Velencei Biennále 2022: megnyílt a magyar pavilon kiállítása

Április végén nyílt meg az 59. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennále, amelyen Keresztes Zsófia képzőművész, valamint Zsikla Mónika kurátor képviselik hazánkat Az Álmok után: Merek dacolni a károkkal című kiállítással.

A főkurátor, Cecilia Alemani által megálmodott központi téma ezúttal a „The Milk of Dreams” elnevezést kapta, amely szoros kapcsolatban áll a magyar páros koncepciójával, akik szinte médiumként érezték meg a főtematikát – hiszen a terv már jóval a Biennále fő témája előtt megszületett. Mindkét kurátori koncepció az identitáskeresést, az egyén és közösség viszonyát, valamint a női nézőpontokat helyezi fókuszba – önismereti útra invitálják a nézőket. 

A Magyar Pavilon kiállítótere egy rendkívül sajátos, szimmetrikus, szinte templomszerű elrendezésben került kialakításra. A pavilont egy félköríves apszisra, két mellékhajó-jellegű nagyteremre, egy főhajóként funkcionáló udvarra, valamint két kör alaprajzú térre osztották fel. A téglalap alakú udvarban a kiállítás legnagyobb szoboregyüttesét, a Leltár az Esőben című „mozaikoltárt” pillanthatják meg a látogatók, amikor belépnek.

Keresztes Zsófia hullámzó testfragmentumokat, önmagukba visszaforduló formákat jelenít meg, munkáiban a metamorfózis stációit figyelhetjük meg. A mozaikkal borított színes, játékos, pasztellszínű, fluid formavezetésű polisztirolból faragott szobrok szétrobbantott emberi testrészekből állnak össze (például szemek, mellek, könnycseppek). A különálló szobortesteket rideg acélláncokkal kombinálta és kötötte össze, amely tökéletes kontrasztos képez a finom, pasztelles, folyékony, organikus formavilággal.

Az apszisból nyíló bal oldali terem a Raktár I. elnevezést kapta. A kapun való áthaladás is szimbolikus jelentéssel bír, az ismertből ismeretlenbe való átlépést, az ismeretlen dimenziók felfedezését, az önismeret keresését jelképezi. A falnak támasztott „padlóra roskadt”, leláncolt szobrok, a hatalmas, fehér belső tér, és láncokkal kipeckelt szemek nyomasztó jellegét ügyesen ellensúlyozzák a lágy, íves formák, valamint a bájos színpaletta. 

A bal oldali, kör alakú termet a Fájdalom lefelé haladó spirálja installáció tölti ki. A gerincszerű, végtelen könnycsepp formákból felépített központi oszlopot láncok szorítják a padlóhoz – a szobor a „keresés és megtalálás” végtelen körforgására reflektál. 

A körterem testvére a Szubsztancianélküliség című installációt mutatja be, amely tökéletes párbeszédben áll bal oldali tükörképével. A könnycseppeket ezúttal a plafonról függesztett formában installálták, amely jóval könnyedebb, légiesebb hatást kelt – az alkotópáros az elrendezési formával az elengedést, és a megkönnyebbülés érzését kívánja megjeleníteni. 

A kiállításról a legújabb ELLE Decoration lapszámban is olvashatsz majd! 

A Velencei Biennále 2022. november végéig látogatható.