Együtt, de mégis külön

A szerelmesek függetlenségének újabb módja

Több olyan kapcsolatban élő ismerősöm akad, aki azért dolgozik éjt nappallá téve, hogy a szerelmével közösen saját lakást vehessen. Ebben nincs is semmi meglepő, elvégre egy hosszú távú párkapcsolat együtt jár az összeköltözéssel és a családalapítással, ám az már annál furcsább, amikor tudatosan dönt úgy két szerelmes, hogy inkább külön lakást keres. Emellett persze fenntartanak egy közös fészket is, sőt, egyesek úgy nevelnek gyereket, hogy ugyan egy házban, de külön lakrészben élnek. Tőlünk nyugatabbra a 7 mérföldes szerelem úgy látszik már nem csak egy vígjáték címe, hanem tendencia, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket, hogy vajon mi lehet ennek az oka.

Persze talán senkit sem lep meg, hogy az ilyen párok – egyfelől – a munka miatt választják ezt a szokatlan életformát. Ha valakit New Yorkhoz köti az élete, de a párját a munka San Franciscóba húzza, egyértelmű, hogy nem tudják megoldani az együttlakást – ez jellemző inkább a fiatalabbakra. Másfelől viszont vannak olyan viszonyok, ahol a felek hiába laknak egy városban, mégis külön otthont tartanak fenn. Hogy miért? Lehetséges, hogy egyszer már csalódtak a szerelemben, és egy csúnya válással a múltjukban egy új, szoros kapcsolat már csak púp lenne a hátukra, vagy egész egyszerűen csak annyi a vágyuk, hogy ne kelljen ismét alkalmazkodniuk. Ez utóbbi hozzáállás az idősebb generációra jellemző és teljesen érthető, de azért mindkét esetben megkérdőjelezhető, hogy kinek jó ez hosszú távon.

Mert egy boldog és tartós párkapcsolat titka mégiscsak a folyamatos kommunikáció, az intimitás, az őszinteség, és legfőképp az elköteleződés. Az elköteleződés iránti igény pedig, a pszichológusok véleménye szerint, sokszor teljesen hiányzik a tudatosan különélő pároknál. Hiába van például valahol a két város között félúton egy kisebb szerelmi fészek, ahol együtt töltik a hétvégéket. Ezt talán azok az emberek tanúsíthatnák a legjobban, akiket a munka szólít el otthonról, és nem önszántukból hagyják el a családi házat.

Ugyanakkor mégiscsak vannak olyanok, akik üdvözlik ezt a fajta függetlenséget, és igazi individualista egyéniségek módjára azt tartják legfőképp szem előtt, hogy meglegyen a saját terük, miközben a párjuk azért együtt van velük. Azt viszont már mindenki döntse el maga, hogy melyik lehetőséget választja, végtére is – klisé vagy sem – mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja.