„Amíg a gyerekek alszanak, a férjemmel swinger partykra járunk”

A puszta véletlennek köszönhetően ismerkedett meg a swingeléssel, ami mára az élete szerves része lett. A névtelenséget kérő nő az ELLE újságírójának mesélte el, hogyan jutott odáig, hogy ma már boldog, nyitott házasságban él.

Egy Szilícium-völgyi vezérigazgatót figyelek, amint éppen pórázon vezetik körbe a szobában. A felesége a szomszédban, ahol egy ékszertervező épp kényelembe helyezi magát három férfi társaságában, akik közül biztos, hogy egyik sem a férje. Tagja vagyok a Los Angeles-i swinger közösségnek, és ezeken a bulikon bármi megtörténhet. Néhány órára mindenki elfelejtheti a nehézségeit, és ítélkezés nélkül élhet. Néhány pár együtt érkezik, mások egyedül (de mindig a partnerük tudtával és beleegyezésével). Ez fogott meg engem is – itt úgy fedezhetem fel a szexualitásomat, hogy közben nyílt, bizalmi viszonyon alapuló kapcsolatban élek.

De hogy kerültem én ide? 25 éves koromban megcsaltak. Mindig is nagyon féltékeny típus voltam, különösen kapcsolatban. Feltúrtam a párom szekrényét, belenéztem a telefonjába, csak hogy olyan dolgokat találjak, amiket egyáltalán nem akartam. Utáltam magam ezért, így amikor a kapcsolatom tönkrement, megfogadtam, soha többé nem hagyom, hogy a szex vessen véget a románcaimnak. Úgy tűnt, az univerzum támogatott ebben, mert pont akkor találtam rá a swinger közösségre, amikor eldöntöttem, távol tartom egymástól a szexet és az érzelmeket.

Los Angelesben éltem, amikor egy házaspár, Anna és Pete, a szárnyai alá vett. Szinte minden vasárnap meghívták ebédre a barátaikat, és bár tudtam, hogy a legtöbb vendég éjszakára is marad, én mindig időben eljöttem. Egy nap azonban Anna beavatott a titokba. A mosdóban pletykálkodtunk, amikor hirtelen megcsókolt. Kavartam már nőkkel korábban, de Anna házas volt – ráadásul a férje a barátom! Kiderült, hogy a kellemes vasárnapi ebédek csak előkészítik a terepet a még kellemesebb esti partnercserés szórakozáshoz. Mindannyian házaspárok voltak, tiszteletreméltó munkával – jogászok, orvosok, tech zsenik –, akik heti rendszerességgel vettek részt orgiákban, majd reggel elmentek, hogy iskolába vigyék a gyerekeiket. A túlórák és az ingázás megmagyarázták az éjszakai kimaradásokat. Véletlenül olyan közösségbe botlottam, ahol a szexuális szabadság és az érzelmi monogámia együtt létezett (a társaságban mindenki boldog házasságban élt, és legalább ugyanilyen boldogan szexelt másokkal), ez pedig nagyon vonzónak tűnt számomra.

Nyitottan álltam a swingeléshez, és ezután rendszeresen összejártam Annával és a barátaival. A bulik pont olyan hedonisták voltak, ahogy azt elképzeltem: patakokban folyt az alkohol, és mindent ki lehetett próbálni a kikötözéstől a csoportos szexig. Éveken át gondtalan szingliként élveztem a közösség nyújtotta lehetőségeket, aztán találkoztam Joeyval. Ő igazi partyarc volt, aki korábban sosem élt komoly párkapcsolatban, ezért először a nyitott kapcsolat ötletével próbálkoztam. Tudtam, nem lesz egyszerű, ezért lefektettünk néhány alapszabályt, hogy biztosítsuk, a kapcsolatunk bizalmon és nyílt kommunikáción alapszik. Az egyéjszakás kalandok beleférnek, de nem cserélhetünk senkivel telefonszámot, és nem is beszélhetünk többet az adott személlyel. Ha este együtt mozdulunk ki, együtt is megyünk haza. És semmiképpen sem szexelhetünk olyannal, akit mindketten ismerünk. Ennek már 12 éve, 7 éve házasok is vagyunk, és a mi kis „ne kérdezz semmit, ne mondj el semmit” szabályunk azóta tartja magát.

Kívülről úgy tűnhet, nagyon egészséges életmódot folytatunk, most épp Ibizán. Amikor nem dolgozunk (én traumák utókezelésére specializálódott terapeuta vagyok, Joey pedig webfejlesztő), túrázással, úszással, jógázással és friss ételek felkutatásával töltjük a napjainkat. Ja, és két csodálatos gyerekünk is van.

Persze voltak nehéz idők ­– például amikor azt hittem, hogy beleszerettem a helyi pultosba –, de közös életünk legnagyobb részében a megállapodás nagyszerűen működött köztünk. Szeretjük egymást, mindig őszinték vagyunk a másikhoz, és azzal, hogy másokkal is lefeküdhetünk, kiélhetjük az olyan vágyainkat is, amelyekért a másik nem lelkesedik. Számomra mindig fontos kiskaput jelentett, hogy lehetőséget kaptam elmenekülni az életemből néhány órára. És nem sokkal ezelőttig ebben a gyerekek sem akadályoztak.

Amint megérkeztünk a szigetre, azonnal felkerestük a helyi swinger közösséget, ami sokkal szorosabb és kisebb, mint a Los Angeles-i, így a párok között nagyon speciális kapcsolat alakul ki. Egyszer elmentünk egy sütögetésre a tengerpartra, ahol a férjem megcsókolt egy másik apukát, amíg a gyerekek nem figyeltek oda. Nem szokatlan az sem, ha valaki masszírozni kezdi a lábad egy családi-baráti vacsorán. De ők speciális barátok, akikkel speciális okokból járunk össze. Van egy egész más baráti köröm is, akiknek fogalmuk sincs arról, mit csinálunk.

Ahogy a gyerekek nagyobbak lettek, egyre kevesebb izgalmat találtam a szexpartykban, Joey érdeklődése viszont egyre csak nőtt. Aggódni kezdtem, hiszen minél többet megy szórakozni, annál valószínűbb, hogy az emberek, akiket az iskolából, a munkahelyünkről vagy a szociális életünkből ismerünk, összekötik a szálakat, és megsejtik, hogy nem „átlagos” házasságban élünk. Nem akarok szigeti pletyka tárgya lenni, és azt sem szeretném, ha a klienseim nem ajánlanának egymásnak a speciális párkapcsolati preferenciáim miatt. De megígértem magamnak, hogy mindig nyitott házasságban fogok élni, szóval bármennyire is idegesít, hogy az otthonunkhoz ilyen közel jár el szórakozni, ezzel együtt kell élnem.

Viszont, ha a gyerekek iskolájában az anyukák tudnák az igazságot a kapcsolatunkról, valószínűleg nem mennének olyan lelkesen a „játszós randikra.” Remélem, a jövőben ez a fajta „nyitottság” nem lesz ekkora tabu, és nem kell majd rosszul éreznem magam azért, mert ezt az életet választottam, de egyelőre titokban tartom a hobbimat. Kivéve persze, ha… téged érdekelne?

Forrás: ELLE