Madonna végre felvállalta a korát – és ettől lett újra igazán izgalmas és szerethető

Madonnáról évtizedeken át úgy gondoltuk, hogy rá nem vonatkoznak a hétköznapi szabályok. Mintha nem öregedne, nem fáradna el. Erre alaposan rá is segített: tinilányként öltözött, pózolt, viselkedett. Emiatt egyre kevésbé lett hiteles és szerethető. 

Karrierje során tudatosan építette a legyőzhetetlenség mítoszát: mindig új korszakot nyitott, új stílust talált ki, és újra meg újra bebizonyította, hogy képes túlélni a divatot, a kritikákat és a popipar könyörtelen változásait. 

Az utolsó ikon, aki még mindig talpon van

Amikor 2016-ban átvette a Billboard Év Nője díját, meglepő beszédet mondott:

Az emberek szerint én vagyok a botrányos. Pedig a legbotrányosabb dolog, amit valaha tettem, hogy még mindig itt vagyok.

Ezután sorra említette Michael Jacksont, Prince-t, Whitney Houstont, David Bowie-t, Amy Winehouse-t és Tupacot – mindazokat a legendákat, akik már nincsenek közöttünk. A mondatot sokan öndicséretként értelmezték, valójában azonban sokkal fájdalmasabb volt. Madonna egyszerűen kimondta azt, amit kevesen mernek: ő túlélte a saját generációját. Az 1980-as évek négy meghatározó popsztárja – Michael Jackson, Prince, Whitney Houston és Madonna – közül ma már egyedül ő él.

Az elmúlt évek veszteségei

A halállal való szembesülés többször megérintette: 2023 nyarán súlyos bakteriális fertőzés miatt életveszélyes állapotba került. Az orvosok 48 órára mesterséges kómába helyezték. Ez volt az a pillanat, amikor először vált nyilvánvalóvá: Madonna sem sérthetetlen. 2024-ben meghalt a mostohaanyja, majd alig egy hónappal később rákban elveszítette öccsét, Christophert is, aki egyszerre volt legjobb barátja is.

Korábban már bátyját, Anthonyt is elveszítette. Madonna életében a veszteség nem új érzés: édesanyja mindössze ötéves korában halt meg rákban, ami egész életére meghatározó trauma maradt. Most azonban újra és újra ugyanazzal a fájdalommal kell szembenéznie.

Most már nem akar úgy tenni, mintha nem öregedne

Madonna hosszú éveken át szinte dühösen utasított vissza minden kérdést az öregedéssel kapcsolatban. Egy 2019-es interjúban még rendre is utasította az újságírót, amiért szóba hozta az életkorát. Most viszont egészen más hangon beszél. Nemrég bevallotta, hogy már fáj a térde, elkopott a porca az évtizedeken át tartó tánctól, magas sarkú cipőktől és a kimerítő edzésektől.

Már nem tudom ugyanazt csinálni, mint korábban.

Egy ilyen mondat Madonnától korábban elképzelhetetlen lett volna. Ugyanakkor a turnékon, köncerteken továbbra is hozni fogja a fiatalos, dögös, energikus nő imidzsét, mert ott azt várják tőle. 

A Celebration turné: búcsú helyett számvetés

A 2023–2024-es  turnéja nem egyszerű koncertsorozat volt, hanem visszatekintés egy páratlan életműre. Madonna korábban kifejezetten nem szeretett nosztalgiázni, ekkor azonban újra elővette legnagyobb slágereit, és saját kezébe vette örökségének formálását.  Mintha fontos lett volna számára, hogy még életében elmesélje a saját történetét. Ugyanezt a célt szolgálta az évek óta tervezett életrajzi film is: megmutatni, milyen hatással volt a zenére, a divatra, a női önkifejezésre és a popkultúrára.

Egy lemez, amelyet áthat a veszteség

Új albuma, a Confessions II ugyan tele van energikus, táncolható diszkó-pop dalokkal, mégis minden szám mögött ott húzódik a veszteség és az elmúlás gondolata. A Danceteria visszarepít New York legendás klubéletébe, ahol fiatal lányként kereste önmagát és próbálta elindítani karrierjét. A dal egyszerre ünnepli a szabadságot és siratja azt az időszakot, amikor még minden lehetőség nyitva állt előtte. Az album záródala, a LES Girl szintén ezt az elveszett fiatalságot idézi fel. Más dalokban azonban már egészen nyíltan beszél a magányról, a bizalmatlanságról és a félelmeiről.

Nehéz megbíznom az emberekben… ezért szeretek táncolni.

A The Test című dalban legidősebb lányával, Lourdes-szal énekel duettet, és őszintén vall arról, hogy világhírneve milyen terhet jelentett a gyermekeinek. A Fragile pedig testvére, Christopher emlékének állít emléket. A dal elején elhangzó gondolat különösen megrendítő:

Az energia nem hal meg. Csak egy kapun megyünk keresztül. Mégis nagyon nehéz elengedni.

A sebezhetőség új korszakot nyitott

Sokan úgy vélik, hogy a Confessions II Madonna legjobb albuma az elmúlt húsz évből. Ennek egyik oka éppen az lehet, hogy most először nem próbál erősebbnek látszani, mint amilyen valójában. Nem titkolja, hogy fél. Hogy fáj neki a veszteség. Hogy a teste már nem ugyanaz. Hogy azok az emberek, akik még a világhír előtt ismerték és feltétel nélkül szerették, lassan mind eltűnnek mellőle. Ez a fajta őszinteség új dimenziót ad a zenéjének.

Több mint egy popsztár története

Madonna megváltoztatta a popzenét: pályája elején ledöntötte a női előadókkal szembeni korlátokat, hiszen nem létezett előtte követhető minta. Most ugyanilyen úttörő szerep vár rá az élet egy másik szakaszában is. A legnagyobb változás talán mégsem a külsejében vagy a hangjában történt, hanem abban, hogy végre megengedte magának a sebezhetőséget. És talán éppen ettől lett újra igazán emberi – és művészként ismét rendkívül izgalmas.

(via)