Lehull az arab fátyol

A nyugati sajtó hallelujázva ünnepel, hogy az arab világban már hónapok óta zajló tűntetésekből és politikai változásokból végre a nők is kiveszik a részüket. Úgy tálalják az eseményeket, mintha nők és férfiak vállvetve harcolnának a nyugati típusú demokráciáért és szabadságjogokért, pedig ez óriási tévedés.

A nyugati sajtó hallelujázva ünnepel, hogy az arab világban már hónapok óta zajló tűntetésekből és politikai változásokból végre a nők is kiveszik a részüket. Úgy tálalják az eseményeket, mintha nők és férfiak vállvetve harcolnának a nyugati típusú demokráciáért és szabadságjogokért, pedig ez óriási tévedés.

„A politikusok és egyéb Közel-Kelet szakértők ha nem lennének saját politikai előítéleteik rabjai (elnyomott, elfátyolozott arab nők), hanem nyitott szemmel szemlélnék a világot, akkor már csak a filmhíradókban is észrevehették volna, hogy a tüntetésekről sohasem hiányoztak a nők – hívja fel a figyelmet az egyik ellentmondásra Maróth Miklós klasszika-filológus, orientalista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, akinek további gondolatai az arab világban zajló változásokról az Elle áprilisi számában olvashatóak. – A nők részvétele politikai megmozdulásokon mindig természetesnek számított, elsősorban az olyan városiasodott társadalmakban, mint az egyiptomi. A másik ellentmondás, hogy az idézett Isrá Abd-al-Fattah jól láthatóan anyagi helyzete miatt érezte kilátástalannak a jövőjét, manapság pedig állítólag politikai célok miatt tüntetnek. A két dolog nem azonos, ráadásul az arab országokban mindenki tanulhat és mindenkinek van szavazati joga. Arról nem is beszélve, hogy minden muzulmán meg van győződve arról, hogy az iszlám maga a szabadság, amely lázadásra csakis akkor hatalmazza föl a híveket, ha a vezetők nem hagyják érvényre jutni az igaz iszlám előírásait és törvényeit. Irakban például az állítólagosan a demokráciáért folytatott tüntetéseknek mind a tizenhét meghirdetett jelszava így kezdődött: „Halál a demokráciára, amelyikben …”