2 mondat a pénzről, amit soha ne mondj ki, ha szeretnéd, hogy több legyen belőle

Egyes önismereti és manifesztációs irányzatok szerint egyáltalán nem mindegy, hogyan beszélünk a pénzről, és vannak mondatok, amelyeket érdemes tudatosabban megfogalmazni.

A hónap végén vagy éppen az elején, amikor még nem érkezett meg a számlánkra az előző havi fizetésünk, újra és újra feltesszük ugyanazt magunknak: hová lett már megint a pénz? Hiába dolgozunk sokat, igyekszünk tudatosabban költeni, és próbálunk félretenni, a pénzzel kapcsolatos szorongás könnyen a mindennapjaink részévé válhat. Talán ez is az oka annak, hogy egyre többen keresnek olyan módszereket, amelyekkel nemcsak a pénzügyeiken, hanem a pénzhez fűződő gondolkodásmódjukon is változtatnának.

Demi Millbank manifesztációs szakértő szerint két, elsőre teljesen ártalmatlannak tűnő mondat különösen érdekes ebből a szempontból. Úgy véli, hogy bizonyos szófordulatok megerősíthetik bennünk a hiány és a küzdelem érzését, míg más megfogalmazások segíthetnek abban, hogy nyitottabban gondolkodjunk a lehetőségeinkről.

Fontos azonban, hogy ezeket az állításokat inkább önismereti, motivációs megközelítésként kezeljük, nem pedig garantált módszerként a meggazdagodásra. Mégis érdekes lehet megfigyelni, milyen gondolatok és mondatok ismétlődnek bennünk nap mint nap, amikor a pénz kerül szóba. Millbank szerint ugyanis már az is változást indíthat el, ha tudatosabban figyelünk arra, milyen történetet mesélünk magunknak a pénzről.

1. „Ennyit keresek.”

Első hallásra ebben a mondatban semmi különös nincs, hiszen teljesen természetes módon beszélünk arról, hogy mennyit keresünk. Millbank szerint azonban érdemes elgondolkodni azon, milyen jelentést társítunk a „keresni” szóhoz, amikor rendszeresen használjuk a pénzzel kapcsolatban. Az ő megközelítése szerint a kifejezés könnyen összekapcsolódhat azzal a belső történettel, hogy a pénzért mindig keményen meg kell dolgoznunk, bizonyítanunk kell, vagy akár szenvednünk is kell érte. Ha valaki hosszú időn keresztül azt érzi, hogy csak akkor jár neki több, ha még többet dolgozik, ez a gondolat idővel szinte automatikussá válhat.

Amikor ezt mondod, az idegrendszered tulajdonképpen azt hallja: még többet kell adnom ahhoz, hogy még többet kapjak

– magyarázta.

Szerinte ez könnyen fenntarthatja a túlvállalás, a folyamatos bizonyítás és a „még egy kicsit többet kell tennem” érzését. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a munkának vagy a teljesítménynek nincs szerepe a jövedelmünkben. Inkább arról szól, hogy nem feltétlenül érdemes a saját értékünket kizárólag azzal összekötni, mennyit dolgozunk vagy mennyit teljesítünk.

Millbank ezért azt javasolja, hogy a „pénzt keresek” helyett próbáljunk olyan megfogalmazásokat használni, amelyekben a befogadás gondolata is megjelenik. Például:

Megengedem magamnak, hogy ez az összeg a munkámon keresztül hozzám érkezzen, vagy Megengedem magamnak, hogy ezt a pénzt elfogadjam és befogadjam.

A gondolat mögött az áll, hogy a pénzhez nem kizárólag erőfeszítésként, hanem egy olyan dologként is tekinthetünk, amelyért cserébe értéket adunk, és amelyet képesek vagyunk elfogadni. Ez apró nyelvi változtatásnak tűnik, mégis érdekes önismereti gyakorlat lehet megfigyelni, milyen érzéseket vált ki belőlünk. Ha például kimondjuk, hogy „megengedem magamnak, hogy több pénzt fogadjak el”, egészen más belső reakciót tapasztalhatunk, mint amikor azt mondjuk: „még többet kell dolgoznom, hogy több pénzem legyen”. A szakértő szerint éppen ez a különbség lehet fontos: nem a küzdelmet szeretné hangsúlyozni, hanem azt az érzést, hogy képesek vagyunk elfogadni a lehetőségeket is.

2. „Majd hiszem, ha látom.”

Valószínűleg mindannyian kimondtuk már ezt a mondatot, különösen akkor, amikor valami túl szépnek tűnt ahhoz, hogy igaz legyen. Millbank szerint azonban ez a mondat a pénzzel kapcsolatban egészen más üzenetet is hordozhat, mint amire elsőre gondolnánk.

Ez a mondás szó szerint késleltet mindent

– fogalmazott.

Megközelítése szerint a tudatalatti nem feltétlenül a logika alapján működik, hanem azt keresi, ami ismerős és biztonságos számára. Ha pedig folyamatosan bizonyítékra várunk, azzal azt az üzenetet közvetíthetjük magunk felé, hogy még nincs itt az ideje annak, amire vágyunk.

Gondoljunk csak bele: ha valaki mindig azt mondja magának, hogy „majd akkor hiszem el, hogy képes vagyok rá, ha már sikerült”, könnyen egy végtelen körben találhatja magát. Előbb bizonyítékot vár, miközben a bizonyíték megszerzéséhez éppen arra lenne szüksége, hogy bízzon valamennyire a saját lehetőségeiben. Millbank ezért egy másik mondatot javasol:

Elhiszem, és ezért meglátom.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy pusztán a pozitív gondolkodás önmagában pénzt teremt, hanem inkább azt, hogy a céljainkra való nyitottság megváltoztathatja azt, hogyan vesszük észre és használjuk ki a kínálkozó lehetőségeket. A megfogalmazások megváltoztatása nem garancia arra, hogy egyik napról a másikra több pénzünk lesz. Abban azonban segíthet, hogy tudatosabban figyeljünk a saját gondolatainkra, és ne zárjunk le automatikusan olyan lehetőségeket, amelyeket korábban észre sem vettünk.

Ne a hiányra, hanem a lehetőségekre figyelj!

Alleah Friedrichs, egy másik manifesztációs szakértő szintén hasonló gondolatokat osztott meg. Ő azt javasolja, hogy mondjunk például olyanokat, mint „készen állok arra, hogy többet értékeljek” vagy „készen állok arra, hogy másképp csináljam a dolgokat”. Ezek a mondatok kevésbé a hiányra, inkább a kíváncsiságra és a változás lehetőségére helyezik a hangsúlyt.

Millbank szerint közben azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az idegrendszerünk elsősorban a biztonságra törekszik. Éppen ezért szerinte az egyik legfontosabb lépés annak megtanulása lehet, hogy nem kell automatikusan veszélyként vagy bizonytalanságként tekintenünk minden változásra. Még akkor sem, ha az egy jobb anyagi helyzet felé vezető úton történik.

A lényeg tehát talán nem az, hogy ezentúl minden reggel pénzt mantrázzunk magunknak. Sokkal inkább az, hogy észrevegyük, milyen mondatokkal beszélünk saját magunkhoz a lehetőségeinkről, a munkánkról és az anyagiakról. Figyeljük meg, hogy ezek a mondatok vajon támogatnak bennünket, vagy újra és újra ugyanabba a régi, rossz gondolkodásmódba terelnek vissza.

(via)