Liza Minnelli a függőségéről vallott, ilyen hatással volt az életére az édesanyja, Judy Garland tragikus halála

Liza Minnelli új memoárjában megrázó őszinteséggel beszél élete egyik legfájdalmasabb időszakáról. 

Liza Minnelli a hamarosan megjelenő memoárjában egyebek között arról vall, hogyan indult el több évtizeden át tartó drogfüggősége édesanyja, Judy Garland halála után.

Judy Garland halála 

Garland nem sokkal a 47. születésnapja után vesztette életét, Londonban halt meg barbiturát-túladagolás következtében. A tragédiát később balesetnek minősítették, nem pedig öngyilkosságnak, de akárhogy is, Liza Minnelli számára mindenhogyan sokkoló volt a veszteség. A legendás sztár a New York állambeli Southamptonban tartózkodott, amikor megkapta a hírt, az élményt pedig úgy írta le, olyan érzés volt, mint amikor egyszerre zúdul valakire a pánik, a fájdalom és a teljes zavarodottság. A hír annyira megrázta, hogy saját bevallása szerint teljesen összetört a gyásztól. 

A legnehezebb feladat 

A sokk azonban nem ért véget a tragédia pillanatával. Minnelli hamar rájött, hogy a gyász mellett egy másik, rendkívül nehéz feladat is rá hárul: meg kellett szerveznie édesanyja temetését.

Abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy valakinek el kell intéznie a nyilvános temetés bonyolult részleteit – és az a valaki én voltam

– írja a könyvben, majd kitér arra is, hogy a temetés körüli stressz és feszültség miatt egy orvos Valiumot írt fel neki.

A függőséghez vezető út 

Minnelli ekkor még nem gondolta, hogy ez a döntés milyen hosszú távú következményekkel jár majd. A gyógyszer azonnal enyhítette a feszültséget, és úgy érezte, végre képes egy kicsit fellélegezni.

Ez volt az első alkalom, hogy ilyen gyógyszert vettem be, és lenyűgözött, milyen gyorsan elvette az élét mindennek

– emlékezik vissza. A tapasztalatot egy gyufához hasonlította, amely lángra lobbant egy tüzet: ami kezdetben egyszeri segítségnek tűnt, hamar szokássá, majd súlyos függőséggé vált.

Végső ajándék?

Minnelli szerint a függősége éveken át meghatározta az életét. A memoárban úgy fogalmaz, a függőség bizonyos értelemben egy végső ajándék volt az édesanyjától, egy olyan örökség, ami elől nem tudott elmenekülni. Garland ugyanis maga is hosszú ideig küzdött gyógyszerfüggőséggel, majd a lánya is követte ezen az úton. Minnelli a '80-as évektől kezdve többször is rehabilitációs kezelésre szorult, és csak 2015-ben sikerült végleg józan életet kezdenie.

Bonyolult kapcsolat

A könyvben egyébként Minnelli az édesanyjával való bonyolult kapcsolatáról is vall, s bár azt írja sok szeretetteljes pillanatot éltek meg együtt, Garland gyakran rendkívül kritikus is volt vele szemben. Minnelli egy különösen fájdalmas emléket is felidéz: egyszer, egy londoni fellépés során Garland állítólag azt mondta egy producernek, hogy vigyék le Minnellit a színpadról, mert úgy érezte a saját lánya veszélyt jelent a népszerűségére. 

A versenyszelleme nem engedte, hogy bárkinek átadja a reflektorfényt – még akkor sem, ha az a saját lánya vol

– írja. Minnelli hozzátette, évtizedekbe telt, mire felismerte, hogy ez bizonyos értelemben elismerés volt, szerinte ugyanis édesanyja versengő természete valójában azt mutatta, komoly előadóművészként tekintett rá. 

(via)