Tényleg arra vágyunk, hogy a divat visszatérjen a régi kerékvágásba?

A pandémia utáni rohanásban sokan éppen azt a szabadságot adjuk fel, amire a lezárás alatt találtunk rá.

Nem kell divatgurunak lennünk ahhoz, hogy tudjuk, a divat mindig két véglet között ugrál – a ruhák sziluettje bármilyen lehet a testhez simulótól a zsákruháig, és vissza. Ha egy trenddel már telítődnek az emberek, biztosak lehetünk benne, hogy azt annak teljesen az ellenkezője követi majd. Ez sosem volt még ennyire egyértelmű, mint az elmúlt hónapokban, amikor divatba jött az úgynevezett „testtudatos öltözködés” — több kivágással a ruhákon, mint amennyi lyuk egy szelet svájci sajton lehet —, ami felváltotta az otthon viselt, kényelmes örökdarabjainkat. Jacquemustól a KNWLS-on át Nensi Dojakáig a divatipar most ezekre a bőrünket kivillantó ruhákra esküszik, amelyek egyszerre lesznek életmentőek és hangulatjavítóak.

És mi izgatottak akarunk lenni emiatt. Divatimádó emberekként és a fent említett tervezők rajongóiként szurkolunk, hogy sikerrel is járjanak tervükben. De az a nyomás, hogy megtalálják a társadalom elvárásainak megfelelő, tökéletes „visszatérőruhát”, és a láthatatlan munka, amit ez gyakran megkövetel, elgondolkodtató lehet azok számára is, akik szeretik inkább bebugyolálni, mintsem megmutatni magukat. Az USA lezárásának kezdetén azok a szerencsések, akik otthonról dolgozhattak, azt vették észre, hogy a húsukba vágó övek, merevítős melltartók és azok a cipők, amelyek nem álltak legalább távoli rokonságban a papuccsal, mintha egy letűnt kor emlékeivé váltak volna. Amikor arra gondoltam, hány napot töltöttem harisnyanadrágok viszkető börtönébe zárva, vagy szorítottam magam magas derekú nadrágokba, mintha csak az 1800-as években találtam volna magam: az emberek valaha tényleg így éltek?

Nyomás van rajtunk, hogy kiöltözzünk

Noha az "Előtte" és "Utána" idők nem annyira végletesek, mint ahogy azt egyszer gondoltuk, a divat és a média egyik fő elfoglaltságává vált, hogy elképzelje, hogyan öltözködünk majd "Utána", annak minden várakozásával és félelmével együtt. Amanda Mull a The Atlanticban tette fel a kérdést: „Mit veszel fel majd, amikor visszatérsz a társadalmi életbe?”, és ajánlott néhány alternatívát, amit a korábbi járványok utáni divat inspirált. Talia Lavin pedig nem engedett a nyomásnak, és a „Hot Vaxxed Girl Summer” (amikor egy nő kiszabadul a karantén börtönéből, magabiztos, ragyog, és megmutatja magát) mottója helyett a „Blob Girl Summer” (amikor egy nő kevesebbet foglalkozik a külsejével),— őszintén szólva is — vonzónak tűnő mottóját választotta. Nyilvánvalóan mindenki maga dönt arról, mennyire szeretne kiöltözni és sokakat megörvendeztet a lehetőség, hogy egy öltözetet incselkedésre használhat. A többiek viszont csak az iskola első napja és a főiskolai találkozók fenyegető keverékéhez hasonló, külső nyomás miatt érzik úgy, hogy ki kell öltözniük. Amikor valakit azon hallok bosszankodni, hogy tökéletesen kell kinéznie a nyárra, mindig megkérdőjelezem önmagam. (Vennem kellett volna egy Pelotont vagy belevágni egy Invisalign-fogszabályozásba, amikor csak túlélni próbáltam?)

Mi történt azzal az elképzeléssel, hogy ne legyünk olyan szigorúak önmagunkkal? Tavaly a divatcégek a kényelemre helyezték a hangsúlyt – valamire, ami már jóval a pandémia előtt is divatos volt–, a jó minőségű sportcipő és a tréningruha vált általánossá, egyfajta etalonok lettek. Felszabadító volt nem gondolkodni azon, milyennek látnak mások, hol hibázhatok, és elengedni, hogy – különösen magát nőként azonosító személyként – meghatározott módon kellett megjelennem a munkavégzéshez. Reméltem, hogy amint az életünk sok más területét – a munkát, ingázást, a napok szervezését – újragondoltuk, úgy követi majd a trendet a divat is változásaival, ahelyett, hogy visszatérnénk a korábbi „normális”, ám hibás verzióba.

Nem jó irányba haladunk

Ehelyett úgy tűnik, mintha minden hipersebességre kapcsolt volna, a divat- és szépségsztenderdek gyorsabban változnak ma, mint a lezárások előtt. Olyan emberektől hallom folyamatosan, hogy négy számjegyű árral rendelkező dolgokat vásároltak, vagy plasztikai műtétnek vetették alá magukat, akik korábban még idegenkedtek mindkettőtől. Ha a divatról beszélünk, visszatérni látszik az a több szempontból sem fenntartható elvárás, hogy pénzt öljünk abba: mindig naprakészek legyünk a legújabb trendekkel kapcsolatban. A „bosszúvásárlás” bár érthető, mégis  ellentétesnek tűnik az egyik legnagyobb leckével, amit az elmúlt év tanított nekünk – hogy valójában csak kevésre van szükségünk.

Forrás: ELLE