Jézus élő reklámjai - A Hillsong egyház női hívei

Mi az a Hillsong Egyház és miért szeretik a nők?

Péntek este 7 óra van, a „happy hours” New York-szerte véget ér, a beszélgetések felélénkülnek. A brooklyni Flatbush sugárúton található Kings Theatre előtt több száz fiatal nő várakozik. Olyanok, mint bármelyik nő a brooklyni metrón: fehér, fekete, ázsiai, latin, kezeslábasban, rövid szárú, bő nadrágban, logókkal díszített melegítőkben. Néhányan ünnepi ruhában, virágkoronával és színes parókával. Többen órák óta itt állnak, feláldozva az egész napjukat, hogy közel kerüljenek a színpadhoz, és még

a szemerkélő eső sem szegi kedvüket.

A kétnapos Colour Konferenciára érkeztek, amelyet az evangélikus megatemplom, a Hillsong szervezett, és amely a hétköznapi nőt helyezi a középpontba, legyen akárhány éves, érkezzen akárhonnan, tartozzon bármely kultúrához. A belül gazdagon díszített francia reneszánsz színházat a Női önbecsülés 2019 szellemében alakították át. A régi televíziókból felállított szobor és a művirágok tökéletes hátteret biztosítanak a szelfikhez; a sminkasztalokon smink- és szárazsampon-termékminták találhatók. Van bolt, ahol spirituális, önsegítő könyveket, Bibliát és olyan pólókat árulnak, amelyeken a „Válaszd az empátiát!” felirat található. Két fiatal nő izgatottan áradozva beszél valakiről. „Annyira szeretem őt” – mondja az egyik, akinek fején tiara díszeleg. „Tudom, én is” – válaszolja a barátnője. Meg sem kell kérdeznem, kiről beszélnek. Már néhány hónapja járok a Hillsong szertartásaira, így már egyértelmű számomra, hogy Jézus Krisztusról van szó.

A női egyenjogúságot illetően a helyzet lehetne rosszabb is.

Jézus életében az egész világra kiterjedő egyenlőséget hirdette. Az Újszövetség kimondja, hogy Isten színe előtt mindenki – férfi, nő, rabszolga, földesúr, gazdag, szegény – egyenlő. A Biblia közel kétezer éves patriarchális keresztény értelmezése valójában nem tartott lépést a nők változó szerepével a társadalomban, és sok amerikai feminista a konzervatív vallási aktivizmust okolja az Egyesült Államokban uralkodó jelenlegi helyzetért, amely elnyomás alatt tartja az LGBTQ-közösséget, és csorbítja annak reprodukciós jogait. Sok liberális szemében a kereszténység a nőgyűlölet megtestesítője, ugyanakkor valami mégsem stimmel ezzel az elképzeléssel, hiszen több mint háromezren ülnek a Kings Theatre aranyozott termében.

Christian religious design for Easter celebration, text He is risen, shining Cross and heaven with white clouds. Vector illustration.

A több héten át folytatott, számos beszélgetés során arra jutottam, hogy ezek a nők a valahova tartozás érzését keresik, és egy olyan célt, amelyet a világi feminizmus nem tud nyújtani. A hitrendszerük egyéni és személyes – néhányan nem értenek egyet a Hillsong azon felfogásával, amely szerint a Biblia egyértelmű azzal kapcsolatban, hogy házasság csak nő és férfi között köttethet –, de mindegyikük hisz abban, hogy Jézus Krisztus és tanításai szelídebbé és igazságosabbá tehetik a világot a nők számára. Jelentős részük fiatal, kreatív és független. Még egyetemre járnak, vagy épp most kezdték reményteljes karrierjüket. Sokuk nem tagadja, hogy nem veti meg az alkoholt, és szeret jól kinézni a közösségi médiában. Emellett hisz Istenben, a házasságban és a közösségben.

A Hillsong nem kéri tőlük, hogy életmódjuk és hitük összhangban legyen egymással. Ezenkívül a Colour Konferencián valami különlegeset kapnak: egy olyan teret, ahol elgondolkodhatnak azon, hogyan legyenek jó keresztény és egyenjogú nők egyszerre.

A 33 éves Alana Frazier Hillsong-rajongónak írja le magát, aki – ezeket a nőket alapul véve – megalapította a God Thinks I Am hitalapú ruházati márkát. A legújabb portfóliójában különböző modellek, „Then, God Made Woman” (Akkor Isten megteremtette a nőt) feliratú pólóban, magas derekú nadrágot és minimalista szandált viselnek. „2019-ben – mondja Frazier – a keresztény nő sokoldalú, és nem csatlakozik a csoportgondolkodáshoz. Olyan szeretne lenni, mint a kedvenc sztárja vagy influencere. Ugyanakkor az mondja, hogy »én bizony igazi nő vagyok, nem vagyok tökéletes, de egy dolgot tudnod kell rólam, hogy hiszek Istenben, és ezt kész vagyok világgá kürtölni!«”

Nem nagyon van olyan szervezet, amely a Hillsongnál még látványosabban igazítaná a kereszténységet a 21. századhoz. 1983-ban alapították Sydney-ben, az egyház az ausztrál konzervatív pünkösdi hagyományokban gyökerezik, de az egész világon nagy befolyásra tett szert köszönhetően a pénzforrásoknak és a listavezető, dicsőítő rockszámoknak. Tavaly bejelentette, hogy „túlnőtte” felekezetét, és ma már általánosított, szórakoztató kereszténységet kínál, miközben minimálisra csökkenti a régimódi hitet.

A Hillsong báltermeket tölt meg Los Angelesben, New Yorkban és Londonban olyan ambiciózus templomlátogatók segítségével, mint Justin és Hailey Bieber, Kevin Durant és Kylie és Kendall Jenner. Az istentiszteleteket élőben közvetítik, miközben adományokat gyűjtenek az egyház Venmo-szerű applikációján keresztül, és szemben néhány konzervatív keresztény felekezettel, nők is lehetnek lelkipásztorok.

A Hillsong legtöbbször látható női nagykövete Bobbie Houston, aki férjével, Brian Houstonnal közösen alapította az egyházat; ők ketten az egyház első számú vezető lelkészei. Bobbie 2016-ban megjelent The Sisterhood (A testvériség) című könyve szerint a Colour ötlete egyenesen Istentől érkezett az 1996-ban rendezett Hillsong Konferencia során. Hallotta Isten hangját, amint hozzá beszél: „Bobbie... hozz létre egy konferenciát nőknek... és mondd el nekik, hogy van Isten a mennyben” – írta. A Hillsong az első női konferenciáját 1997-ben tartotta Sydney nyugati külvárosában, Colour Your World (Színezd ki a világodat!) elnevezéssel. Napjainkban a Colour tovább terjedt Londonba, Fokvárosba, New Yorkba, Los Angelesbe és Kijevbe, és évente közel 50 000 nő látogatja.

(...)

A teljes cikket az ELLE magazin 2019. decemberi számában olvsahatjátok