Nem tökéletes, hanem élhető – egy otthon, ami nem fél a hibáktól

Ez a lakás nem akar hibátlan lenni – és éppen ettől működik. Nem simít el mindent, nem rejti el a különbségeket, nem próbál egyetlen stílusnak megfelelni. Inkább megengedi, hogy a tér rétegezett legyen, személyes, kicsit egyenetlen – olyan, amilyen az élet maga. A fény, az anyagok és a tárgyak itt nem tökéletességre törekednek, hanem arra, hogy jó legyen bennük élni.

Egy otthon akkor válik igazán emlékezetessé, amikor nem akar bizonyítani. Ez az Upper East Side közelében található lakás pontosan ezt az utat választotta: a nyugalmat nem sterilitással, hanem finom bátorsággal teremti meg. A padlótól plafonig érő ablakokon keresztül áradó természetes fény az East River felé nyitja meg a teret, miközben a belső világ tudatosan marad visszafogott, meleg és emberléptékű.

A világos pasztell árnyalatok nem dekorációként jelennek meg, hanem hangulati eszközként. Finoman visszaverik a fényt, lágyítják a nagy felületeket, és olyan alapot adnak, amire nyugodtan lehet rétegezni. A fehér tölgy padló, a klasszikus stukkók és az ablakkeretezés egyfajta időtlenséget sugallnak, de nem nosztalgikus módon – inkább biztonságos háttérként.

Tudatos eklektika, nem stílusgyakorlat

A belsőépítész, Lucy Harris, munkáiban az eklektika nem eszköztelenséget, hanem szabadságot jelent. Olyan tereket hoz létre, ahol a különböző korszakok, anyagok és hangulatok nem versenyeznek egymással, hanem együtt élnek. Nem véletlenül szokták a stílusát a holland mesterek lehetetlen csokraihoz hasonlítani: olyan kompozíciók ezek, ahol a harmónia nem az azonosságból, hanem az eltérésekből születik.

Ebben a lakásban is ez a gondolkodás dominál. A világos, levegős alaptér mellé földszínű kékek és zöldek társulnak, amiket meglepő, de meleg árnyalatok – lila, narancs, vörös – élénkítenek. Nem hangsúlyosan, inkább jelenlétszerűen. Ezek a színek nem irányítják a teret, hanem finoman reagálnak rá.

Fényhez igazított anyaghasználat

A kivételes természetes fény miatt a tervezés egyik legfontosabb kérdése az volt, hogyan lehet ezt az adottságot nem elveszíteni, hanem megtartani. A válasz a textúrákban rejlett. A fehér tölgy megjelenik a custom dohányzóasztalon, a travertin kő az lerakóasztalon, míg a kárpitozott felületek tudatos kontrasztot képeznek: báránybőr a konyhai bárszékeken, selyem és gyapjú keveréke az egyedi szőnyegben.

Ezek az anyagok lehorgonyozzák a fényt. Megakadályozzák, hogy a tér hideggé vagy üressé váljon, miközben megőrzik a világosság érzetét. A cél nem a vizuális tökéletesség volt, hanem az, hogy jó legyen hozzáérni, leülni, ott maradni.

Nyitott alaprajz, finom tagolással

A közel 2000 négyzetlábas, egyszintes lakás alaprajza átgondolt és kiegyensúlyozott. A tágas előtérből – ahol a mosókonyha, tárolók és a vendégmosdó kaptak helyet – egy galériaszerű tengely vezet végig a lakáson. Ez a térszervezési gerinc választja el a funkciókat anélkül, hogy falakkal zárná őket.

Az egyik irányban a vendégszoba és dolgozószoba található saját fürdővel, míg egy másik folyosó mélyebb intimitást biztosít a hálószobáknak és keleti tájolású fürdőiknek. A központi térben a nappali, az étkező és a konyha egyetlen áramló egységet alkot – a hatalmas ablakfelületek természetes módon tartják össze.

Elegancia, ami a hétköznapokra van hangolva

Ez az otthon nem egy kirakat-lakás. A választott bútorok és megoldások mind azt szolgálják, hogy a tér használható maradjon. A nappali kanapéja klasszikus vonalvezetésű, mégis kényelmes, ideális családi estékhez. A galériafalakon személyes emlékek, utazások és családi történetek jelennek meg – nem stilizált installációként, hanem élő narratívaként.

A lakás hangulata így válik egyszerre kifinomulttá és megközelíthetővé. Nem próbálja eltüntetni az egyenetlenségeket, inkább beépíti őket. Ettől lesz igazán élhető.

Egy otthon, ami megengedi az életet

A végeredmény egy világos, rétegzett, személyes tér, ami nem fél attól, hogy nem tökéletes. És éppen ez adja a karakterét. Ez az otthon  nem trendeket követ, hanem állapotot tükröz: azt az igényt, hogy a szépség ne feszítsen, hanem megtartson.

Interior design: Lucy Harris  Instagram @lucyharrisnyc

Építészet: Gerner Kronick + Valcarel Architects and Deborah Berke Partners 

Fejlesztő: Lightstone

Fotók: Read McKendree / JBSA Images Instagram @readmckendree

Stylist: Katja Greeff and Katie McLennan Instagram @katjagreeff and @ktmclenn

Production: Karine Monié Instagram @karinemonie