Bruce Willis felesége szívszorítóan őszintén elmondta, ez az ünnepek legnehezebb része

Bruce Willis felesége, Emma Heming Willis most őszintén beszélt arról, hogyan változtatta meg a karácsonyt férje demenciája, és azt is elmondta, mi az, ami számára a legnehezebb ilyenkor.

Az ünnepek sokak számára az év legmeghittebb időszaka, de azoknak, akik egy beteg hozzátartozóról gondoskodnak, különösen nehéz, érzelmileg kimerítő időszak lehet. Bruce Willis felesége, Emma Heming Willis őszintén felfedte, mi okozza az ünnepek alkalmával a legnagyobb nehézséget a számukra. 

Szívszorító gondolatok 

A 47 éves Emma egy nagyon személyes hangvételű bejegyzést tett közzé a weboldalán, „Az ünnepek már máshogy néznek ki” címmel, amelyben arról írt, milyen együtt élni Bruce 2023-ban diagnosztizált frontotemporális demenciájával. A ritka típusú demencia elsősorban a személyiséget, a viselkedést, a beszédet és a gondolkodást érinti, nem pusztán a felejtésről szól. 

Amikor valakiről gondoskodsz, aki demenciával él, az ünnepi időszak fájdalmasan emlékeztet arra, mennyi minden változott. Amit régen magától értetődő rutinnak éltünk meg, ma már aprólékos szervezést igényel

– írta Emma, aki kitért arra is, hogy a korábbi gondtalan pillanatok, mint a faállítás, közös készülődés, ajándékvásárlás most gyakran szomorúsággal, veszteségérzéssel keverednek. Emma ugyanakkor hangsúlyozza: a fájdalom mellett még mindig van helye a melegségnek és az örömnek is, csak más formában.

Őszinte vallomás

Az egykori modell meglepően őszintén vallott arról is, hogy időnként morcos Bruce-ra, amikor olyan feladatokkal találja szemben magát, amiket régen a férje intézett. Emma viszont azt is hangsúlyozta, valójában azért dühös, mert nagyon hiányzik neki a férje, aki jellemzően mindig vezényelte az ünnepeket, a hátán vitte a készülődést, a szervezést, és biztosította a jókedvet. 

A normális átalakul

Emma szerint az ünnepekben a legmegterhelőbb nem feltétlenül az ápolási feladatok sokasága,  hanem az a belső és külső elvárás, hogy minden úgy nézzen ki, mint régen. A közösségi média, a reklámok, a filmek mind ugyanazt a képet sugallják: tökéletesen feldíszített nappali, mosolygó család, harmonikus pillanatok, egységes pizsama, gondtalan nevetés.

Még ha tudjuk is, hogy ezek a képek gondosan megkomponált jelenetek, akkor is könnyű úgy érezni, hogy mi valamit rosszul csinálunk, ha a valóságunk ettől eltér

– fogalmazott. 

Demenciával élő családtag mellett azonban a „normális” fogalma teljesen átalakul. Nincs biztos kapaszkodó, nincs olyan, hogy „pont olyan, mint tavaly”. Emma idővel rájött: nem az a cél, hogy visszacsinálja a múltat, hanem hogy rugalmas legyen.

A rugalmasság nem feladás

– írja, továbbá kiemeli, mivel az életük megváltozott, értelemszerű, hogy az ünnepeknek is velük együtt kellett változniuk. 

Fontos gondolatok 

Emma esszéjének végén azokhoz fordult, akik szintén betegség, gyász vagy gondozási helyzet közepette készültek az ünnepekre. Öt fontos gondolatot fogalmazott meg:

• Nem bukás, ha másképp néz ki az ünnep, mint régen. Ez nem kudarc, hanem alkalmazkodás.
• Nem tartozol magyarázattal senkinek azért, hogyan ünnepelsz, vagy hogy egyáltalán ünnepelsz-e.
• Jogod van úgy alakítani a napot, ahogy nektek a legkevésbé fáj.
• Teljesen rendben van leegyszerűsíteni mindent. Kevesebb program, kevesebb elvárás. 
• A gyász nem hálátlanság. Az, hogy hiányzik a régi, nem jelenti azt, hogy nem értékeled azt, amid most van. A fájdalom gyakran a szeretet mélységét mutatja.

(via)