés: megismerkedés, megállapodás egy bizonyos korban, gyerekszületés és a csendes élet. Ki az az egyedülálló, akinek még nem tették fel azt a kérdést, hogy „Nos, találkoztál már valakivel?” Az én esetemben a nagybátyám kérdezte ezt „Van már barátod? minden Karácsonykor.  „Egyedül élni elfogadható, ha valaki a húszas éveiben jár, mert úgy gondolják, hogy még kísérletezik. De amint egy nő közeledik a harminchoz elkezdődnek a kérdések” mondja Marion Bertrand-Huot.

„Igen, gyakran megkérdezik tőlem is” mondja a 30 éves Marie-Philippe Jean, aki három éve szingli. „Minden barátom párkapcsolatban van. Amikor találkozunk, tíz pár van… és én. Most, az egyik barátnőm terhes, így hamarosan tíz pár lesz, egy baby és én” teszi hozzá nevetve.

„Azt gondolhatod, ha szingli vagy az olyan, mint egy betegség. Az emberek azt mondják ’Ó, nem aggódom érted’ hát én sem! Nagyon kényelmesen el vagyok magammal” mondja Malika. „De, az anyámat és néhány közeli barátomat kivéve, nem sokan értik meg a választásomat” Elizabeth egyetért. „Amikor elmondtam a családomnak, hogy a szingli életemről fogok mesélni egy interjúban, a testvéreim azt kérdezték ’de természetesen nem leszel szingli egész életedben, igaz?’ Mintha nem lenne megengedve, hogy egyedülálló és boldog legyek. Ha szingli vagy az nem a világ vége! Persze, én sem akarok az életem végéig egyedül lenni, de választhatom azt, hogy a szingli életemet teljes mértékben megélem, és minden percét élvezem.”