Így él egy 19 éves sztármodell

Vittoria Ceretti szabadidejében az emberi lélek titkait kutatja

„Kifejezetten örülök annak, hogy ilyen fiatalon kezdtem el dolgozni ebben a szakmában, mert ez azt jelentette, hogy apránként lépegethettem előre, az édesanyám pedig egész idő alatt mellettem volt” – mondta a Tiffany zálóshajónak számító üzletében a Fifth Avenue-n. „Nagyon sokat tanultam a modell szakmáról és saját magamról is”, beleértve azt is, hogy mikor érdemes a repülőn aludni, mit csomagoljak be egy last-minute utazásra, és hogy hogyan legyek hobbipszichológus."

Vittoria a Tiffany kampányában

„Az iskolában tanultam pszichológiát,” mondja az olasz származású Vittoria, „valamint megtanultam, hogy hogyan lehet megérteni az emberek érzelmeit, hogyan lehet kijönni az emberekkel, és hogy hogyan lehet kapcsolódni hozzájuk. Mindig is megvolt ez a fajta képességem. Tudok más emberek fejével gondolkodni, és ezáltal tudok segítni a problémáik megoldásában. Nagyon szeretem, amikor az emberek megbíznak bennem és megosztják velem az érzéseiket, és bármiről tudok beszélgetni velük, a legbelsőbb dolgaikról. Azt hiszem, hogy a modellkedés mellett leginkább ezt élvezem a legjobban.”

A Dolce & Gabbana "Miss Siciliy" kampányában

Ez nem jelenti azt, hogy mindig könnyű. „Emlékszem egyszer a párizsi divathéten az egyik barátom épp összeomlott, mialatt épp felálltunk a bemutatóhoz” – meséli Ceretti. „A kifutón semmi nem látszott rajta, tökéletes volt a sminkje, tökéletesen vonult. De pár másodperccel előtte borzasztóan érezte magát. De túl lett rajta, és ezáltal erősebb is lett. Az érzelmeink a legváratlanabb pillanatokban törhetnek ránk, és nagyon hirtelen jönnek… főleg Párizsban. Párizs az a hely, ahol mindenki kimerült és össze van zavarodva, nem csoda hogy mindenki épp az összeomlás szélén áll!” (Kedves Olvasó! Ebbe saját magamat is beleértem. Egyszer annyira sírtam egy Chanel bemutatón, hogy meg kellett mosnom az arcomat, mindezt egy francia kastély alagsorában.) Ha hasonló szituációba keverednél, Ceretti azt javasolja, hogy legyen nálad fültisztító pálcika és légy türelmes. „A hétköznapi életben ritkán használok szempillaspirált, de a forgatásokon vagy a backstageben igen, és ha elsírom magam, vagy ha a szemeim vizesek lesznek, akkor előkapok egy fültisztító pálcikát, bevizezem egy kicsit, és szépen megtisztítom egyenként a szempilláimat.”

Most hogy Ceretti az egyik leghíresebb ékszermárka arca lett, mellékkeresetként elég szép ékszereket kap, mint például azt a több ezer dollár értékű nyakláncot, amit egy kampányfotózáson viselt. De ha elhagyod a backstageben egy bemutató után, az azért nem annyira vicces. „Le kell vennünk a saját ékszereinket, mielőtt kilépnénk a kifutóra. Úgyhogy levettem a nyakláncaimat, összefogtam őket egy hajgumival és betettem őket az egyik cipőmbe. Minden olyan gyorsan történik ilyenkor. De alapvetően én szeretem, amikor kicsit őrültek háza van a backstageben, mindenki a te nevedet kiabálja, és nagy rohanás van. Ilyen az igazi divathét életérzés.”

A Prada kampányában

Mit csinálnak a modellek a saját ruháikkal a divatbemutatók ideje alatt? „Csak lerakjuk őket a ruhafogas alá” – mondja nevetve. „Szóval ha épp egy fehér selyeminget viselnél, amit ki kéne szépen gőzölni, akkor inkább felejtsd el!” Ez megmagyarázza, hogy a modellek utcai viselete miért inkább a kapucnis felső, meg a farmerdzseki, vagy az egyéb gyűrődésálló darabok.

És végezetül meg kellett kérdeznünk: a New York-i divathét sokféle embert vonz az utcákra, mi volt a legrosszabb szöveg, amivel fel akartak szedni? „Ó, tudok egyet!” – mosolyog. „Éppen sétáltam az utcán a barátaimmal itt New Yorkban. Belefutottunk egy csapat gyerekbe, 13-14 évesek lehettek. Azt gondolták magukról, hogy iszonyatosan menők. Volt náluk gördeszka, üvöltették a zenét, mindent beleadtak. Az egyik gyerek, aki fiatalabb és alacsonyabb is volt nálam, rámnézett és azt mondta: „Hé, van neved, vagy hívhatlak a csajomnak?”. Komolyan ezt mondta?”

„Teljesen lesokkolódtunk a barátaimmal. Mindannyian idősebbek vagyunk, és mindannyian baromi magasak. Amikor 13 vagy 14 éves voltam, én nem kezdtem volna ki idősebbekkel. Megijedtem volna. De ezek a gyerek szégyentelenek. A szöveg azért kicsit vicces, nem? – mondja Vittoria széles mosollyal az arcán.