Zergi Bori: "A család számomra összetartozást jelent"

A divatos nagymama fotós unokája modernitásról és hagyományokról beszél

A 21. században már nagyon sok mindent jelent az, hogy család. Ma már nem csak férj, feleség, gyerek(ek) lehetnek egy család. Nekem például még nincsenek gyerekeim, jelenleg a vőlegényem és a macskáink jelentik számomra a családot. Van, aki a jóbarátaira és van, aki a párjára tekint családként. Ez a fogalom számomra inkább egy szoros kötődést, összetartozást jelent, nemtől, kortól, összetételtől függetlenül.

Nyugodt, boldog, összetartó család jut eszembe, ahol harmónia van és béke. Én ezt gyerkőcökkel, a jövendőbeli férjemmel képzelem, boldog nagyszülőkkel, dédszülőkkel az oldalunkon. De teljesen mindegy, hogy hány gyerekünk lesz, vagy lesz e egyáltalán. Nagyon sokféle családot láttam már, ezért nem tudom konkrétan meghatározni, hogy mi jelenti az ideális családot. Amikor a családmodelles anyaghoz fotóztam a magazinba, akkor testközelből is megismerhettem nem éppen átlagos családokat, és ugyanúgy ideálisnak gondolom a meleg szülőket, az egyedülálló szülőket, az öt gyermekes családot, vagy a gyermek nélkül családi életet élő embereket is.

Hogyan lehet ma egy kapcsolatot több évtizeden át fenntartani? Lehet a nagyszülők után csinálni? Ha igen, hogyan?

Szerintem egy jó kapcsolatban nagyon fontos az elfogadás, hogy megértsük a másikat, és kompromisszumokat kössünk. Egy kapcsolatot ápolni kell, építeni, ha azt szeretnénk, hogy hosszú távon működjön. Tudnunk kell elismerni a másikat, támogatást kell adnunk, a hibákat megbocsátanunk. Fontos a közös érdeklődés, közös hobbi, de úgyanúgy kell legyen a párkapcsolatban is személyes tér, ami csak a miénk. A mai felgyorsult világban már nehéz olyan szinten egymásra koncentrálni, mint monjuk 50-60 évvel ezelőtt, amikor a nagyszüleim is összeházasodtak. Nem tudom, hogy utánuk lehet-e csinálni, vagy utánuk kell-e egyáltalán. Mindenesetre, példaértékü egy 55 éve működő házasság.

View this post on Instagram

szeretném megosztani veletek az utóbbi éveim legkedvesebb fotósorozatát, amit tavaly készítettem az én drága nagyszüleimről. ez az első olyan fotóm itt a borcsa feedben, ami nem telefonnal készült, és lehet, hogy nem is az utolsó. ️úgy éreztem, hogy szeretnék egy picit többet megmutatni nektek az “igazi” fotóimból. tehát, ők itt a nagyszüleim, az apukám szülei. szerény életet élnek falun, van egy szép hàzuk, három unokájuk, az egyik én vagyok. sok szép emlék köt a nagyszüleimhez, gyerekkoromban a szentestéket mindig együtt töltöttük. ha visszagondolok, az egyik legszebb karácsonyi emlékem az, amikor mamával mézeskalácsokat szaggattunk, kint pedig szakadt a hó. gyerekkoromban voltak fehér karácsonyok, néha szánkón húztuk fel egymàst mamáékig a bátyámmal. ️ szerettem mamáek régi sparlehtjét, a karácsonyi menüt mindig azon melegítették fel. én azóta is a sparhelten főzöm a teám, ha náluk vagyok!️ az insta sztorimba feltettem a többi fotót (XMAS highlightban is megtalàljàtok), és leírtam mèg nèhàny karácsonyi, nagyszülős emlèket a gyerekkoromból, olvassàtok el!️ nagyon hiànyzik gyereknek lenni, gondtalanul játszani a hóban, és a mama hókiflijèt enni... ️

A post shared by zergi bori (@borcsaphoto) on Nov 22, 2018 at 11:12pm PST

A családunkban kevés hagyomány volt, de a karácsonyi közös vacsorák a nagyszüleimnél, vagy a húsvéti mákosgubás családi reggelik elmaradhatatlanok voltak, amíg otthon laktunk, és persze, amíg a szüleim el nem váltak. Gyerekként egyáltalán nem értékeltem ezeket a dolgokat, de felnőttként, a felgyorsult modern életvitel mellett ezt már teljesen átértékeltem, és kezd tudatosulni bennem, hogy a családi hagyományok megőrzése, és majd a továbbadása fontos dolog. Szerintem egy hagyománynak nem feltétlenül kell több évtizedes múltra visszanyúlnia, akár magunknak is teremthetünk újakat. A párommal nekünk is vannak saját magunk által felállított hagyományaink, például, hogy Anti húsvétkor kalácsot süt, vagy az, hogy szezon előtt nyaralunk a Balatonon. Most, hogy vidékre költöztünk, valószínűleg több hagyomány jön az életünkbe, engem például idén már meglocsoltak a gyerekek, Anti pedig májusfát állított a falu többi “legényével”. Úgy érzem, ezek a hagyományok jó dolgok, és összecsiszolják a családokat, közösségeket.