Búcsú a filmművészet ikonjától: elhunyt Lina Wertmüller rendező

Az olasz filmes volt az első nő, akit rendezői Oscar-díjra jelöltek.

Hogyan vehetnénk búcsút egy olyan nőtől, aki szó szerint megváltoztatta a filmtörténelmet? Azzal az anarchikus és pimasz szellemmel, amely Lina Wertmüller életét és művészetét egyaránt jellemezte. Saját bevallása szerint is a vidám ünneplést szerette, így hát itt vagyunk, hogy emlékezzünk arra a fergeteges és zseniális nőre, aki 93 éves korában örökre itt hagyott minket.

Az Arcangela Felice Assunta Wertmüller von Elgg Spanol von Braueich néven született színész-rendező volt az első nő, akit 1977-ben rendezése miatt jelöltek Oscar-díjra Világszép Pasqualino című filmjéért, és aki csaknem negyven évvel később, 2019-ben vehette át az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia életműdíját. Akkori köszönőbeszédét arra használta fel, hogy bírálja Hollywoodot, ahol a férfiakat részesítik előnyben. „Szeretné, ha az Oscar név Annára változna” – tolmácsolta szavait Isabella Rossellini.

A groteszk nagyasszonya

A halálhírét bejelentő olasz kulturális miniszter, Dario Franceschini megemlékezésében Lina Wertmüller klasszikus és összetéveszthetetlen stílusa előtt adózott, amellyel a rendező mély nyomot hagyott a világ filmművészetében. „Mindig is volt ízlésem a groteszkhez – a valóság eltorzítása az én módszerem a valóság elmesélésére” – vallotta magáról.

Pályája csúcsán, a 70-es években híres volt arról, hogy milyen hosszú címeket ad alkotásainak. A mai napig Lina 1978-ban bemutatott egyik műve tartja a Leghosszabb filmcím Guinness-rekordját, a maga 179 karakteres címével: ez a Fatto di sangue fra due uomini per causa di una vedova. Si sospettano moventi politici (magyarul Véres föld címmel jelent meg). 

Utolsó alkotása a 2004-ben bemutatott Túl sok románc című film volt Sophia Lorennel és F. Murray Abrahammel a főszerepben. 2015-ben aztán elkészült a saját életrajzi filmje, a Lina Wertmüller – A fehér szemüveg mögött, melyben „rendkívüli, intelligens és ironikus nőként” jellemezték őt, aki „képes volt méltósággal eligazodni az életben. Szerette a kegyelmet, soha nem volt fegyelmezett, gyűlölte az igazságtalanságot és erős reakciói néha bajba sodorták.” Mindenekelőtt azonban a szórakoztatásnak élt, ahogy a Reuters-nek adott egyik interjújában is fogalmazott: „ha valaki nem láthatja a filmjeimet, akkor a szárnyaim meg vannak nyirbálva.”

Forrás: Elle és MTI