Mégis a ruha teszi az embert

2011. június 21.

2 perc olvasás

Az Elle olvasószerkesztője, Hessky Eszter azt a feladatot kapta, hogy egy héten keresztül olyan holmikban járjon, amilyeneket magától soha nem vett volna fel.

Eszter egyébként mindig rendkívül szelíden-szolídan öltözködik, pedig a lelke mélyén már nagyon rég óta vágyik arra, hogy időnként elhagyja a komfortzónáját. Erre most lehetősége is nyílt és nem kevés meglepetés érte. „Nekem nem kell véletlenül valami ilyenféle ruhában lennem a fényképezéshez? – kérdezte az én kicsi lányom, amikor megjelentem az óvodában Charlotte-nak öltözve egyenesen a Szex és New Yorkból. Ezt dicséretnek vettem, bár igazából csak a ruha lett megdicsérve, főleg hogy a gyerek az első percben csak nézett rám érdeklődve, a szokásos örömteli csillogás nélkül a szemében – mint kiderült, azt hitte rám, hogy a Huba nevű óvodástársa anyukája vagyok. Hogy én vagyok-e én, az mindegyik ruhánál izgalmas kérdés volt – szívesen mértem volna stopperrel, hogy az ismerősök közül ki mennyi idő alatt jön rá, hogy engem lát. A Charlotte-típusú ruhák nagy előnye egyébként, hogy eléggé kényelmesen lehet bennük létezni − mivel nem kell egyfolytában behúzott hassal járkálni −, és közben még vékony derekat is csinálnak. Ezt a kényelmet rontja le viszont az, hogy nagyon magas sarkú cipővel a legcsinosabbak: azt a hibát soha ne kövessük el, hogy felpróbáljuk magas sarkúval, nézegetjük magunkat, majd mégis egy lapos mellett döntünk. Ahogy átlépünk a kényelem birodalmába, azonnal tramplinak fogunk látszani. A magas sarkú cipők egyik komoly hátulütője, hogy annyira előnyösek mindenkinek, hogy ha a csinosság a legfontosabb szempontunk, akkor nehéz visszatérni a lapos sarkúhoz. És már ha a hátrányokról beszélünk, el ne feledjem: egy kínszenvedés járni bennük.” Hogy Hessky Eszter milyen más kalandokba keveredett számára szokatlan ruháiban, arról az Elle magazin júliusi számában olvashatunk bővebben.