Miért Finnországban legboldogabbak a gyerekek?

Finnországban a gyerekek csak hét éves korukban kezdik az iskolát, de ami előtte történik, az még fontosabb.

A korai nevelés középpontjába nem a hagyományos tanulást állítják, nem a betűk és a számolás elsajátítását, hanem a játékot, a mozgást és a társas készségek fejlesztését. A gyerekek együtt játszanak, szerepjátékokat találnak ki, építenek, mesélnek és mozognak. A pedagógusok ebben a folyamatban aktívan jelen vannak: figyelik a gyerekeket, támogatják őket, és segítik a fejlődésüket anélkül, hogy klasszikus tanórai helyzeteket teremtenének.

A játék mint tanulási forma

A finn megközelítés szerint a hét év alatti gyerekeknek elsősorban időre van szükségük ahhoz, hogy kreatív módon fedezzék fel a világot. A cél nem az, hogy minél előbb elsajátítsák az iskolai tananyagot, hanem az, hogy megtanuljanak együttműködni, kommunikálni, barátkozni, és eligazodni a mindennapi helyzetekben. A hangsúly a tanulás örömének kialakításán, a nyelvi fejlődésen és az önállóságon van. A gyerekek minden nap jelentős időt töltenek a szabadban, ami a testi és mentális jólétük szempontjából is kulcsfontosságú. A játék azonban nem pusztán szórakozás: tudatosan megtervezett fejlesztés. A szabad és az irányított játék kombinációja segíti a koncentráció, a kitartás, a problémamegoldás és a figyelem fejlődését. Ezek a készségek már óvodás korban erősen befolyásolják a későbbi iskolai teljesítményt. 

Iskolai évek stressz nélkül

A formális oktatás hét éves korban indul, és ekkor is az együttműködésen alapuló tanulás kerül előtérbe. Nincsenek korai vizsgák, rangsorok vagy képesség szerinti bontások, és a verseny helyett a közös fejlődés a cél. Az iskolák közötti különbségek viszonylag kicsik, így a szülők általában a lakóhelyükhöz közeli intézményt választják. A tanulók mindennapjai kevésbé terheltek: rövidebbek az iskolai napok, kevesebb a házi feladat, és ritka a különórákra épülő felkészítés. Ennek eredményeként a diákok általában kevésbé stresszesek, és nagyobb elégedettséget mutatnak az iskolával kapcsolatban. A hangsúly nem a mennyiségen, hanem a tanulás minőségén van, így a diákok mélyebb megértést szereznek az egyes tantárgyakban.

A finn iskolák egyik legnagyobb erőssége, hogy a tanulási nehézségekre már nagyon korán reagálnak. Ha egy diák lemarad, azonnali támogatást kap külön pedagógusoktól vagy kisebb csoportos foglalkozások keretében, így ritkán alakulnak ki tartós hátrányok. Ez a megelőző szemlélet hosszú távon kiegyenlíti a különbségeket a tanulók között. A tanárok kulcsszerepet játszanak ebben a folyamatban. Magasan képzettek, társadalmi megbecsültségük jelentős, és széles szakmai szabadsággal rendelkeznek a tananyag feldolgozásában. Nem egy központilag előírt, merev rendszerhez kell alkalmazkodniuk, hanem saját pedagógiai döntéseik alapján szervezhetik a tanulást. Ez lehetővé teszi, hogy jobban reagáljanak a diákok egyéni igényeire, és rugalmasabban alakítsák az oktatás menetét.

Az értékelési rendszer is eltér a sok helyen megszokottól: a hangsúly nem a folyamatos számonkérésen, hanem a fejlődés nyomon követésén van. A diákok így nem a jegyekért tanulnak, hanem azért, hogy megértsék az összefüggéseket és alkalmazni tudják a megszerzett tudást. A finn modell azt sugallja, hogy a sikeres oktatás nem a korai teljesítménykényszeren múlik. Sokkal inkább azon, hogy a gyerekeknek legyen idejük játszani, fejlődni, és biztonságos környezetben kialakítani azokat a készségeket, amelyek egész életük során segítik őket a tanulásban és az együttműködésben.

Természetközeli mindennapok

A finn gyerekek életének meghatározó része, hogy rengeteg időt töltenek a szabadban, évszaktól függetlenül. Már egészen kicsi korban hozzászoknak ahhoz, hogy a természet a mindennapjaik része, nem pedig egy külön program. Az óvodákban és iskolákban is alapelv, hogy naponta kimenjenek a friss levegőre, akár esik, akár fúj. A gyerekek sokat sétálnak, játszanak az udvaron, kirándulnak az erdőkben vagy parkokban. Nagyon népszerű a biciklizés, sokan már fiatalon önállóan közlekednek két keréken az iskolába.

Télen sem szorulnak be a négy fal közé: ilyenkor előkerülnek a sílécek, a szánkók és a korcsolyák. A síelés és a szánkózás szinte természetes része a testnevelésnek és a szabadidőnek is. A rendszeres mozgás nemcsak az egészségüket javítja, hanem segíti a stressz levezetését és a koncentrációt is. A sportolás nem teljesítménykényszerként jelenik meg, hanem élvezetes tevékenységként. A természetben töltött idő hozzájárul az önállóság és a kitartás fejlődéséhez is, mindez hosszú távon kiegyensúlyozottabb, fizikailag és mentálisan is ellenállóbb gyerekeket eredményez.

(via)