Sikítani akarok, mint Meryl Streep!

A nőknek még mindig erősen el kell fojtaniuk érzelmeiket

Két év után vasárnap este végre visszatért a Hatalmas kis hazugságok az HBO képernyőjére. A második évad első részében Meryl Streep a szigorú, régimódi értékeket képviselő Mary Louise-ként debütált. Fia, Perry (Alexander Skarsgård) halála után Monterey-be utazik menyéhez, Celeste-hez (Nicole Kidman), hogy segítsen az özvegynek a háztartásban, valamint, hogy kiderítse, mi is történt valójában fiával. Mary Louise ugyanis nem hisz a Monterey ötösnek - Celeste, Madeline (Reese Witherspoon), Bonnie (Zoë Kravitz), Jane (Shailene Woodley) és Renata (Laura Dern). Streep alakítása már az első részben lehengerlő volt, azon tűnődtem, vajon megkapja-e az Emmy-díjat idén.

Színészi játékának az egyik legmeglepőbb eleme karakterének dühe, ami egészen mélyről tör felszínre, mikor megengedi magának, hogy átadja magát a gyásznak és a szomorúságnak.

A düh elfojtása és kontroll alatt tartása a nők által jó ismert jelenség: a férfiak uralta társadalomban megtanultuk, hogy az érzelmeink kimutatása a külvilág számára a gyengeség jele, és nem lehetünk haragosak. Ezért megtanultuk, hogyan ne "reagáljunk túl" helyzeteket, még akkor is, ha temérdek érzelmet kell ezáltal magunkba fojtani. A második évad első részében Meryl Streep ezt a jelenséget tökéletesen bemutatta. A gyász legyőzte őt, ám ő mégsem hagyja, hogy teljesen feleméssze. Mary Louise fájdalmas vesztesége ellenére minden reggel felkel, felveszi az álarcát és nem engedi, hogy törékenynek lássák. Azt jelzi, minden rendben. Mindig egy lépéssel tovább bírja.

A rész legemlékezetesebb jelenetében Mary Louise Celeste-tel és az ikrekkel vacsorázik, majd a desszert után ordítva engedi ki magukból a dühöt. Celeste ledermed. A harag elfojtása az egész társadalomban jelen van, és még mindig rengeteg nő alkalmazza. Mary Louise egy konszolidált, konzervatív nő, aki mindig megőrzi a nyugalmát, még abban az esetben is, ha az egész világ összedőlni látszik. Ám számára is elérkezett a pillanat, amikor eldöntötte, valahogyan muszáj  kiadnia magából az érzelmeit.

"Nagyon igazságtalan és rossz, hogy meghalt. Még mindig mérgesek vagytok miatta, ugye?" - kérdezi unokáitól. -"Dühösek vagytok, mert más gyerekeknek van apukájuk, nektek pedig nincs." - majd azzal folytatja, hogy a barátai gyerekei is életben vannak még, és tajtékzik a dühtől, hogy a saját fia, Perry már nem lehet vele.

Nicole Kidman és Meryl Streep az HBO Hatalmas kis hazugságok című sorozatában, fotó: HBO

"Annyira dühös lettem! Dühös! A középszerű, pufók, kopaszodó gyerekeik még életben vannak, az én Perry-m pedig... Úgy éreztem, sikítani akarok... Tudjátok, mit csináltam? Sikítottam! Akarjátok hallani? " Meryl Streep sikításába beleremegtek az ablakok és a poharak. Szabad utat engedett az érzelmeinek, de nem uralkodott el a káosz, ahogy véget ért a kiáltás, kissé megnyugodott, azaz kontrolláltan bánt a dühével.

Ezt a jelenséget pedig a való életben is jól ismerjük. Hányszor volt már, hogy a munkahelyünkről kilépve, a kocsiban ordítottunk? Vagy, ahogy ott hagytunk egy stresszes helyzetet, konfliktust, még legalább 15 percig tartottuk magunkat, amíg egy arra megfelelő helyen ki tudtuk engedni magunkból dühünket? Megörököltük ezt a fajta erőt, amivel uralni tudjuk az érzelmeinket. Amíg egy férfiak uralta világban élünk, addig dühünket csak láncra verve viselhetjük.

Kíváncsian várom, merre tart majd Streep karaktere, annak gyásza. Még csak az első részen vagyunk túl, de már láthattuk, ahogy felkavaró őszinteséggel kiosztja Madeline-t, a sikítása pedig máris ikonikus  - mi jöhet még? Mary Louise egyértelműen kegyetlen, Madeline-nal és Renataval szemben ő valós félelmet gerjeszt. "Hívom a rendőrséget" jellegű nénifrizurája mögött  sötét, komor tekintet lakozik. És mint minden szerepet, amit rábíznak, Meryl Mary Louise karakterét is tökéletesen formálja meg.