A Táncoló lányok hazatérnek: ingyen megtekinthető a különleges Zsolnay váza

A művészettörténet és a szépség rajongóinak ünnepnap volt szeptember 16-a, ugyanis ezen a napon került leleplezésre egy csodálatos műtárgy, amelynek létét és hollétét sokáig homály fedte. 

 

Az 1906-os milánói világkiállításon bemutatott, 2013-ban előkerült óriásváza párdarabja volt az esemény főszereplője, amelynek sokáig létezéséről sem voltak biztos információk. Most két magyar Zsolnay gyűjtő, Szabó András, a ResoArt Alapítvány alapítója és Törő István, a Virág Judit Galéria összefogásának köszönhetően a 120 éves kerámiacsoda hosszú lappangás után hazatért. A gyűjtők döntésének köszönhetően a nagyközönség szeptember 19–23. ingyenesen megtekintheti a különleges műtárgyat a budapesti Kőrössy Villa kertjében.

A Táncoló lányok hazatérnek

Szerencse, gyűjtői bravúr és egy ritka összefogás kellett ahhoz, hogy a Pécsett készült, 120 éves Zsolnay-műalkotás hazakerülhessen. A mérete, súlya és anyaga miatt is különleges óriásváza létezésére sokáig semmiféle bizonyíték nem volt, mígnem egyszer csak felbukkant egy online hirdetésben. Szabó András a leleplezéshez kapcsolódó eseményen elmesélte: először maga sem akarta elhinni, hogy létezhet ez az alkotás, hiszen 2013-ban már hatalmas szenzáció kísérte egy ilyen váza előkerülését, amely az 1906-os milánói világkiállítás magyar pavilonjának csúcsdarabja volt. Akkor azonban még nem volt róla információ, hogy készülhetett belőle egy második példány is.

Egy francia aukciósház kínálatában tűnt fel a Kőrössy Villában bemutatott darab, amely rögtön hatalmas izgalmat keltett műgyűjtő körökben.

Felhívtam Törő Istvánt és megállapodtunk abban, hogy ezt a műkincset közös erővel hazahozzuk Magyarországra. Mindketten gyűjtők vagyunk, szívügyünk Zsolnay és az értékmentés

– mondta el Szabó András, a Kőrössy Villa tulajdonosa. 

Az 1905-ben, Apáti Abt Sándor tervei alapján készült szépséges óriásvázán a termékenységet, gazdagságot szimbolizáló gránátalmafa – a szecesszió és a szecessziós Zsolnay termékek kiemelt motívuma – körül a női szépséget, életörömöt szimbolizáló táncoló nőalakokat láthatunk. A kor művészetének kiemelkedő alkotása a pécsi Zsolnay gyár terméke, egy 109 cm-es és közel százkilós pirogránit váza. 

A Zsolnay-dinasztia 

A Zsolnay-gyár története 1850-es években kezdődött, amikor Zsolnay Miklós pécsi kereskedő porcelánáruk árusítása mellett elhatározta, hogy saját kerámiagyártásba kezd, a gyárat Ignác fia vezette kezdetekben. Nem sokkal később már  öccse, Zsolnay Vilmos vezetésével működik az intézmény. Bátyjától mindössze 15-20 munkással – csődközeli állapotban – vette át a gyár irányítását, és rövid időn belül a kísérletezés megszállottjává vált. Hihetetlen tehetsége, elszántsága, a tervezés és a technikai újítások minden részletére kiterjedő figyelme és szakértelme már az 1870-es években meghozta a gyümölcsét. Korán felismerte a világkiállításokban és a nemzetközi piaci elérésben rejlő lehetőségeket, és az 1873-as bécsi világkiállításon már meg is jelent termékeivel. Az itt elnyert díj hatalmas lökést adott: a pécsi porcelánokra számos külföldi megrendelés érkezett Angliából, Franciaországból, Oroszországból és Amerikából. Az 1878-as párizsi világkiállítás pedig valódi mérföldkővé vált. A gazdagon díszített, ragyogó, magastüzű, repedező és lefolyó mázakkal kísérletező darabok elnyerték az aranyérmet, a Grand Prix-t, és Zsolnay Vilmos megkapta a Francia Becsületrendet. Ettől kezdve a gyár rendszeresen jelen volt a világ legnagyobb iparművészeti seregszemléin, a nyolcvanas években bemutatott különleges minőségű darabok és új technikák használatának köszönhetően ez volt az első aranykor a gyár és cég életében. 

 Az eozin és a szecesszió aranykora

A századfordulóra a gyár igazi luxusmárkává vált. A pécsi műhelyben született meg a világhírre emelkedő innováció, eozin-máz, amely hol fémesen csillogó, hol matt ragyogású, nemesfémeket idéző felületet adott a kerámiának. Ezt a technikát senki más nem tudta hasonló minőségben megvalósítani a korban, német, francia, amerikai próbálkozások mind csak másodlagosak lehettek a nemzetközi piacon. Az eozin a szecessziós formatervezéssel és a vezető művészek munkájával ötvöződve olyan időtálló és különlegesen magas minőségű termékeket hozott létre, amelyek ma is a magyar iparművészet csúcsát képviselik.

A gyár másik csúcsterméke a pirogránit, ami a „pénzhozó” alapanyag volt, a századforduló közeli években zajló nagy építkezések kikerülhetetlen eleme lett (Mátyás templom, Fővám téri Vásárcsarnok, Iparművészeti Múzeum, Párisi udvar tetőzetét is ez fedi és még hosszan folytathatnánk a sort), mai napig gyönyörűséges színeivel Budapest lakosainak és látogatóinak kedvelt látványa. Zsolnay Vilmos víziója, megszállottsága és kísérletező kedve emelte a gyárat világszínvonalra. Egész napos munkája után esténként, családi körben elfogyasztott vacsorája után is visszatért a stúdiójába dolgozni, kísérletezni. A legnagyobb sikereket később fia, Miklós aratta le, aki ugyan nem jeleskedett a művészeti és innovációs irányokban, de remek üzleti érzékének köszönhetően a nemzetközi piacon további sikereket ért el a Zsolnay márkával és remekül tudta kamatoztatni édesapja örökségét. A gyár egy évtizedes, második aranykorát az 1900-as párizsi világkiállítás indította el. A szecessziós stílus és az eozin ötvözete rövid idő alatt a legkeresettebb iparművészeti luxustermékek egyikévé vált.

A milánói világkiállítás és a tűzvész tragédiája

A soron következő, 1906-os milánói világkiállítás több szempontból is mérföldkő volt, nemcsak a gyár, hanem az ország életében is. Ez volt az első olyan expó, ahol Magyarország önálló államként, nem a Monarchia tagállamaként jelenhetett meg, az olaszokkal közös pavilonban. A számos kiváló alkotó által képviselt magyar iparművészet világraszóló sikert aratott, és ebben kiemelt szerepet kaptak a Zsolnay-gyár alkotásai, köztük a táncoló nőalakokat ábrázoló, gránátalmafás váza. Augusztus 3-án azonban tragédia történt: a pavilon leégett, és szinte minden műkincs megsemmisült. A gránátalmafás váza azonban a csodával határos módon túlélte a tűzvészt, sérülten, de megmaradt. Hosszabb, Románián át vezető és sok részletében homályban maradó útja végül hazavezetett: 2013-ban a Virág Judit Galéria árverésén került elő, akkor 19 millió forintért kelt el, és a pécsi Janus Pannonius Múzeum vásárolta meg.

Korábban nem mutatott arra adat, hogy egy második darab is készült volna belőle. Fontos részlet azonban, hogy a Zsolnay gyár mindig több példányt égetett ki a megrendelt darabokból, hiszen nem lehetett tudni, hogy melyik bírja ki a magas hőfokot, és melyik sikerül hibátlanul. Három-négy darab is készülhetett egy-egy műalkotásból, az alacsonyabb minőségűeket megsemmisítették, de sokszor maradt egy-két „tartalék” is. Így születhetett meg a váza ikerpárja is, amelyről sokáig csak legendák keringtek. A váza felbukkanásának történetében fontos szerep jutott Csenkey Éva művészettörténésznek, aki az Iparművészeti Múzeum egykori főmuzeológusa, kutatásai, kiállításai és tanulmányai, áldozatos és elkötelezett munkája révén nemcsak a szakma, hanem a nagyközönség figyelmét is újra ráirányította a pécsi Zsolnay manufaktúra világszínvonalú alkotásaira az elmúlt évtizedekben. Nevéhez fűződik számos, a szecesszió magyarországi történetét feltáró kötet, és szakmai tekintélye máig mérvadó a Zsolnay-kerámiák értékelésében. Az ő kutatásainak köszönhetően előbukkant egy fotó, ami valószínűsítette, hogy létezhet pár darab mg, valahol Franciaországban, de ennél konkrétabb információval nem rendelkeztek a hazai gyűjtők és művészettörténészek. A leleplezés egyik megható pillanatában ő volt az, aki először megérinthette a kiállított csodát. 

Szecesszió mindenkinek

A csodás váza hazatérése nem csupán a gyűjtők diadala, hanem a közönségé is: hiszen most bárki megcsodálhatja közelről ezt a ritkaságot. Aki belép a Kőrössy Villába, nemcsak egy műtárgyat lát, hanem a magyar szecesszió aranykorának gyönyörű lenyomatát, hanem az összefogás és a művészet élő példáját, amely a gyűjtőknek köszönhetően immár széles közönség számára is elérhető. A szeptemberi ingyenes megtekintés mellett október 1-jétől minden szerdán tárlatvezetések várják azokat, akik szeretnének elmerülni a műtárgy történetében és a szecesszió művészetében.