Kik azok a sheng-nuk?

Kína maradék nőit maguknak szemelték ki a hatóságok

Elég nagy port kavart az a nemrég napvilágot látott adat, amelyből az derül ki, hogy Kínából 20 millió fiatal nő hiányzik. Ennyivel több férfi tartozik ma a 20-as éveikben járó korosztályba. Ez a helyzet azért állhatott elő, mert 1979-ben bevezették a hírhedt „egy gyerek politikát", amelynek leginkább nők lettek az áldozatai.

Mao Ce-tung, a kínai kommunista párt legendás vezetője még úgy nyilatkozott, hogy a „nők tartják fent az égbolt felét", és fontos célnak tekintette, hogy a nőket is bevonják a termelésbe. Mao 1976-ban meghalt, de ha tovább élt volna, három évvel később valószínűleg akkor is bevezették volna az előbb említett hírhedt rendelkezést. Ami nem irányult kifejezetten a nők ellen, mindössze annyit írt elő, hogy minden házaspár csak egy gyereket vállalhat, akinek kettő születik, az pénzbüntetésre számíthat, akinek meg három vagy több, az börtönbe is kerülhet. Kínában hagyományosan a fiúgyerek az, aki idős szüleiről gondoskodik és feleséget hoz a házhoz, ezért ha már csak egy gyerekük lehetett, a házaspárok inkább a fiúkra szavaztak. Nem volt ritka, hogy az újszülött lánygyerekeket vízbe fojtották vagy egyszerűen sorsára hagyták – mindkettőre gyakorta van még példa ma is. Az ultrahangtechnika megjelenése, amellyel a magzat neme még méhen belül meghatározhatóvá vált, a szelektív abortuszok elterjedéséhez vezetett. De nem (volt) ritka az sem, hogy a hatóságok a gyermek nemétől függetlenül kényszerabortuszra vitték a magzatukat önként elvetetni nem hajlandó nőket.

Noha mára mind a szelektív, mind a kényszerabortusz törvényellenes lett Kínában, az eddigi gyakorlat mély sebet ejtett a nemzeti pszichén. Ma Jihong története például bejárta a nyugati sajtót. A már kétgyerekes édesanyát ugyanis a Sangdong tartományi hatóságok arra kényszerítették – noha törvényileg már tilos volt –, hogy szakítassa meg a harmadik trimeszterben tartó harmadik várandósságát, hogy tartani tudják a hivatalosan előirányzott népességszaporulatot. Ma belehalt a műtétbe, amit a rokonság könyörgése ellenére elvégeztek, az esetet pedig felkapta a brit The Guardian. Ma azért merte vállalni a harmadik terhességet, mert a környezetében, de Kína-szerte máshol is sokan nem tartották be az egy gyerek politikát. Ezért fordulhatott elő például az is, hogy egy-egy népszámláláskor akár 15-20 millióval több lakost regisztráltak, mint a hivatalos adatok, az emberek ugyanis eltitkolták a második-harmadik gyereküket. Hogy ma „csak" 20 millióval kevesebb a fiatal nő, mint férfi, az ennek is köszönhető – ha mindenki betartja az állami előírásokat, ez az arány ma sokkal rosszabb lenne.

Mindenben a nő fölött

Azt gondolhatnánk hát, hogy kiváltságos dolog lehet ma Kínában fiatal nőnek lenni, mert kedvükre válogathatnak a tülekedő kérők közül. A helyzet azonban mégsem ez. Legalábbis nem minden nő esetében. Sok magasan kvalifikált, jó munkával, magas fizetéssel rendelkező fiatal nő ugyanis nem talál magának partnert, pontosabban férjet, Kínában a nők ugyanis túlnyomó többségükben férjhez szeretnének menni. Hogy a férfi-túlkínálat ellenére sokan mégsem tudnak, annak az oka a hagyományokban keresendő. „Kínában úgy tartják, hogy egy kapcsolatban a férfinak minden értelemben a nő fölött kell állnia: magasságban, korban, végzettségben, anyagiakban" – nyilatkozta a Reutersnak Ni Lin, egy népszerű sanghaji társkereső tévéműsor vezetője. „Ez azt eredményezi, hogy az A-osztályú férfiak B-osztályú nőkkel kötnek házasságot, a B-osztályú férfiak C-osztályú nőkkel, a C-osztályú férfiak pedig D-osztályú nőkkel. Az A-osztályú nők és a D-osztályú férfiak viszont nem találnak maguknak partnert."

Mivel Kínában vagyunk, a mennyiség nem elhanyagolható. A jiayuan.com online társkereső oldal szerint a 20-as és 30-as éveikben járó fiatal pekingi nők egyharmada keres magának férjet. Híradások szerint pedig csak a fővárosban 500 ezerre tehető azoknak a nőknek a száma, akiket ma Kínában úgy neveznek, hogy „sheng-nu", ami szó szerinti fordításban „maradék nőt" jelent, a magyarban legközelebb talán a vénlány kifejezés áll hozzá.

Mint a megsárgult igazgyöngy

Mielőtt csípőből az elmaradott kínai patriarchális viszonyokat kárhoztatnák a szingli életformát választó nőkkel szembeni diszkriminációért, érdemes közelebbről megvizsgálni a kérdést. A diszkriminatív sheng-nu kifejezés ugyanis nem régmúlt idők csökevénye, hanem meglehetősen új szóösszetétel, amit legelőször az Nők Összkínai Szövetségének (angolul All-China Women's Federation) honlapján használtak. Ez a kínai állam hivatalos – feministának mondott – nőszervezete. A honlapon szereplő definíció szerint a sheng-nu-k olyan nők, akik elmúltak 27 évesek és még nincsenek férjnél.

A kifejezést az állami és a magánkézben lévő média is hamar felkapta, és a sheng-nu rövidesen a városban élő fiatal értelmiségi nők szinonimájává vált. A nyilvános megnyilatkozások túlnyomó többsége nem igazán szimpatizál a sheng-nukkal és életformájukkal. A Xinhua állami hírügynökség a Nemzetközi Nőnap alkalmából 2011 márciusában például a következő címmel közölt írást: „Vajon a maradék nők tényleg megérdemlik az együttérzésünket?" A címben feltett kérdés költői, mert a válasz természetesen az, hogy nem, mégpedig a következő indokok miatt: „A csinos lányoknak nem kell sok iskolát végezniük ahhoz, hogy beházasodhassanak egy gazdag és nagy hatalommal bíró családba, ami az átlagos vagy csúnyácska lányok számára nehézkesebb. Az ilyen lányok azért tanulnak tovább, hogy növeljék a versenyképességüket. Az ő tragédiájuk az, hogy nem veszik figyelembe, a nő értéke a kora előrehaladtával egyre csökken, és mire megszerzik a mesterdiplomájukat vagy a PhD-fokozatukat, addigra már meg is öregedtek, mint a megsárgult igazgyöngy."

A cikk folytatását az ELLE novemberi, dupla számában olvashatják, mely két címlappal (Jennifer Lopez és Lorde) kapható!