Így lép be a képzőművészet a konyhába – tányérra festett hangulatok 

Ahol az étel nem díszlet, hanem gondolat, és a fine dining nem szabály, nem szerepjáték, hanem kifejezésmód.

Vannak terek, ahol a csend is máshogy szól, ahol az illatok finoman keretezik a gondolatokat, és ahol egy hófehér porcelántányér több, mint a teríték része – inkább üres vászon. Olyan hely, ahol az étel nem egyszerűen fogás, hanem történet, gesztus, festmény.

Egy kis vidéki étterem séfje nap mint nap fest. Hol valódi vászonra, hol tányérra. Munk Tamás számára az alkotás ugyanaz a folyamat, akár ecsettel, akár alapanyaggal dolgozik: belső képekből, hangulatokból épít, majd az élmény textúrában, színben, ízben jelenik meg. Minden tányér külön világ. Van, amelyik zárkózott, csak lassan nyílik ki – ízei először hallgatnak, aztán fokozatosan mesélnek. Máskor minden elem külön mutatkozik be, bátran és színesen, akár egy élénk ecsetvonás.

Érzékek tárlata

A séfet nem koncepciók vezetik, inkább érzések és emlékek. Egy illat, egy fény, egy nyári délután. Néha futás közben érkezik az ötlet, máskor egy alapanyag formája indítja el a gondolatot. „Először csak azt látom meg benne, hogy mitől szép. Aztán jönnek a kérdések: legyen kerete? Széteső vagy rendezett legyen? Színes, vagy inkább árnyalatnyi?” – meséli.

A tányérokon gyakran jelennek meg tüzes, eleven színek – ezek a belső lendület, a szenvedély lenyomatai. Máskor pasztellesebb, elmosottabb világot mutatnak, ahol az összhangot nem a harsányság, hanem a rétegek mélysége adja. Az étkezés élmény, de itt néha olyan, mint egy kiállítás. A fogások különálló képek – de ha egymás után követik egymást, egy történet bontakozik ki belőlük.

Rusztikus báj, modern érzékenységgel

A hely, ahol mindez történik, egy apró boutique hotel egy csendes településen, Dánszentmiklóson, nem messze Budapesttől. A Botanica régi kertjében százéves fenyők hajolnak a sétautak fölé, a falak között egykor asztalosműhely működött, ma pedig egy különleges ritmusú, önálló világ bontakozik ki. Semmi sem harsány, semmi sem direkt. Inkább elvonulásra csábít.

Mintha egy vidéki francia nyaralóból léptek volna elő a hotel belső terei: pasztell árnyalatok, fehérre meszelt falak, natúr fabútorok, kovácsoltvas részletek és kézzel készült textilek teremtik meg a kifinomult, de otthonos hangulatot. A közös tereknek antikolt felületű komódok, színes csempék, különleges lámpatestek adnak karaktert, miközben minden tárgyon érződik a válogatás gondossága. A szobák egyenként más stílust képviselnek, mégis egységes világot alkotnak: van, ahol a nyers vászon dominál, máshol meleg, fűszeres színek határozzák meg a hangulatot. Mindemellett a Botanica étterme nem csupán gasztronómiai célpont, hanem olyan tér, ahol a gondolatok is lassabb tempóra váltanak – ahogyan egy jó festmény is csak akkor nyílik meg, ha időt szánunk rá.