Így változtatta meg a fogamzásgátló az életemet

Négy nő arról, miben segített nekik a tabletta, családtervezéstől a PCO-ig

Jelenleg a termékeny korban lévő nők körülbelül 60%-a használ valamilyen fogamzásgátlót. Az okok sokfélék, az egyszerű terhességmegelőzéstől kezdve a bőrproblémák kezelésséig. De az biztos, hogy a fogamzásgátlóknak sok olyan, hosszútávú hatásuk van, amikről sokan nem tudnak.

Egy Guttmacher Institute nevű amerikai egészségügyi intézet szerint ha a nőknek korai hozzáférésük van az antibébi gyógyszerekhez, az általában összefügg a magasabb iskolázottsággal, a nagyobb kereseti lehetőségekkel és a bérszakadék kisebb voltával”.

Négy nő, akik hisznek benne, hogy a fogamzásgátlókhoz való hozzáférésük szerepet játszik múlt- és jövőbeli sikereikben, megosztják történeteiket az ELLE olvasóival.

„22 éves voltam, mikor elkezdtem szedni a tablettát. Kicsit későn érő típus voltam, és akkor kezdtem érezni, hogy én uralom az életem. A fogamzásgátló első döntéseim egyike volt már felnőtt nőként és már nagyon vártam. Tudtam, hogy így sokkal biztosabban kerülhetem el a nem kívánt terhességet, mint ha csak kondomot használnánk.

Nem igazán gondolkoztam gyerekekben soha. Sokkal jobban érdekelt a munka, és hogy mit szeretnék véghezvinni, nem szerettem volna, ha bármi ebben akadályoz. Nagyon rajta voltam, hogy elindítsam a saját vállalkozásomat, amit meg is valósítottam. Saját lemezkiadóm lett, ami az évek során reklámügynökséggé is kinőtte magát.

Volt néhány nagyobb mérföldkő amit szerintem nem tudtam volna elérni, ha közben egy családot is el kell látnom. Nem mondom, hogy az nem siker, ha egy nő a családjában boldog, természetesen az is nagyon szép dolog. De számomra a tervezhetőség rengeteget jelentett. Gyerekkoromban nem sok biztonságot kaptam, a fogamzásgátló biztonságot adott.

„Már 15-16 évesen jelentkeztek a tünetek: borzalmas fájdalom a medencében, és a sok pattanás. Már az össze bőrgyógyász látott a környéken, de senki nem mondta, hogy ez hormonális probléma. Tiniként szörnyű volt ilyen bőrrel élni, és a dolog egyre csak rosszabbodott. Teljesen elfogyott az önbizalmam. Nem ismerkedtem, nem volt soha pasim. És hozzá még megkaptam a fájdalmat is. Minden menzeszkor kimaradtam az iskolából, annyira szörnyű volt. Egy csomó mindenben hátráltatott ez: a munkainterjúkon ugyanannyira nem volt fellépésem, mint a randikon. Igazából épp hogy csak funkcionáltam.

És akkor, 25 éves koromban, már jogi egyetemistaként, megkaptam a diagnózist. Találtam egy orvost, aki a hormonterápia specialistája, csináltunk egy vértesztet és megerősítette, hogy PCO-m van. Ez után fogamzásgátlót írt fel, más gyógyszerek mellett. A hormonjaim most kiegyensúlyozottabbak. Sokat segít az is, hogy tudom, mikor fogok menstruálni, úgyhogy úgy tervezek. Mivel sokkal rövidebbek ezek az időszakok, már nem kell hetekre takarékra tennem magam.

A bőröm sokkal szebb lett, visszanyertem az önbizalmam. Végre teljes mértékben a munkára koncentrálhattam a fájdalmak helyett. Amikor megvolt a diagnózis és a gyógymód, akkor mertem csak elhinni, hogy tényleg megvalósíthatom az álmom, és elkezdhetem fényképészként felépíteni magam. Jogászként szenvedtem, nem igazán állt közel hozzám az a hivatás. Most, fotósként sokkal boldogabb ember vagyok, ezt pedig igenis sokban köszönhetem a gyógyszereknek. Enélkül ezerszer nehezebb lenne az életem.

„A gimnázium alatt erős görcsök kínoztak, ami miatt nehezen tudtam koncentrálni. Sokszor maradtam otthon és a hétvégi diákmunkát is gyakran kellett lemondani. A főiskola első hónapjaiban ugyanez volt a helyzet. 2-3 napig tartottak a görcseim és épp, hogy a minimumot teljesíteni tudtam. Talán részt tudtam venni az órákon, de nem igazán voltam képes figyelni. Sokszor hátráltam ki barátokkal közös programokból, mert túl erős volt a menstruációm.

19 éves koromban aztán és úgy döntöttem, elkezdek fogamzásgátlót szedni. Az orvosommal alaposan meghánytuk-vetettük a dolgot, és utánajárt, melyik lesz a legjobb gyógyszer nekem, azóta is azt szedem.

Már az, hogy nem kellett a görcsöktől tartanom, nagyon sokat segített. Végre azokra a dolgokra koncentrálhattam, amiket szívesen csináltam, úgyhogy elkezdtem egy magazint, és novellákat is írok. Rengeteg ötletem van!

Már majdnem 9 éve élek komoly kapcsolatban, de még fiatalok vagyunk, 26 és 28 évesek, és még nem szeretnénk gyereket. A tabletta miatt a terhességtől sem kell félnem. Arra koncentrálhatunk, ami előttünk áll, és amikor elérkezik az idő a gyerekvállalásra, bármikor abba tudom hagyni.”

„Az endometriózist nálam régóta kezelik, csak 2014-ben abbahagytam a tablettaszedést, mert elmúlt tőle a menzeszem, és akkor még nem tudtam, hogy ez akár normális is lehet. 2017-ben hirtelen fájdalmat kezdtem érezni a kismedencémben, ami egyre gyakrabban jött elő, egészen addig, hogy volt néhány hónap, amikor szinte fel sem tudtam kelni a kanapéról. Komolyan, nem tudtam ülni és állni, muszáj volt feküdnöm. Többször álmodtam, hogy szülési fájdalmaim vannak és arra ébredtem, hogy azt hittem, szülni fogok.

Főként otthonról dolgozom könyvszerkesztőként, úgyhogy szerencse, hogy ágyból is tudom intézni a munkát, de voltak olyan napok, amikor még a képernyő nézése vagy egy kézirat elolvasása is gondot okozott. Volt egy hónap, amikor egy csomó munkát le kellett mondanom, mert csak a fájdalomra tudtam figyelni. Ennek még ma is megérzem a pénzügyi hátrányait. Ősszel viszont kaptam egy méhen belüli fogamzásgátló eszközt, ami mindent megváltoztatott. Visszakaptam az életem.

A párommal szeretnénk gyerekeket, de e pillanatban a fogamzásgátlás nagy biztonságérzetet ad, hogy nem kell az állapotom miatt aggódnom. Úgy hiszem, a reprodukciós jogaink gyakorlása 50%-át adja annak, hogy éppolyan szabadok lehessünk, mint a férfiak."