Látogatás a csokigyárban

Az álmok valóra válnak: a közelgő karácsonyi szezonra való tekintettel betekintést kaptunk egy igazi csokigyárba! És bár a Willy Wonka féle színes meseországot sajnos nem találtuk meg a kapuk mögött – egy csokigyár mégiscsak egy élelmiszeripari üzem, komoly biztonsági és gyártási előírásokkal –, de a csokiillatban töltött napunk biztosan sokáig emlékezetes marad!

Ritkán csillan fel a szemünk annyira, mint amikor a Nestlé meghívóját kézhez kaptuk: ebben ugyanis a gyár diósgyőri üzemébe invitáltak bennünket, ami épp idén ünnepli alapításának hatvanadik évfordulóját. Hát persze, hogy örömmel mondtunk igent!

Egy kis történelem

Diósgyőrt 1945-ben csatolták Miskolchoz, amely épp ekkoriban kezdett a hazai nehézipar központjává válni. Annak érdekében, hogy a sok gyári munkás feleségeit is munkára tudják fogni, egy korábban ételgyárnak készült, de félbehagyott épületben a Szerencsi Csokoládégyár számára alakítottak ki üzemet. A termelés 1962-ben, azaz épp hatvan éve indult meg, elsősorban figurákkal, ostyákkal és nugátokkal. 

Később az üzem fokozatosan az üreges figurák gyártóközpontjává lépett elő, így napjainkban már évente közel háromszáz formában, mintegy 4000 tonna üreges csokoládéfigura készül itt, a termékeket pedig 25 országba exportálja a Nestlé (jelenleg a diósgyőri gyár a Nestlé egyetlen, kizárólag üreges figurák gyártására specializálódott üzeme a világon).

A svájci vállalat 1989-ben kezdett együttműködni a diósgyőri üzemmel – ennek első eredménye a mára ikonikussá vált, piros csomagolású Nestlé táblás csokoládé volt. Két évvel később megalakult a Nestlé Hungária Kft., a világ legnagyobb élelmiszergyártó cégének magyarországi leányvállalata, amelynek a diósgyőri üzem lett az egyik legfontosabb hazai gyártóközpontja – és az ma is.

De hogyan készül a csokoládé?

Az üreges figurák alapját képező massza szigorúan ellenőrzött körülmények között érkezik a Nestlé csehországi gyáraiból. A különböző jellegű (ét-, tej-, fehér- és más) csokoládékat folyékony állapotban tárolják, majd géppel adagolják formákba. A formák közül aztán kettőt egymással szembefordítanak és egy forgatógépre teszik – így a csokoládé egyenletesen bevonja a forma minden részletét, és ideális hőmérsékletűre hűl. A két formát aztán újra szétnyitják, és ha kell, megtöltik valamivel – ottjártunkkor például színes Smarties-pasztillákkal –, majd újra összezárják. Ezután jön a csomagolás, melynek során a vidám fóliaborításokat kézzel simítják rá a figurákra (kipróbáltuk, egyáltalán nem könnyű munka, gyorsnak és precíznek kell lenni hozzá). 

Ottjártunkkor épp Boci figurákat készítettek az üzemben, de bepillantást nyertünk az After Eight gyártószekcióba is. Ez azért különül el élesen a többi gyártósortól, mert a csokoládémasszához kevert borsmenta-olaj illata teljesen betölti a helyiséget és más termékek élvezeti értékét is befolyásolná – és valóban, alig pár percet töltöttünk a teremben, de még hosszú órákig éreztük a mentolos étcsokoládé illatát az orrunkban.

A gyárban végzett utolsó munkafolyamat a minőségellenőrzés, melynek során a szakképzett kollégák a csokoládé illata, íze, állaga és színe mellett például annak roppanósságát is szigorúan megvizsgálják (ezt a munkafázist is kipróbáltuk, és ebben valamivel ügyesebbek voltunk, mint a csomagolásnál...). 

De hol jön képbe a design?

A termékek formáit és csomagolásait természetesen globális rendszerben tervezi, tervezteti meg a Nestlé. A jelenleg forgalomban lévő termékek alakjai ugyan nem, de egyes csomagolástervek a diósgyőri gyárban készülnek – szakképzett grafikusok és csomagolástervezők alkotják meg az egyes termékek számára legalkalmasabb, legvonzóbb vizuális világot, ügyelve arra, hogy például a tápértékeket megjelenítő, kötelező részek olvasható helyen legyenek. 

Korábban azonban természetesen Diósgyőrben készültek a helyben gyártott figurák formatervei is. Volt szerencsénk bepillantani a gyár minimúzeumába, ahol a régi csomagolások mellett még számos öntőforma is megtekinthető – sőt, az öntőformák készítéséhez használt gipszöntvények közül is ott lapul még a polcokon. Igazi időutazás volt körülnézni a régi csokoládéfigurák, formák és gyerekkorunkból ismerős finomságok archívumában – ami mégiscsak egyfajta mesevilág, még ha Willy Wonka nem is volt épp ott.