A könnyek felszabadító ereje: nem, a sírás tényleg nem szégyen

Kutatások tanúsága szerint a sírás döntő fontosságú lehet a lelki egészség megőrzésének szempontjából. 

A sírás teljesen természetes emberi reakció, mégis sokan úgy érezzük, hogy bizonyos helyzetekben jobb visszatartani a könnyeinket. Mintha a könnyekkel együtt valami olyasmit is megmutatnánk magunkból, amit nem szeretnénk mások elé tenni: a sebezhetőségünket, a fáradtságunkat, a meghatottságunkat vagy éppen azt, hogy valami tényleg mélyen érintett minket. Pedig a sírás nem szégyen, és nem is gyengeség. A kutatások szerint a lelki egészség szempontjából kifejezetten fontos szerepe lehet annak, hogy időnként engedjük felszínre törni az érzelmeinket.

A sírás persze nem kizárólag a szomorúsághoz kapcsolódik. Könnyek szökhetnek a szemünkbe egy veszteség, egy csalódás vagy egy konfliktus miatt, de ugyanígy sírhatunk örömünkben, meghatottságunkban, megkönnyebbülésünkben vagy akár akkor is, amikor végre lekerül rólunk egy régóta cipelt teher. A könnyek sokszor ott jelennek meg, ahol valami igazán fontos történik velünk.

A nők gyakrabban sírnak

A sírás gyakorisága részben összefügghet a neveléssel, a társadalmi elvárásokkal és azzal is, hogy gyerekkorunktól kezdve milyen üzeneteket kapunk az érzelmek kimutatásáról. Leah Sharman, a Queenslandi Egyetem pszichológusa szerint a kutatások arra utalnak, hogy a nyugati országokban a nők átlagosan havonta körülbelül háromszor sírnak, míg a férfiak nagyjából egyszer. Ez persze nem azt jelenti, hogy a férfiak kevésbé éreznének mélyen, vagy hogy a nők eleve érzelmesebbek lennének., sokkal inkább arról van szó, hogy a síráshoz való viszonyunkat erősen formálja a környezetünk. A lányoknak általában korábban és könnyebben engedik meg, hogy kimutassák a sérülékenységüket, a fiúkat viszont sokszor már gyerekként arra tanítják, hogy legyenek erősek, ne sírjanak, tartsák magukat. Ezek az üzenetek felnőttkorban is tovább élhetnek.

Miért lenne jó, ha kevésbé félnénk a sírástól?

A sírásnak társadalmi szinten még mindig van egy furcsa, negatív visszhangja. Különösen akkor, ha valaki nyilvánosan sír. Egy munkahelyi helyzetben, egy vita közben vagy akár egy megható pillanatban sokan azonnal zavarba jönnek, ha elérzékenyülnek. Attól tartanak, hogy mások gyengének, túl érzékenynek, instabilnak vagy kezelhetetlennek látják őket. Pedig a sírás valójában az egyik legemberibb reakció. A testünk így is jelezheti, hogy valami túl sok, túl fontos, túl fájdalmas vagy éppen túl szép ahhoz, hogy érzelem nélkül menjen át rajtunk. A könnyek nem feltétlenül azt mutatják, hogy valaki elvesztette az irányítást, sokszor inkább azt, hogy kapcsolatban van azzal, amit érez.

A probléma ott kezdődik, amikor valaki rendszeresen visszatartja a könnyeit, mert fél attól, mit gondolnak majd róla. Ilyenkor nem csak egy pillanatnyi reakciót nyom el, gyakran a saját érzelmi szükségleteit is háttérbe szorítja. Ez hosszú távon feszültséget, belső nyomást és akár testi tüneteket is okozhat.

A sírás közelebb hozhat egymáshoz

A szakértők szerint a sírásnak egyfajta kapcsolatteremtő hatása is lehet. Evolúciós szempontból a könnyek jelezhetik a környezetünknek, hogy támogatásra, megértésre vagy közelségre van szükségünk. Ha valakit sírni látunk, sokszor ösztönösen empatikusabban reagálunk rá. Megkérdezzük, mi történt, mellé ülünk, megöleljük, vagy legalább csendben jelen vagyunk. Ezért a sírás nem elválaszt, inkább összekapcsolhat. 

A sírás felszabadító is lehet

Sokan ismerik azt az érzést, amikor egy kiadós sírás után a feszültség lassan enyhülni kezd. Nem biztos, hogy a probléma megoldódik, de a test és az idegrendszer mégis kap egyfajta levezetést. Egyes kutatások szerint a sírás segíthet a stressz csökkentésében, más vizsgálatok pedig arra utalnak, hogy azok, akik nem nyomják el a könnyeiket, időnként jobban tudják szabályozni a légzésüket és az érzelmi reakcióikat. Ez nem azt jelenti, hogy minden helyzetben sírni kell, vagy hogy a sírás önmagában megoldás mindenre, de az biztos, hogy nem kellene automatikusan szégyenként tekinteni rá. A könnyek néha egyszerűen azt jelzik, hogy az idegrendszerünk dolgozik, próbál feldolgozni valamit, és keresi a megkönnyebbülés útját.

(via)