Mi kell a nőnek? Lanvin SS13

Még mindig a Párizsi Divathét: a Lanvin bemutatója kétségkívül az egyik csúcspont volt

---

Él egy ember Párizsban. Egy hétköznapi pasas, aki szerény, mókás és előzékeny. Ami azonban kiemeli ezt az embert a tömegből és a divatvilág láthatatlan piedesztáljára emeli, az az alázatos és tudatos tervezési munka, mellyel időről időre fölösleges túlkapások, bonyodalmak és drámák nélkül, pontosan olyan ruhadarabokat alkot meg, melyekre a jelen kor nőinek szüksége van! Lehengerlő és rémisztő gondolat, nemde? Valahol odakint a nagyvilágban egy férfi talán jobban tudja mi kell a nőnek, mint ő maga!

A Lanvin kifutójára Monsieur Elbaz ezúttal rendkívül nőies, sokat sejtető sziluettekkel körülölelt kollekciót álmodott meg. Ruháival egyértelműen a női test szépségére koncentrált. Hol keménynek tűnő szögletes szabásvonalaival, hol elegánsan mélyített dekoltázsaival, hol pedig aszimmetrikus megoldásokkal emelte ki a szebbik nemre jellemző kecsességet, bájt. Az ókori Róma, a múlt századi Franciaország és a modern nyugati világ között megnyugtatóan elmosódó határvonalak mentén egy új, önmagából táplálkozó, klasszikus és abszolút viselhető kollekció született. Bár a világ nyolcadik csodáját csupán tíz röpke perc erejéig élvezhettük, ez idő alatt megerősödött bennünk a felismerés, a márka szíve és lelke ‘tabula rasa’ mozgalmat indított útjára, s bár nem szakadt el teljesen korábbi divatszemléletétől, bizonyosan új alapokra helyezte a divatház munkásságát.

A Lanvin meglepően sötéten tárja elénk a jövő tavaszt. Feketét kevert feketével, bézzsel, néhol egy csipetnyi hófehérrel. Az igazán üde színek idén abszolút elhanyagolható szerepet játszanak a SS13-as kollekció életében. Egyre szembeszökőbb és egyértelműbb hát az üzenet, amely már hetek óta körülleng bennünket ,és lassan mantraként ismételgetjük: az elkövetkező szezonban a kihívást nem a minták és színek harmónikus mixe, hanem az azonos árnyalatú, különféle anyagok összepárosítása jelenti majd. Alber szatént kevert bőrrel, organzát tüllel. Testre simuló szabásvonalait helyenként gyöngyökkel díszítette, máshol zavarbaejtően csupaszon hagyta. Karakteres alkotásait imádnivaló, óriási méretű parfümös üvegcsékre emlékeztető partitáskákkal dobta fel; imádott, csillogó-villogó, millió dolláros ékszereit pedig a gladiátorok karvértjére emlékeztető arany csecsebecsékre és indiai tájakat idéző nyakláncokra cserélte. Alber Elbazt a finalét követően úgy ünnepelte a közönség, mint egy istenverte rocksztárt, és bizony aznap este abban a bizonyos tíz percben kíméletlenül lejátszotta az elmúlt hetek főszereplőit a divat színpadáról!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!