Trendek nélkül is lehet modern – egy történelmi ház új élete

Vannak otthonok, amik nem akarnak semmit bizonyítani. Nem követik a legfrissebb trendeket, nem keresik a látványos megoldásokat – mégis azonnal érezni rajtuk, hogy kortársak. Ez a több mint százéves brownstone pontosan ilyen.

A 1900-ban épült városi ház karaktere már az első pillanatban egyértelmű: arányos homlokzat, íves ablakok, klasszikus városi elegancia. A cél nem az volt, hogy ezt eltakarják vagy újragondolják, hanem hogy a történeti réteget aktív szereplővé tegyék a mai életben.

A tervezés kiindulópontja az épület adottságainak tisztelete volt: a függőleges tagolás, az utcától a kert felé futó tengelyek, valamint az a természetes fény, ami az íves nyílászárókon keresztül folyamatosan mozgásban tartja a belső tereket. A ház nem múzeumként működik, hanem élő organizmusként – olyan térként, ami alkalmazkodik a benne élők ritmusához.

Nem trendek mentén, hanem élethelyzetre tervezve

Az otthon egy fiatal, háromgyermekes család számára készült, ami alapvetően meghatározta a belsőépítészeti döntéseket. Az elegancia itt nem jelent merevséget, a funkcionalitás pedig nem jár együtt kompromisszumos esztétikával. A hat szintre tagolt ház minden emelete saját tempót kapott: vannak kifejezetten közösségi, mozgalmas terek, és vannak olyan szintek, amik a visszavonulást, az elcsendesedést szolgálják.
A belső elrendezés tudatos újraszervezése lehetővé tette, hogy a ház egyszerre legyen reprezentatív és nagyon is hétköznapi. Ez az a fajta modernitás, ami nem harsány, hanem magabiztos.

Színek, amik nem uralkodnak, hanem megnyugtatnak

A belső terek színvilága szándékosan visszafogott. A falak, a beépített bútorok, a textilek és a nyílászárók között nincs éles kontraszt – minden árnyalat egymásra hangolódik. A természetes tónusok, a finom zöldes, meleg neutrális és tompa földszínek a környező fák lombjából és a városi téglahomlokzatok patinájából indulnak ki.
Ez az egységes, alacsony kontrasztú paletta nem látványos, hanem hangulatos. Olyan hátteret ad a mindennapoknak, ami nem fárasztja a szemet, mégis folyamatosan jelen van.

Fény, mint szervezőerő

A klasszikus városi sorházak egyik legnagyobb kihívása a természetes fény hiánya. Itt ezt nem dekoratív trükkökkel, hanem építészeti beavatkozással oldották meg. A hátsó homlokzat több szinten teljes üvegfelületeket kapott, amik összekötik a belső tereket a kerttel, az udvarral és a felső szinteken a városi panorámával.
A fény nemcsak világosabbá teszi a tereket, hanem összefűzi a ház szintjeit, vizuális kapcsolatot teremt a különböző funkciók között. A konyha erkélye, a kertszinti közösségi tér és a tetőszinti pihenő mind ennek a folyamatosságnak a részei.

Klasszikus alapok, kortárs részletek

Az enteriőr egyik legnagyobb erőssége a régi és az új közötti természetes egyensúly. A történeti arányokhoz illeszkedő bútorok mellé kortárs világítás, letisztult vonalvezetésű beépítések és visszafogott, szoborszerű tárgyak kerültek. Semmi nem akar dominálni, minden egymást támogatja.
Az étkezőben a klasszikus ablakformák mellé modern műalkotás társul, a nappaliban a kert felé nyitott üvegfal oldja a hagyományos városi zártságot. A hálószinteken az íves falak és lágy textíliák tovább erősítik a nyugalom érzetét.

Egy modern otthon nem attól modern, hogy új

Ez a ház nem  trendeket követ, és nem is akar megfelelni egy adott korszak elvárásainak. A modernsége abból fakad, hogy érti a mai életet: a családi működést, az együttlét és az elvonulás váltakozását, a fény és a tér pszichológiai hatását.
Talán éppen ezért időtálló. Nem azért, mert biztonságos, hanem mert tudatos. Nem akar többnek látszani annál, ami – mégis pontosan tudja, mire van szüksége annak, aki benne él.
És ez az a fajta modernség, ami nem avul el.

Interior design: Lisa Tharp Design  Instagram @lisa_tharp
Építészet: Mellowes & Paladino Architects
Renovation: The Holland Companies
Landscape: LeBlanc Jones Landscape Architects
Fotók: Read McKendree Instagram @readmckendree
Styling: Katja Greeff Instagram @katjagreeff