Chinatown, Budapest

Budapesten kínai negyed úgy, ahogyan azt a világ metropoliszaiban vagy filmekben látjuk, igazából nem létezik. De ahol kínaiak telepednek meg, létrehozzák a saját kis Kínájukat, amit mi magyarok alaposan félreismerünk.

Budapesten kínai negyed úgy, ahogyan azt a világ metropoliszaiban vagy filmekben látjuk, igazából nem létezik. De ahol kínaiak telepednek meg, létrehozzák a saját kis Kínájukat, amit mi magyarok alaposan félreismerünk.

Ha nincs is különálló Chinatown és vele együtt holdújévi tűzijáték és sárkánytánc sem, a kínaiak ragaszkodnak a hagyományaikhoz. Az itt élők jobban is, mint az otthoniak. Ahogyan a szellemi szabadúszó és 13 éve Magyarországon élő Ma Ying fogalmaz, „kínaiabbak vagyunk a kínaiaknál“. A kínai konyhát például semmire nem cserélnék el. Wang Qiang mesterszakács – sok honfitársához hasonlóan – legfeljebb két napig bírná hazai ételek nélkül. „Magyarországon ragaszkodnak ahhoz a misztikus Kína-képhez, amelynek a mai Kínához legfeljebb szuvenír vagy turizmus szinten van köze”, véli Zhang Yu, a Hszian városában született fiatal énekesnő, aki hét évvel ezelőtt érkezett Magyarországra az énektudását tökéletesíteni, és a szegedi egyetem zeneművészeti karán végzett. Pedig a valóságot nálunk is megismerhetné bárki, ha tudna kínaiul olvasni. Az itt élő kínaiak ugyanis kínai újságot olvasnak: féltucatnyi hetilap közöl kínai és helyi híreket, delegációk érkezéséről, kulturális találkozókról és kínai megasztárokról. Van bennük reklám is, rengeteg: aki keres, talál a kínai kolóniára szakosodott ingatlanközvetítőt, ügyvédet, könyvelőt, még ápolónőt is. Vagy kínai utazási irodát, autósiskolát és fodrászatot, mert állítólag Európában nem tudnak úgy hajat vágni, ahogy a kínaiak szeretik. Ha megbetegednek, inkább a hagyományos kínai orvoslást választják, és a várandós anyák, ha csak tehetik, Kínába utaznak szülni. A Magyarországon élő kínai kolóniáról készült riport az Elle áprilisi számában található.