Most látható kiállítások az otthonkeresésről, veszteségről és gyászról

Vannak tapasztalatok, amelyekhez nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, a művészet azonban új kereteket és egy másfajta nyelvvel segít megfogalmazni az érzéseket. 

Négy őszi kiállítást ajánlunk, amelyek az otthonkereséstől a betegségen és veszteségen át a gyászig személyes történeteken keresztül közelítenek életünk nehezen megfogható élményeihez.

Csend anatómiája

Hogyan lehet a művészet nyelvén beszélni egy súlyos diagnózisról, és kihangosítani mindazt, amivel a legtöbbször egyedül maradnak az érintettek? Gáldi Vinkó Andrea művészi gyakorlatában már számos alkalommal kaptak figyelmet a női testhez és női tapasztalatokhoz kapcsolódó, gyakran elhallgatott vagy a nyilvánosságból kiszoruló történetek. Csend anatómiája című új fotósorozatában ezúttal a petefészekrák felé fordul.

A Semmelweis Egyetem Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetében bemutatott kiállítás a betegség orvosi valósága mellett elsősorban azt mutatja meg, mit jelent mindez az érintett nők életében. A gyógyítás közege és a személyes történetek mellett absztrakt képek is megjelennek, amelyek olyan érzéseknek és tapasztalatoknak próbálnak formát adni, amelyekhez a szavak talán nem is lehetnek elegendők. A Mályvavirág Alapítvány, a Semmelweis Egyetem és az AbbVie együttműködésében létrejött tárlat a művészet eszközeivel nyit párbeszédet egy betegségről, amelyről még mindig jóval kevesebbet beszélünk, mint kellene.

A kiállítás a Semmelweis Egyetem Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetének aulájában (1085 Budapest, Baross u. 52.) látható, két alkalommal, október 9-én, valamint október 13-án 15:30 és 17:00 között látogatható.

A szívem is sír belül – Gyászmunkák

A halállal és az elmúlással való szembesülés az emberi élet elkerülhetetlen tapasztalata, mégis egyre kevesebb kapaszkodónk van ahhoz, hogy mit kezdjünk vele. A haldoklás sokszor intézmények falai közé került, a hozzá kapcsolódó közösségi rítusok átalakultak vagy eltűntek, a gyász pedig nehezen talál helyet egy olyan társadalomban, amely a mielőbbi visszatérést várja el a megszokott élethez. A szívem is sír belül – Gyászmunkák című csoportos kiállítás erre az ellentmondásra irányítja a figyelmet: arra, hogyan vált életünk egyik legegyetemesebb tapasztalata mégis nehezen megközelíthetővé és kimondhatóvá.

A Gadó Flóra kurátori koncepciója mentén létrejött tárlat tizenkét művész munkáin keresztül vizsgálja a veszteség személyes és kollektív formáit, a haldoklókról és az elhunytakról való gondoskodást, valamint azt, milyen rítusok és közösségek segíthetnek együtt élni a hiánnyal. A művek a személyes veszteségektől a háborúk és népirtások kollektív traumáiig tágítják a gyász fogalmát, miközben a vallás, a spiritualitás és az emlékezés változó szerepére is rákérdeznek. A kiállítás a gyászt nem lezárandó életszakaszként, hanem olyan átalakító tapasztalatként közelíti meg, amely életünk részévé válhat.

A kiállítás november 22-ig látogatható a Budapest Galériában (1036 Budapest, Lajos utca 158.).

Átsuhanó Babák

Mit kezdhetünk egy olyan veszteséggel, amelynek sokszor alig vannak látható nyomai? Az Átsuhanó Babák kiállítás hetedik alkalommal ad teret a perinatális gyászhoz kapcsolódó személyes történeteknek, érzéseknek és az emlékezés különböző formáinak. A tárlat abból a tapasztalatból indul ki, hogy egy baba elvesztése nemcsak egy élet, hanem a hozzá kapcsolódó várakozás és elképzelt közös jövő elvesztését is jelentheti, miközben az érintett családok gyásza a külvilág számára gyakran láthatatlan marad.

Az Élet.Érzés Egyesület kezdeményezése idén a gyerekek tapasztalataira is külön figyelmet fordít. A kiállításhoz kapcsolódó A szívemben tovább él országos gyermekpályázat arra keresi a választ, hogyan élik meg és fejezik ki ők a hiányt. A téma ezúttal túl is lép a perinatális veszteségen: egy meg nem született testvér mellett egy nagyszülő, barát vagy akár szeretett kisállat elvesztéséről is mesélhetnek az alkotások.

A kiállítás október 15-én nyílik a Marczibányi téri Művelődési Központban (1022 Budapest, Marczibányi tér 5/A).

when we were somewhere else

Kiki Minkova When we were somewhere else című kiállítása személyes utazás helyeken, emlékeken és találkozásokon keresztül, miközben azt kutatja, mit jelent otthon lenni, ha az otthon érzése nem kötődik egyetlen fizikai ponthoz. A Szófiában született, Budapesten felnőtt fotográfus Londontól a Balkánon át Mexikóvárosig készített analóg képein az állandó mozgás mellett finoman ott húzódik a kötődés, a valahová tartozás és az otthonkeresés vágya is. A kizárólag 35 mm-es filmre készült színes és fekete-fehér fotókon emberek, tájak, városok és hétköznapi jelenetek állnak össze személyes útinaplóvá. Minkova könnyed, ösztönös látásmódjában nem maga a helyszín, hanem annak atmoszférája kerül előtérbe: az érzések, hangok és szinte felidézhető illatok, benyomások, amelyeket egy-egy hely hátrahagy bennünk. A hétköznapi jelenetek így egyszerre válnak filmszerű pillanatokká és egy folyton változó otthon emlékeivé.

A kiállítás október 24-ig látható a Brody House-ban (1088 Budapest, Bródy Sándor utca 10.).