Crop top: így lett a tiltott ruhadarabból szexszimbólum

Nagy port kavart a közösségi oldalakon Emmanuel Macron francia köztársasági elnök kijelentése, miszerint „illendő öltözékben” kell megjelenni az iskolákban. Az Elle két szakértőt is megkérdezett arról, miért tekintjük botrányos ruhadarabnak a haspólót.

Újfent fellángolt a hasvillantós pólókat övező vita. Az Elle magazinnak adott exkluzív interjújában Emmanuel Macron köztársasági elnököt a rövidre szabott felsők iskolában való viseléséről kérdezték, a válasza pedig elég határozott volt: „Az iskolákban hajlok arra, hogy a lányoknak és fiúknak egyaránt az illedelmes öltözék legyen előírva. Nem vagyok az egyenruha támogatója, de bármi, ami kiemeli a különbségeket vagy túlságosan sokkoló látványra hajaz, annak nincs helye az iskolában” – jelentette ki Macron.

A közösségi oldalak egyből felkapták az elnök szavait: a crop top kifejezés a Twitteren bekerült a trending témákba, és a #BalanceTonTops hashtag is gyorsan elterjedt. „Ne a lányainktól tagadjuk meg a szabadságot, hanem a fiainkat neveljük meg” – írta bejegyzésében egy felhasználó. „Viseljük, amit viselni szeretnénk. Senki sem dönthet helyettünk. A leggyakrabban crop topot hordok, és ez a legkevésbé sem illetlen. Az ítélkezés az” – posztolta másvalaki. Az ehhez hasonló bejegyzésekhez a felhasználók általában egy haspólóban készült szelfit is csatolnak magukról.

Nem ez az első alkalom, hogy a köldök felett végződő pólók felbolydulást okoznak. 2020 szeptemberében Jean-Michel Blanquer francia jogász arra bátorította a középiskolás és egyetemi hallgató lányokat, hogy „helyes és republikánus” módon öltözködjenek, miután egyes intézményekben betiltották a crop topok viselését. A rövid ruhadarab heves érzelmeket szított: egyesek az önkifejezés és a szabályok megszegésének eszközét látják benne, míg mások illetlen viseletnek tartják, ami nem való az iskolákba.

Bűn megmutatni a hasunkat? 

A 2000-es évek trendje idén újra hódít, számos márka és influenszer körében hatalmas népszerűségnek örvend. „A crop topról nekem Britney Spears és az egész Lolita-fantázia jut eszembe” – magyarázza Alice Pfeiffer, a divat és a műfajok közötti kapcsolatra szakosodott újságíró. „Ez a rövid póló azt a benyomást kelti, hogy a testünk képes megkerülni a hallgatólagos szabályokat, és kiszabadulhatunk a szülők által előírt öltözködési normák alól.”

Caroline Courbières, az információs és kommunikációs tudományok professzora szerint a crop top „nem egy ideológiai és szimbolikus töltettel bíró ruhadarab.” Ezzel Alice Pfeiffer is egyetért: „Ez egy lambda póló, azt leszámítva, hogy szabadon hagyja a mellek és a szeméremtest közötti területet: a hasat. Ez a rész két szexuális testrész között helyezkedik el, de önmagában továbbra is egy tiszta, szűzies bőrfelület, annak ellenére is, hogy közel van azokhoz a részekhez, amelyeket illegális megmutatni a nyilvánosság előtt” – fejti ki részletesen. A crop topot övező feszültség tehát abból ered, hogy a ruhadarab szabadon hagy egy nagyobb testfelületet. „Megmutatni egy lány hasának bőrét tehát ördögtől való és bűn” – összegzi Caroline Courbières.

Morális értéket társítunk a ruhadarabokhoz

A két szakértő egyöntetűen állítja, nem értik, miért alakult ki ez az ellentmondás a crop top iskolai viseletével kapcsolatosan. „Ez nem egy olyan ruhadarab, ami bármit is kinyilatkoztatna” – szögezi le Caroline Courbières. „Ezzel a hozzáállással azonban morális értékkel ruházzuk fel az öltözéket, amit a szűzies és a szajhás eszme határoz meg, és terhelőnek állítjuk be” – teszi hozzá Alice Pfeiffer.

A csípőfarmer alól kivillanó tangapánt, a szabadon maradó dekoltázs, meztelen vállak és miniszoknyák – számos más ruhadarab is a címlapokra került már az iskolákban. „Ez nem több puszta értelmezésnél. A ruhadarabok csupán tárgyak, amelyeknek mi határozzuk meg az értékét” – összegzi Caroline Courbières. És úgy tűnik, a társadalom csak a női gardróbokban megtalálható darabokat tekinti morális szimbólumnak. „Egy latin, patriarchális, extrém módon macsó országban élünk, ahol az egész kultúra a kislányok tárgyiasítására rendezkedett be – vázolja Alice Pfeiffer. – A testünk felett gyakorolt külső kontrollnak még mindig nincs vége.”

Forrás: Elle