Amit a sikeres nők tudnak

Avagy mit csináltak 25 évesen?

Az emberek azt hiszik, gondtalan évek ezek, hiszen a 25 évesek előtt ott az élet minden lehetősége. Gyakran mégsem érzik magukat szerencsésnek, inkább bizonytalannak, mintha minden kínálkozó lehetőségről lemaradnának, közben ott a nyomás is, nehogy a kortársaik elhúzzanak mellettük. A 20-as évek közepe a nagy átalakulások időszaka is egyben: ilyenkor az ember önértékelését már nem a trendek határozzák meg, döntései pedig nem az elvárásokon, hanem az önismereten alapulnak. Ennek a kornak is megvannak tehát a sajátos dilemmái, amikkel sikeres és híres nők is megküzdöttek, legyen szó híres brit bestselleríróról vagy magyar divattervezőről. Volt, akit a változás szele sodort mostani karrierje felé. Volt, aki már ekkor is pályája csúcsán járt, és volt, aki családanyaként nem is vágyott nagy karrierre. Volt, aki tudta, mit akar és meg is szerezte, volt, aki egyszerűen csak élt a kínálkozó lehetőségekkel.

Jackie Collins, 74 - Regényíró

A szexuális forradalom csúcsán jártunk akkoriban Angliában. A miniszoknyák és a combig érő csizmák uralkodtak, de nekem kisbabám volt és egy kettős életű férjem. Az írás lett a megváltás számomra, és valódi támogatás nélkül is tudtam, hogy ezzel kell foglalkoznom. A karaktereimet létező személyek és rocksztárok – The Beatles vagy Eric Clapton – alapján formáztam meg, azokról, akikkel különböző klubokban találkoztam. Figyeltem és írtam, alapvetően a férfiak és nők megítélése közötti kettős mércére koncentráltam. Első könyvem címe Tele a világ elvált férfival volt. A kötetnek sikerült elkapnia a korszellemet, és bár Ausztráliától Bostonig betiltották, bestseller lett belőle. Szóval az én 25. évem jól működött.

Ránki Katalin, 65 - A L'Oréal Magyarország alapítója és vezetője

23 évesen mentem férjhez, 24 éves koromban egy őrmezői lakótelepi lakás boldog tulajdonosai lettünk. Onnan jártam busszal minden nap Kőbányára a Richterhez, ahol vegyészmérnökként dolgoztam, abban a csapatban, amelyik a Cavinton, a mai napig a legsikeresebb magyar gyógyszer kidolgozásán fáradozott. 26 évesen részese voltam a gyógyszer szabadalmazásának. Nagy szerencsém volt, hogy a cég legjobb és legsikeresebb, lelkes csapatához kerültem. Karrierépítés szempontjából semmi tudatosság nem volt bennem. Úgy gondolom, hogy aki sikeres akar lenni, az sohasem lesz az. Szerencsém volt, hogy olyan környezetben dolgoztam, ahol a főnökeim fantáziát láttak bennem, ezért segítették a szakmai előmenetelemet. Észrevették, hogy képes vagyok végigcsinálni, amit kitalálok. Akkor még nem tudtam, de ma már meg tudom fogalmazni, hogy a karrierhez tehetség, szorgalom és szerencse is kell, és ami még fontosabb: észre is kell venni, hogy mikor van szerencsénk. A sikerhez fontos az inspiráló környezet és az inspiráló főnök is. Ha a vezető intelligens, és sokat tanulhatsz tőle, maradni kell, de ha rosszindulatú és nem fejlődsz mellette, nem szabad félni, váltani kell.

Vanessa Bruno, 43 - Divattervező

Akkor hoztam létre a saját divatmárkámat. Nem volt hátterem vagy pénzem, csak a szenvedély. Nem zavart az sem, hogy hívatlanul kellett beállítanom a különböző divatlapokhoz a ruháimmal. Ha akarok valamit, érte megyek, megszerzem most is. Amikor 25 éves vagy, szabad a lelked. Ezt nagyon fontos megőrizni a későbbiekben is.

Divinyi Réka, 39 - Forgatókönyvíró

25 évesen végeztem a Színművészeti Egyetemen, mellette dramaturgként dolgoztam számos vidéki színházban, és akkor mutatták be az első színdarabomat a Merlin Színházban. Ha jól emlékszem, a televíziós munkáim is akkoriban kezdődtek, igyekeztem mindenhová jelentkezni, ahová írókat kerestek. Nem volt meghatározott célom, de a legjobb akartam lenni abban, amit csinálok. Mivel írni csak a gyakorlatban lehet megtanulni, minden munkát elvállaltam, ahol tapasztalatot szerezhetek. Jöhetett színház, tévé, film, rendezvény, magazin, reklám, bármi. Elsősorban nem a pénz vagy a munka jellege volt fontos, hanem hogy kapcsolatokat szerezzek, és egyre jobb és jobb író legyek. Tudatos annyiban voltam, hogy megpróbáltam mindenhol megfelelni, és nem égettem fel hidakat magam mögött. Az én szakmámban fontos a kapcsolatteremtés és az együttműködő készség. Kerestem azokat a helyzeteket, amelyek új utakat nyithatnak számomra, és igyekeztem minél több helyzetben kipróbálni magam. Ebben az évben mentem férjhez, és végre tudtunk venni egy olyan méretű lakást, ahol el is fértünk. Minden nyáron külföldre utaztunk, esténként moziba, színházba, vagy vacsorázni jártunk. A szabadság időszaka volt, sokat dolgoztunk, de minden fillérünket el is szórtuk.

Jakupcsek Gabriella, 50 - Újságíró, műsorvezető

Életem legboldogabb időszaka volt: fiatal házasként, egy kicsi gyerekkel végzős voltam a bölcsészkaron és terhes a második gyerekemmel. A Várban laktunk egy pici lakásban, amibe a családunk rengeteg energiáját és az önerőnket is beletettük. A férjem Pesten az egyik legjobb színházhoz szerződött, és lényeges, hogy fenn tudtuk tartani magunkat. Otthonról én is tudtam dolgozni, írogatni, tévébe bemenni szerkesztgetni, tehát meg tudtam oldani, hogy egyetemre járjak, gyereket neveljek és munkám is legyen. A médiában nem úgy dolgoztam, mint aki ott akar dolgozni, hanem mint aki ott keresi a pénzét. A család vagy karrier dilemmáját nem ismertem, akkoriban az ember ösztönösen tette a dolgát, és miután elég sokat tanultam, nem volt kérdés, hogy vannak ambícióim, de ha engem csak a karrierem érdekelt volna, nem lett volna két gyerekem ötödéves koromra. Az, hogy ebből karrier lett, egy másik dolog, de tudatosan nem akartam a médiában dolgozni, engem a színház izgatott, a művészettörténet, az egyetem és a gyerekeim. Ez aztán '89-ben, a rendszerváltás környékén változott meg, mert akkor olyan nemzetközi lehetőségek nyíltak meg és annyira kitárult a világ, hogy nem lehetett nem érdeklődni. Ez fordított az újságírás, pontosabban Párizs felé, ahol megpályáztam és el is nyertem egy nemzetközi újságírói ösztöndíjat, ennek következtében kelet-európai kulturális tudósító lettem Franciaországban. Itt ért az új Magyar Televízió elnökségének felkérése, hogy csatlakozzak hozzájuk.

A cikkben szereplő összes nő történetét az ELLE legújabb, decemberi számában találjátok.