Lélegzetelállító finálé: Louis Vuitton 2027 tavasz–nyári kollekciója zárta a párizsi divathetet

Repülő autók, lebegő sziluettek és egy kis hatvanas évekbeli nosztalgia. Nicolas Ghesquière, a Louis Vuitton női kollekcióinak művészeti igazgatója ezúttal nem a távoli jövőről álmodott, hanem arról, hogyan öltözünk majd holnap. Vagy akár már ma.

A 2027-es tavaszi–nyári kollekció bemutatójához a Louvre monumentális Cour Carrée udvarát választották, a kifutó fölé pedig egy egész „forgalmi dugó” került: több tucat ablak nélküli, ék alakú repülő autó lebegett a modellek felett. A járművek fényszórói és féklámpái a hetvenes éveket idézték, miközben a vörösen villogó navigációs antennák futurisztikus angulatot teremtettek. Ha mindez ismerősnek tűnik, nem véletlen: a látvány könnyen felidézhette a Szárnyas fejvadász világát. A díszlet látványos volt, a ruhák azonban meglepően visszafogottak. És éppen ebben rejlett a kollekció egyik legizgalmasabb ellentéte.

A jövő mellett a jelen

Ghesquière neve hosszú ideje összefonódik a futurizmussal. Gondoljunk csak a „Lego”-cipőkre, az ipari hatású neoprén felsőkre vagy a merev, szoborszerű köpenyekre. A mostani kollekció mégis más irányba indult.

Egyfajta egyszerűség érzését szerettem volna kifejezni, valahogy a tisztaság keresését

– mondta a tervező az előzetes bemutatón. Hozzátette: a könnyedség és a folyamatosság különösen fontos volt számára ebben a kollekcióban.
És valóban: az elmúlt évek egyik legkönnyedebb és legközvetlenebb Louis Vuitton-kollekcióját láthattuk. A ruhák nem egy távoli, elképzelt világba repítettek, hanem a mai városi élethez alkalmazkodtak. Olyan darabokat láthattunk, amelyekben el lehet indulni dolgozni, végigsétálni Párizson, felszállni egy metróra vagy éppen majd egy repülő taxira.

A kevesebb most tényleg több

A kollekció ismerős ruhadarabokból építkezett: légies midiruhák, kardigánok, autóskabátok, reefer kabátok és szabott nadrágok sorakoztak egymás után. A nyitás különösen finomra sikerült. Egy félig áttetsző, panelekből álló fehér midiruha, egy lágy esésű, V-kivágású modell és egy póló és selyemszoknya kombinációja adta meg az alaphangot. 

A testhez simuló kötött kardigánok, a leheletvékony, nyitott kötésű topok fodros felsők, nadrágok azt sugallták: a jövő ruhatára nem feltétlenül lesz bonyolultabb – lehet, hogy éppen egyszerűbb lesz.

A színpaletta is ezt erősítette. Halvány árnyalatok, finom minták, elmosódó motívumok és visszafogott hímzések uralták a kollekciót. Semmi sem akart harsányan a figyelemért kiáltani. Egy-egy áttetsző ruha például finom hálós betéteket rejtett, a testhez simuló nadrágok pedig szinte észrevétlen technikai részletekkel kaptak új karaktert.

Könnyű, mint egy póló

A kollekció egyik legnagyobb erőssége az anyaghasználat volt. Ghesquière ezúttal szinte a súlytalanságot próbálta megtervezni. Fátyolszerű, papírvékony, lágyan omló anyagok, dzsörzé és kötött textilek jelentek meg a kifutón. A szabott darabok sem a klasszikus merevséget hozták: mozogtak, rugóztak, finoman remegtek és lebegtek a modellek lépteivel együtt. A tervező egy sálkönnyű, kockás kasmírt is mutatott, amelyből kétoldalas kabátok készültek. Más darabok még a sifonnál is vékonyabb textilekből születtek. Ghesquière szerint a kabátok többsége még egy pólónál is könnyebb.

Egy kis múlt a jövőben

Bár a bemutató egyértelműen futurisztikus volt, a ruhák nem szakítottak teljesen a múlttal. Sőt, Ghesquière finoman több korszakot is megidézett. A hatvanas évek hangulata a letisztult ruhákban és a geometrikus részletekben köszönt vissza, míg a kilencvenes évek minimalizmusa a visszafogott sziluettekben és egyszerű szabásvonalakban volt érezhető. A megszokott darabok azonban mindig kaptak egy kis csavart. A szoknyákat és midiruhákat izgalmas részletek díszítették, a fodros, köpenyszerű nyakkivágások pedig játékosabbá tették a letisztult összhatást.

Leolvadt a páncél

Talán éppen ezért volt különösen érdekes ez a kollekció a tervező életművében. Ghesquière korábban gyakran dolgozott erőteljes, szoborszerű, szinte páncélszerű ruhákkal. Most viszont mintha lefejtette volna róluk a súlyt.

Én már hosszú ideje a páncélok specialistája vagyok

– jegyezte meg mosolyogva.

A könnyedség azonban korántsem jelentett egyszerűséget. A látszólag minimalista ruhák mögött rengeteg technikai kutatás, anyagkísérlet és mérnöki gondolkodás állt. Ghesquière számára a test mozgása vált a tervezés kiindulópontjává: hogyan tud egy ruha együtt mozogni a viselőjével ahelyett, hogy korlátozná? Ez különösen fontos gondolat egy olyan világban, ahol a városi élet egyre gyorsabb, a ruháinktól pedig egyszerre várjuk el a kényelmet, a funkcionalitást és azt, hogy jól nézzenek ki.

A Louis Vuitton 2027-es tavaszi–nyári kollekciója végül tehát nem annyira arról szólt, hogyan fogunk öltözködni egy távoli, futurisztikus világban. Sokkal inkább arról, hogyan lehet a jövő könnyedségét és technológiai gondolkodását már most beépíteni a mindennapi ruhatárunkba.

(via), (via)