Itt lennék most a legszívesebben – Magas-Tátra

Életem első külföldi útja a Tátrába vezetett. Azóta is emlékszem rá, és azóta is szívesen járok oda.

---

Nem vagyok az a kimondott síbajnok, úgy is mondhatnám, elég béna vagyok a léceken, hacsak lehet, nem is állok rájuk. A havas lejtők ördöge kategóriába tartozó honfitársaimmal ellentétben tehát nem azért kedvelem a Magas-Tátrát, mert ott jókat lehet síelni (bár jókat lehet), hanem mert örömet szerez a hegyek látványa, szeretek fenyőerdőben sétálni, és mert gyerekkorom egyik legkorábbi élménye ide fűz. Mindössze hároméves voltam, amikor a szüleim elhoztak ide, és a mai napig emlékszem, mennyire lenyűgöztek a piros poprádi villamosok (addig csak sárgát láttam), a lanovka (olyat még sose láttam), és a libegő, amire sajnos 10 éves kor alatt senkit nem engedtek fel, még engem sem, pedig elég hangosan bömböltem. Kárpótlásul kaptam egy sárga macit az első játékboltban, de sajnos az első játszótéren rögtön el is hagytam, ami újabb bömbölést, majd egy újabb macit eredményezett. Ő ma is megvan, a Zolika névre hallgat, és ha megrázom, csilingel a hasában.

Zolika beszerzése óta sok víz lefolyt a Poprádon, a környékbeli üdülőfalvak azonban megőrizték Monarchia-beli bájukat, amikor az egészségük miatt aggódó urak és dámák időztek hosszasan a tiszta hegyi levegőn. A penicillin előtti korszaknak kétségtelenül nagy hátránya volt, hogy az ember könnyebben alulmaradt a baktériumokkal vívott harcban, viszont ha volt rá pénze és ideje, ilyen csodás hegyek között gyógyulhatott. A jellegzetes külsejű, favázas, sokerkélyes épületek között sétálva eszembe is jutottak olvasmányélményeim, Hunyadi Sándortól Thury Zsuzsáig számos író küldte errefelé a hőseit.

A környék kihagyhatatlan látnivalója a legmagasabban fekvő tátrai település, a Csorba-tó. A sajátos hangulatú tengerszem partján valaha gyógykúrázóknak emelték azokat a ma műemléknek számító épületeket, amelyekben eredeti stílusukat megőrző felújítás után Szlovákia első ötcsillagos szállodája, a Grand Hotel Kempinski High Tatras kapott helyet. A tóra és a hegyekre egyaránt lélegzetelállító panorámát kínáló hotel egyik különlegessége a nászutas lakosztály, amelynek tetőteraszán saját pezsgőfürdőben lazíthatnak a vendégek, illetve a külön szárnyat elfoglaló elnöki lakosztály. Hogy ez utóbbiban ki mindenki lakott már, azt a szálloda titokként kezeli, de annyi kiderült, hogy a szlovák hírességek nem sajnálják rá a valóban elnöki fizetéshez szabott árat. A hotel messze földön híres konyháját, az elegáns éttermeket, a kandallós bárt és persze az üvegfalú, a tóra panorámás wellness-részleget azonban nemcsak a VIP-, hanem valamennyi vendég élvezheti. Ahogyan a tiszta havasi levegőt, a tó körüli hangulatos sétautat, és a koliba névre hallgató kisvendéglők házias kosztját is.

Hazafelé Szepes megyén autózunk keresztül, és eszembe jut a Molitorisz, amelynek a szekerei valaha ugyanezen az útvonalon jártak. El is határozom, hogy hazaérve újra előveszem A fekete várost.