Három perc Lami Julival - Steiner Kristóf

Steiner Kristóf múltja titkos részleteiről és az elképzelt nyugdíjas koráról

Mondj három, számodra meghatározó dolgot 21. század első évtizedének popkultúrájából?

Britney idegösszeroppanása, különös tekintettel arra a pillanatra, mikor kopaszon, örjöngve verte szét egy paparazzo kocsiját. Második a Spice Girls reunion, harmadik pedig Daniel Radcliffe, meztelenül az Equus című darabban. Az utóbbi kettőnek személyesen is tanúja voltam. Az elsőnek sajnos nem, pedig meggyőződésem, hogy remekül oldottam volna a helyzetet. :D

Ki volt a kedvenc interjúalanyod életedben?

Ezen nagyon hosszasan kell gondolkodnom. Sarah Jessica Parker és Sigourney Weaver nagyon szoros versenyéből... azt hiszem, végül Jake Gyllenhaal kerül ki győztesen.

Melyik a legjobb hely Izraelben?

Az otthonunk. Vannak szuper helyek, de végül mindig arra a következtetésre jutunk, hogy ha otthon főzünk, finomabb és több a kaja, és jobb a zene is. A második legjobb a tengerpart, a harmadik pedig a jaffai bolhapiac péntek délutánonként. És épp, hogy leszorult a dobogóról a Buddha Burger, ami egy vegán étterem, és péntekenként “all you can eat” brunch van náluk…

Melyik három weboldalt látogatod a leggyakrabban?

Egyértelműen Facebook, és Twitter-Tumblr holtversenyben, mert állandóan posztolgatom a megjelent cikkeimet - nekem a közösségi portálok kicsit olyanok, mintha a naplóim és fotóalbumaim lennének egyszerre, mindent ide "gyűjtök" - annak meg csak örülök, ha emellett másokat is szórakoztat, vagy érdekel, amiket írok. És persze a YouTube, ahonnan egész nap szól a zene. Illetve pár hónapja kezdtem egy angol nyelvű divatblogot whitecityboy.com címmel, amiben Tel Aviv fiatal tervezőit mutatom be, ezt mostanában nagyon gyakran látogatom, mert válaszolgatok a kommentekre, és szerkesztgetem a bejegyzéseket.

Melyiket tartod életed legjobb írásának?

Nem tudok egy cikket vagy egy teljes könyvet kiemelni, mert általában elégedetlen vagyok az írásaimmal; utólag mindről úgy gondolom, hogy jó, jó, de lehetett volna még jobb. Viszont mindhárom könyvemben van néhány olyan mondat, amiről tudom, hogy pont úgy néz ki a papíron, ahogy a fejemben, a szívemben. Valószínűleg az az írásom, ami csupa ilyen mondatból áll, és emiatt “legjobbnak” tarthatom, még nem született meg. A Gumimatrac a Gengeszen “Mindent Anyámról” fejezete, a Lélekbonbon “Titok” című novellája talán a kedvenceim. A mostanság megjelent cikkeim közül pedig a Nők Lapja Pszichében megjelent “Hét Lépés a Mennyország” című írás volt a kedvenc munkám – különféle vallások és kultúrák zarándokhelyeiről írtam egy személyes, naplószerű beszámolót.

Mi a legnagyobb hülyeség, amit valaha a bulvár leírt rólad?

Hűha, ennek se szeri, se száma, de ebben én is hibás vagyok, mert sokszor azt feltételezem, hogy hülyéskedhetek, a lényeg úgyis átjön a mondandómból. Aztán végül a hülyeség jelenik meg, a lényeg pedig sehol. Egyszer a Celeb vagyok, ments ki innen előtt valaki készített velem egy interjút, és egy hosszú beszélgetés részeként megkérdezte, hogy mitől félek a legjobban, én pedig rávágtam, hogy attól, hogy kinő a hónaljszőröm, aztán persze válaszoltam komolyan is. Másnap szalagcím volt, hogy “Steiener Kristóf a hónaljszőrtől fél legjobban”.

Hol van az otthonod?

A legváratlanabb helyeken. Bárhol képes vagyok otthon érezni magam, ahol nem akarok görcsösen otthont teremteni. Már Budapesten is elég sokat költöztem, és talán ezért volt nehezebb ott, mert mindig valamiféle végállomást, megnyugvást kerestem, amikor az otthonom után kutattam. Elvileg kényelmetlenebb helyzetekben pedig - például amikor Londonba költöztünk, és kilencen laktunk együtt egy régi viktoriánus házban – azonnal otthonra leltem. Remélem, még sok otthonom lesz életem során.

Melyik a kedvenc idézeted?

Nagyon nehezeket kérdezel. Legalább kettő van.

"Írni akarok, mert valami arra késztet, hogy kiemelkedjek az élet kifejezésének és lefordításának egy területén. Nem elégíthet ki a puszta életben maradás óriási munkája." Sylvia Plath

“Megtaláltam újra! Mit? Ami örök. A tenger- egybegyúrva a Nappal.” Arthur Rimbaud

Mikor kaptál életedben először intőt?

Két emlékezetes jut eszembe: “Kristóf szünetben megharapta társa vállát.”, és “Kristóf tolltartója rendetlen, ceruzái sosem hegyesek, ellenben potyognak ki belőle az újságokból kivágott képek.” Roxette rajongó voltam, és minden füzetem az ő posztereikbe volt bekötve, és fanatikus Dallas nézőként a tévéújságból minden képet kivágtam Samantháról – ő volt a kedvencem. Még voltam is Samantha Ewing farsangon, alsó tagozat negyedikben.

Ha nem ott, ahol vagy, hol ébrednél holnap a legszívesebben?

Benáreszben vagy Goán – de mindenképp Indiában. Ezeken a helyeken képzelem el a békés, csendes öregkoromat. Bár ahogy ismerem a sorsot, éppen ezért valami nyüzsgő nagyvárosban fogok kikötni. Persze az sem baj, egy New York-i ébresésre se mondanék nemet.

Mi az a kacat, aminek nem tudsz ellenállni?

Különleges és ritka Madonna bakelitlemezeknek, sőt, általában véve bakelitlemezeknek. Illetve az a helyzet, hogy itt, Tel Avivban szokás kirakni az utcára, amire az embernek nincs szüksége, ezért aztán gyakran futok bele régi székekbe, szódásszifonokba, csipketerítőkbe, lámpabúrákba, de faragott rácsos faágyat is találtunk már – és ezeknek képtelen vagyok ellenállni, mindennek találok helyet a lakásban. Legutóbb egy három méter magas görög oszlopot vittünk haza, ami egy filmforgatás után került az utcára. Azóta baromi drámai hangulata van a nappalinak.

Fotó:Lital Zakuine